Az elmúlt évek szuperhős-filmdömpingje után jogosan merült fel a kérdés, hogy vajon mikor fogy el az ötlet, mikor unják meg az emberek – és úgy általában mikor áldoz le a jelenleg nagyon is élvonalbeli zsánernek. Felreppentek pletykák arról, hogy a műfajban rejlő minden lehetőség kiaknázásra került, és közelít a szuperhős filmek virágkorának vége – a számadatok azonban egyáltalán nem ezt mutatják. Minek köszönhető töretlen népszerűségük, és mitől kell mégiscsak tartaniuk a gyártóknak?

Forrás: Pixabay

Azt gondolhatnánk, hogy a szuperhős-filmek piaca mostanra már telítődött. Csak 2008 és 2015 között 33 ilyen alkotás került napvilágra, és az olyan filmstúdiók, mint a Disney vagy a Warner Bros. még vagy további egy tucatot terveznek 2020-ig – fejenként. Minden baljós találgatás és aggodalom ellenére, nagyon úgy tűnik, hogy van rájuk igény, még ebben a mennyiségben is. A folyamatos termelést egyrészt az adaptációkra épülő franchise vállalatok éltetik, másrészt pedig az a tény, hogy a könyvekkel ellentétben, a képregényeknek sosincs végük – így adott a lehetőség újabb és újabb történetek megfilmesítésére.

A dolog mögött valahol ugyanaz áll, mint amiért a hollywoodi happy endre is mindig van kereslet –szükségünk van rá, hogy fenntartsuk az „ez egy jó világ”-elképzelésünket, ahol igenis vannak hősök, akik majd közbelépnek, és jobbá teszik a világot. Különösen igaz ez a jelenlegi zaklatott körülmények között, ahol a nyugati emberhez az afrikai törzsi háborúk hírei ugyan kevésbé, de az orrunk előtt zajló terrortámadások annál inkább eljutnak. Valójában már a gazdaságilag nehezebb időszakok is elegendőek a műfaj éltetéséhez. Azon túl pedig, hogy a hősök közbelépésében bizakodunk, egyben megteremtenek egy alternatív fantáziavilágot is, amely menedéket nyújt a valóság elől. Erre még rásegíthet maga a moziélmény is, ami egyébként is egy kétórás kiszakadást biztosít a való világból.

Szintén szerepe van napjaink „mindenki különleges”, „bárkiből lehet bármi” felfogásának a szuperhős-filmek kitörő népszerűségében, hiszen ezek tulajdonképpen a megvalósulásai pontosan a fenti nézeteknek. Mindenki elismerésre vágyik, és arra, hogy észrevegyék, a szuperhős pedig maga a megtestesült elismerés és kiteljesülés – akivel mi, nézők azonosulni szeretnénk. Erre pedig még jobban rásegít a rengeteg eredettörténet: és itt nem is a hősön van a hangsúly, hanem az altruista cselekedetek során, mint követendő mintán. Ez pedig inspirációt nyújt nem egy képregény rajongónak.

A karakterek megformálása – pláne úgy, hogy ne csak a képregényrajongók szeressék – nem könnyű feladat. Nagy odafigyeléssel és érzékenységgel kell nyúlni feléjük, éppen ezért nem is mindegy, hogy kinek a kezébe kerül a forgatókönyvírás vagy a rendezés. Sokak szerint a szuperhős-filmek jelenlegi népszerűsége részben annak is köszönhető, hogy készítőik maguk is a rajongók közé tartoznak, így kellő szenvedéllyel és elhivatottsággal tudnak a munka elé tekinteni.

Szintén fontos szempont az, hogy a karakterek hálózata az egész teret lefedi: rendszeresek a más hősökre történő utalások, és a szálak mindenhol összeérnek, amit a nézők imádnak. Az egymással versengő gyártóknak pedig végső soron ugyanaz az érdeke: jó filmeket készíteni – paradox helyzet, ahol a vetélytárs sikerének is örülni kell, hiszen csak így lehet fenntartani a közönség érdeklődését a műfaj iránt.

A növekedéshez változtatásra van szükség – a Marvel pedig meg is tette ezt. Ahelyett, hogy a könnyű sikert hozó, biztonságos úton maradtak volna, mertek változtatni, és változatosabbá tenni a felhozatalt. Jöttek az erkölcsileg komplexebb témájú, sötétebb világú filmek, ahhoz pedig, hogy belássuk, mennyire bejött nekik a merész döntés, még a statisztikákhoz sem kell nyúlni. Ráadásul van egy nagyon jelentős mentőháló, amiről nem szabad megfeledkezni: ezek a filmek már meglévő képregények alapján készülnek. Azaz: még ha a film maga bukik is, a mögötte lévő történet megmentheti azt, mert egy rajongó meg fogja nézni, még akkor is, ha minden kritika lehúzza. A képregények cselekményét persze jóval le is egyszerűsítik, hogy az mindenki számára emészthető legyen.

Nem szabad megfeledkezni mindarról sem, amit a technika fejlődése tett lehetővé, hiszen a látvány elsődleges elem a szuperhős-filmek esetében. Már egyáltalán ahhoz, hogy a szuperhősök és cselekedeteik megjeleníthetőek legyenek, szükség van a különböző filmes trükkökre, a digitális fejlődéssel azonban már bármely felmerülő ötlet probléma nélkül megvalósítható – méghozzá úgy, hogy az teljesen hihető legyen, miközben a különböző technológiák egyre olcsóbbá és elérhetővé válnak. Arról már nem is beszélve, hogy high-tech látványvilágnak köszönhető az, hogy ezeket a filmeket az igazi rajongók még mindig inkább a mozivásznon nézik meg ahelyett, hogy letöltenék őket. Ráadásul csak a képi világnak hála megnyernek maguknak egy olyan réteget is, akiket önmagában a téma még nem szórakoztatna el – vagy legalábbis nem eléggé ahhoz, hogy meg is nézze a filmet.

Ebben egy másik, a látványvilágnál sokkal fontosabb tényező is szerepet játszik, ez pedig maga a médium. Míg korábban a képregényekért a kifejezetten ezzel foglalkozó üzletekig kellett menni, addig az internet korában ezek a filmek könnyedén elérhetőek bárki számára, mindenféle erőfeszítés nélkül.

Forrás: Pixabay

Azért persze a baljós híreszteléseknek is van alapja: pontosan a túltelítettség miatt egyre több kihívással és nehézséggel kell szembenézniük a gyártóknak. Mind a rajongók, mind az átlagos közönség tetszését el kell nyerniük, így a kettő között egyensúlyozva kell valami olyat létrehozni, amit nemcsak a „bennfentesek” értenek, ugyanakkor nem is túlzottan banális és a végletekig leegyszerűsített – ez egy igencsak szűk tartomány. Ráadásul nem elég megszerezni a közönséget, meg is kell tartani őket, ami nem sokkal egyszerűbb feladat. Hozni kell a színvonalat minden egyes filmmel, mert amennyire munkás kiépíteni a nézői bázist, annyira könnyű is elveszíteni őket egyetlen nagyobb csalódás következtében.

Az internet pedig olykor jóbarát, olykor a legnagyobb ellenség. A véleménynyilvánítás legszabadabb tere – ergo ha jó a film és pozitív kommentek lepik el a világhálót, olyankor az internet nagyon is barát. Viszont ha nem, csak még nagyobb csődöt generál a már egyébként is megbukott filmnek. Ugyanez a kettősség igaz a nézőkre is: a szuperhős-filmek sokakat rántottak be a korábban előttük ismeretlen képregény-világba, ugyanakkor nem mindenki kezd szorgos olvasásba a filmek hatására. Eközben a képregényrajongókkal sem egyszerű a helyzet, egy-egy karakter megformálása mindig kétélű kérdés. Könnyű csalódást okozni annak, akinek a fejében már él egy elképzelés az adott szereplőről, ha aztán annak a filmbéli megvalósulása jelentősen eltér attól. Cillian Murphy, a Batman-filmek egyik sztárja az alapanyag kiüresedéséről beszél: szerinte a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy már azt is megfilmesítik, ami valójában nincs is.

Mások egyszerűen a szakma ciklikus jellegétől tartanak. Ugyanúgy, ahogy egyszer csak lecsengett a westernnek, elképzelhető, hogy a képregény-adaptációk korszakának is eljön a vége majd és valamely más műfaj veszi át a helyét. Ezzel azonban jelenleg nehéz számolni.

Egy valós veszéllyel azonban mégiscsak foglalkozni kell: a hatalmas hírverés sajnos visszahatott mind a gyártókra, mind a médiára – még pedig a kreativitás rovására menően. Az embernek sokszor már az az érzése lehet, hogy ez az egyetlen téma, ami a hírportálokat foglalkoztatja. Ennek köszönhetően pedig még az is tüzetesen be tud számolni az Öngyilkos osztagról, aki meg sem nézte azt. A kreativitás igazán pedig a gyártók kezében hal meg: a gazdasági szempontok túlzottan is eluralkodtak a kreativitás és a művészi filmkészítése elképzelései felett.

Forrás: Pixabay

Azért aggódni még nem kell: Ralph Winters, az X-Men kezdetek: Farkas producere szerint az emberek mindig szívesen néznek meg egy szuperhősről szóló jó történetet. Ráadásul ameddig egy-egy film a teljes költségvetésének dupláját képes visszahozni, ez elég bizonyíték arra, hogy szükség van még rájuk. A biznisz pedig persze nemcsak a készítőknek nagy: nem szabad megfeledkezni a különböző játékgyártókról, könyv-, és képregénykiadókról sem, hiszen az érdeklődés fordítva terjedhet. Sokan a szuperhős-filmeken keresztül lépnek be a képregények világába, és utólag aztán elkezdik felkutatni az eredeti verziókat is.

Árki Noémi

Kövessen minket a lumens.hu-n, illetve Facebook-on is!