Novak Djokovics, Roger Federer, Rafael Nadal és Andy Murray – elképesztő, konzisztens teljesítményükkel mindörökre beírták magukat a tenisz nagykönyveibe. A világelső tizenkettedik Grand Slam-győzelme kapcsán azonban érdemes megemlékezni azokról a most huszonéves játékosokról, akik nekik köszönhetően valószínűleg bárminemű komoly siker nélkül kell majd visszavonulniuk.

Forrás: Wikipedia Commons

A rekordok nyomában

Nem elég, hogy Djokovics egyre közelebb kerül a teniszrekordokhoz, de egyre gyorsabban teszi ezt – 1969 óta ő az első férfi, aki egyszerre címvédő mind a négy nagy tenisztornán, és bár nem egy naptári éven belül nyerte meg őket, könnyen lehet, idén ő lesz az első 1992 óta, akinek a naptári Grand Slam is sikerül. Hatalmas előnnyel, 8045 ponttal vezeti a világranglistát, így könnyen lehet, hogy már 2018-ra megdönti Federer rekordját, aki összesen 302 héten keresztül volt az élen.

Tény, a huszonkilenc éves szerb életkora miatt elvileg egyre nehezebb helyzetben van – bár kicsit könnyebb az „öregek” élete a sportban, mint korábban, mégis ritka, hogy valaki harminchoz közel Grand Slam-tornát nyer. Az elmúlt évtizedben mindössze két példa akadt erre: Stanislas Wawrinka tavalyi győzelme Djokovics felett, valamint Federer 2012-es wimbledoni diadala.

Forrás: Flickr

Novak azonban elképesztően jól játszik a közelmúltban – Élő-pontrendszer alapján számítva 1968 óta egyetlen teniszező sem nyújtott olyan teljesítményt, mint ő, az elmúlt huszonkét nagy versenyéből (Grand Slam-tornák, Masters- és World Tour Finals-események) huszonegyszer a döntőbe került, ebből tizenhetet megnyerve. Papíron a nála egy héttel idősebb Murray lehetne a legnagyobb riválisa, és három legnagyobb vereségét a közelmúltban ellene is szenvedte el – a brit 2013-as wimbledoni győzelme óta azonban tizenöt találkozójukból tizenháromszor Djokovics diadalmaskodott (a Grand Slam-tornákon ötből ötöt nyerve).

Szintén mellette szól az is, hogy az őt korábban visszatartó nagyágyúk egyre fakulnak: ha nincs Federer és Nadal, Djokovics valószínűleg sokkal több Grand Slam-tornagyőzelmet tudhatott volna magáénak már 2010-re: az ezt megelőző időszakban tizenegyből kilencszer veszített ellenük, azóta viszont tizenhétből tizenegyszer ő diadalmaskodott. Ráadásul egyre ritkábban fognak meccselni egymással, ahogy mindketten sérülésekkel küzdenek: Federer a Roland Garros kezdete előtt lépett vissza – tizenhét év után először maradva le egy Grand Slam-tornáról –, Nadal pedig két fordulóval később kényszerült ugyanezen döntés meghozatalára.

Az elveszett generáció

Amit Djokovicsnak Federer és Nadal jelentett 2010-ig, most ő jelenti mindenki másnak – a most 23 és 28 év közti korosztály számára teljesen esélytelennek tűnik, hogy bármi érdemi eredményt elérjenek a sportban. Csupán két, Djokovicsnál fiatalabb embernek sikerült komoly tornát nyernie – Marin Cilicnek és Juan Martín del Potronak –, úgy, hogy győzelmüket leszámítva egyetlenegyszer sem jutottak még csak a döntőbe sem. Az 1989-ben vagy utána született teniszezők semmit nem voltak képesek megnyerni. Djokovics mostanra az ő korukban már huszonnyolc nagy címet mondhatott magáénak.

Forrás: Wikipedia Commons

Kérdés, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Djokovics nagyszerűsége miatt nem jut semmire a fiatalabb generáció, vagy egyszerűen nem elég jók a nagy tornagyőzelmekhez? A statisztikák szerint inkább az utóbbiról van szó: a szerb eddigi karrierje során mindössze tizenhét alkalommal győzött le nála fiatalabbakat a Grand Slam-tornák negyedik fordulóján túl – egyszer sem a döntőben. Nem csak ő, hanem más, idősebb játékosok is megállíthatatlan akadályt jelentenek az „elveszett generáció” számára. Ha ötéves ciklusokat vizsgálunk, a világranglista vezetője mindig a 22-26 éves korosztályból került ki – kivéve 2015-öt, amikor csak egyetlen ilyen korú játékos tudott egyáltalán a top 10-ben megragadni. Tény, vannak köztük tehetséges játékosok, de nem könnyű a tenisz új aranykorát jelképező kvartett árnyékában játszani – a náluk is fiatalabbak azonban sokkal ígéretesebbnek tűnnek. Ez viszont azt jelenti, hogy Djokovics rekordhajszájában várhatóan saját maga lesz a legnagyobb ellenfele, nem pedig egy feltörekvő ifjú titán.

Kelemen Luci

További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.