„A jog úgy tekint az emberre, mint Dumbledore”
2016. november 17. írta: lumens

„A jog úgy tekint az emberre, mint Dumbledore”

Habár elsőre meglepőnek tűnhet, a Harry Potter-univerzum és valóságunk között számos hasonlóság fedezhető fel – még akár jogi és politikai kérdésekben is. Ennek kapcsán felmerülhet a kérdés: mi lehet az oka annak, hogy túlhatalma van a mágiaügyi miniszternek? Hogyan értelmezhető az intézményi autonómia a Roxfort esetében? Hogyan reagál a varázsvilág a faji diszkriminációra? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ dr. Hoffmann István közigazgatási jogász és dr. Kisteleki Károly jogtörténész, az ELTE-ÁJK hallgatói önkormányzata által szervezett előadáson.

Fotó: Karen Roe

Harry és barátai azzal bűvölik el az olvasót, hogy kalandjaik korántsem hétköznapiak, történetük azonban számos figyelemreméltó párhuzamot, illetve olyan elemeket rejt, amelyek a valóságban is éppen úgy jelen vannak, mint Harryék világában: elég csak az oktatásra, a közlekedésre, vagy éppen a Mágiaügyi Minisztérium működésére gondolni.

Az előadásra meghívott jogászok véleménye szerint a varázsvilág struktúrája pre-modern jegyeket hordoz magán, ez leginkább abban érhető tetten, hogy nem különülnek el egymástól a hatalmi ágak – az összeset a Mágiaügyi Minisztérium tartja kézében, és ezzel vissza is tud élni. Ez megfigyelhető volt például az ötödik részben, Harry tárgyalásán, melyen maga Cornelius Caramel, az éppen regnáló mágiaiügyi miniszter elnökölt. Ez abból a szempontból mindenképpen aggályos, hogy a végrehajtói hatalom fejeként bírói szerepet tölt be, sőt, mi több, ő vádol.

Forrás: Wikipedia Commons

A védelem szerepét Dumbledore töltötte be, a könyvből kiderül az is, hogy korábban ő állt a szervezet élén. Caramel szerepe kapcsán fontos felhívni a figyelmet a szervezeti garanciák hiányára, melyek kompenzálhatják az egyéni ballépéseket. A tárgyaláson jelenlévő testület, a Wizengamot funkciói szintén összefolynak, egyszerre látnak el alkotmánybírósági, büntetőbírósági, illetve bűnügyi hatásköröket, ráadásul ez esetben olyan jelentéktelen ügyben, mint egy kiskorú varázsló fegyelmi vétsége.

Mindemellett az előadók azt is érdekesnek tartották, hogy a Mágiaügyi Minisztérium struktúrája valós intézményi felépítést tükröz. Rowling úgy ábrázolja azt, mint egy, a brit kormányba betagozódó testületet, hiszen a mágiaügyi miniszter folyamatosan tartja a kapcsolatot mugli kollégájával. A szervezet további osztályokból tevődik össze, például a külkapcsolataik ápolásával is foglalkoznak, méghozzá a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályán. Lényeges eltérés azonban, hogy a Mágiaügyi Minisztérium felett nincs parlamentáris kontroll: ez eredményezi azt a sajátos helyzetet, hogy a hatalom a mágiaügyi miniszter körül koncentrálódik, azaz őt nem ellenőrzi semmilyen szerv.

„Nálunk nincs olyan, hogy kis ügy"

A Város Mindenkié (AVM) hajléktalan emberek helyzetét segítő csoport 2010 júliusában indította el az Utcajogász - hajléktalan emberek jogklinikája programját. A Város Mindenkié és az Utcajogász önkéntesei a Blaha Lujza téren hetente egy alkalommal fogadják pénteken 15-től 17 óráig a jogi segítséget kérő, lakhatási szegénységben élő és hajléktalan embereket.

A vezető személye tehát egyáltalán nem közömbös, a hetedik rész éppen arra szolgáltat példát, mi történik, ha a szervezet nem képes megfelelően működni. A fenti struktúra arra enged következtetni, hogy Rowling egyfajta párhuzamos világot képzel el, a varázstalan emberekét és a varázslókét, melyek között számos kapcsolódási pont található – és éppen ez teszi különlegessé az alkotást.

Az előadáson arra is rávilágítottak, hogy a történet több pontja összpontosít a döntések súlyára, illetve a felelősség kérdésére. Harryt hosszú ideig kínozta a kérdés, hogy miért kerülhetett a Griffendélbe, ha némely tulajdonsága Voldemorthoz hasonlatosnak tűnhet, és a Teszlek Süveg eredetileg a Mardekárba szánta volna. A válasz erre a második rész végén elhangzó dumbledore-i bölcsesség: „nem képességeik határozzák meg, kik vagyunk, hanem döntéseink”. Ez pedig a való életben is érvényes, hiszen életünk döntésekből áll, a jog pedig úgy tekint az emberre, mint Dumbledore: nem a körülményeket vizsgálja, hanem azt, amit az illető tett, továbbá azt, hogyan viszonyul döntéseihez.

Fotó: Robert Clarke

Hoffmann és Kisteleki úgy vélték, az  intézményi autonómia komplikált kérdését feszegeti Dolores Umbridge, a mágiaügyi miniszter egyik miniszterhelyettesének kinevezése roxforti tanárrá. A Roxfort nem más, mint egy állami fenntartású közintézmény, így tehát az állam amellett, hogy működteti és gondoskodik finanszírozásáról, a szakmai változtatásokra is jogot formál. Látható tehát, hogy keveredik a fenntartói és a szakmai irányítás, hiszen Hoffmann és Kisteleki szerint Umbridge kivezése nem más, mint hogy a minisztérium beleavatkozása a Roxfort működésébe – ahogyan ezt Hermione azonnal konstatálja.

Mindez szintén arra mutat rá, hogy a varázsvilág centralizált, a minisztérium a hatalom egyedüli birtokosa, jogorvoslatra pedig nincsen lehetőség, legfeljebb ha az emberek fellázadnak, ahogyan ez a könyvben is megtörténik. Umbridge újabb és újabb rendeletei miatt egyre inkább fogy a levegő a roxfortosok körül, a Weasley-ikrek ennek demonstrálásaként szöknek meg, Harryék pedig az erdőbe viszik Umbridget annak jeleként, hogy az emberek megvonták a tanerőtől a bizalmat. Ezen példák a jogászok szerint felhívják a figyelmet a fékek és ellensúlyok fontosságára, illetve a túlhatalom veszélyeire.

Az előadók párhuzamba állították Voldemortot Nietzsche Übermensch-koncepciójával. Ez nem meglepő: Rowling mintájául bevallottan a hitleri Németország okkult árja-ideológiája szolgált. A varázslótársadalomban az aranyvérűek kerülnek kivételezett helyzetbe. Voldemort ideje alatt nemcsak intézményesül hátrányos megkülönböztetésük, hanem üldöztetésük is megkezdődik, ez pedig szerfelett megosztottá teszi a társadalmat. Hoffmann és Kisteleki ezen kívül arra is felhívja a figyelmet, hogy a filmekben a sárvérűeket kihallgatásra kísérő minisztériumi alkalmazottak ruhája sokban hasonlít az egykori SA-egyenruhához. Mindezen momentumok szerintük kiemelik a szervezeti garanciák, a hatalom korlátok közé szorításának és kontrolljának jelentőségét.

Szalai Réka

 

Kövessen minket a lumens.hu-n, illetve Facebook-on is!

A bejegyzés trackback címe:

https://lumens.blog.hu/api/trackback/id/tr9411968137

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jakab.gipsz 2016.11.17. 21:32:06

Tekintettel arra a tényre, hogy e blog munkatársai nem nyeletlen gyerekek hanem valamelyest képzett szak-emberek a Rowling-i metaforák helyett valódi kérdéseket is tárgyalhatunk, a megszokottaktól eltérő megfogalmazásban is.
Tehát a liberális demokrácia több fontos tartópillére, a választhatóság alternatívák között ez a pluralizmus, és a másik a fékek és ellensúlyok rendszer, sajnos könnyedén manipulálhatóvá teszik a rendszert egy adott érdek csoport számára, akik ismerik a stratégiai pontok rendszerét, hálóját, döntéshozatali mechanizmusát, és huss elszállt a demokrácia, marad egy kisebbség abszolút hatalma a többség felett.
Ez sajnos egy "elvi probléma" semmi köze sincs a hagyományosan megfogalmazott jobb/baloldalisághoz.
Ugyanis a rendszer mélyén az eldönthetetlen fogalmának felismerése lapul,
süti beállítások módosítása