A jog mindig pár lépéssel lemaradva az élet után kullog – ez azon ritka közhelyek egyike, melyek igazságtartalma az évek során jottányit sem változott. Egyre aktuálisabbá válnak a robotok fejlődésével megjelenő jogi és adatvédelmi problémák, és ezekre kerestek megoldást a Miami Egyetem We Robot című konferenciáján – csak idő kérdése ugyanis, hogy a technológiai fejlődés indokolttá tegye az emberek és a humanoid robotok közötti szabályozási kérdések alapos vizsgálatát.
A Honda már 2000-ben kifejlesztette Advanced Step in Innovative Mobility nevű humanoid robotját. Forrás: Flickr
2016-ra ténykérdéssé vált, hogy a köznyelvben könnyelműen csak robotnak nevezett gépek már köztünk vannak: nem csupán az ipari eszközök formájában, hanem olyan, már létező és egyre könnyebben elérhető technológiai újítások képében is, mint a drónok vagy az önvezető autók. A robot mint fogalom azonban a következő években szignifikánsan el fog különülni azoktól az eddig „lerobotozott” elektronikai eszközöktől, amelyeknek valójában semmi közük a robotikához, és nevüket csupán a rendeltetésükből kiragadott, életszínvonalat megkönnyítő jellegükből vezérelve kaptak – ilyenek például a konyhai robotgépek és a kezdetleges robotporszívók. Esetünkben robot alatt olyan számítógép által vezérelt, az esetek nagy részében automatizált vagy fél-automatizált működésű gépekről beszélünk, melyek általános viselkedésének és külső jegyeinek összessége megegyezik valamely élőlény (tipikusan egy ember vagy állat) viselkedésével és külső jegyeivel.
Szociális robotot a nagymamának
A Miami Egyetem Jogi kara által életre hívott We Robot konferenciát immáron ötödik alkalommal rendezték meg, idén a floridai Coral Gablesben. Az esemény évről-évre lehetőséget ad olyan, jogszakmai körökben ritkán vita tárgyát képező témák megvitatására is, mint a robotika térnyerésével megjelenő jogi és etikai problémák – utóbbi években kiváltképp azon, a szabályozás szempontjából szürke zónát jelentő szociális robotok körében, amelyekre leginkább jellemző lehet az emberi oldalról fennálló érzelmi kötődés. A szociális robotok a szakértők kicsit elvontnak tűnő szakmai meghatározása alapján olyan, fizikai formát öltő entitások a robot és ember alkotta heterogén közösség tagjaiként, amelyek – szemben például a hagyományos ipari társaikkal – működésének célja a minél valóságosabb emberszerű interakciók megvalósítása az ember-robot kapcsolat során. Képesek egymás és az ember felismerésére, ezen felül sajátos „emlékezettel” rendelkeznek, azaz a világot az őket ért behatások alapján értelmezni próbálják. Továbbá a szociálisan interaktív robotok rendelkeznek néhány speciális képességgel is: alkalmasak az érzelmek megértésére és azok leragálására, összetett párbeszédek folytatására, a hozzájuk hasonló gépek felismerésére, és a tőlük való tanulásra is. Következésképpen tudniuk kell alkalmazni az emberi gesztusokat és mimikát.
A szabályozás szempontjából érdemes lehet elhatárolni ezeket az ipari vagy szervizrobotoktól, melyeknek sem rendeltetése, sem célja az emberi érzések és mimika felismerése és alkalmazása. A 2012-s We Robot konferencián Kate Darling, az MIT kutatója és a téma szakértője által előadott gondolatmenet is a hasonló elválasztás fontosságát hangsúlyozza. A szociális robotokra kiterjesztendő jogok lehetőségéről és szükségességéről szóló előadásában nem valami homályos, jövőbeli sci-fi szereplőire hivatkozik rájuk, hanem a mindennapokban is megjelenő tárgyakra, melyek akár interaktív robotjátékok (például a Hasbro élethű interaktív babája vagy a Sony AIBO robotkutya) formáját is ölthetik. A szociális robotok alkalmazásának gyakorlatban megvalósuló egyik fő területe, hogy tulajdonosaik számára lehetővé teszik az életükből valamilyen okból hiányzó emberi interakciók pótlását – tipikusan tehát az idősebb felhasználók részére nyújtanak mind lelki, mind sokszor fizikai segítséget. Felhasználási területük azonban ennél jóval szélesebb lehet – elegendő csak a Japánban már régóta létező, vendéglátásban, turizmusban és gyógyászatban alkalmazott társaikra gondolnunk.
Emberi robotok találkozása emberi érzelmekkel
A magyar jogrendszerben általánosságban ismeretlen a robot, mint különálló fogalom, ám ez hazánk szabályozási kultúráját, és a Magyarországon alkalmazott szociális robotok számát tekintve semmiképp sem róható fel a jogalkotónak. Fontos megjegyezni, hogy a szociális robotok felhasználási lehetőségeinek jogszabályban történő rögzítése elsősorban társadalomvédelmi szempontból lehet indokolt, ebből a szempontból az ipari és szervizrobotok külön jogalanyként való említése mellett kevés érv sorakoztatható fel. A már korábban említett munkájában Darling kifejti, hogy azon szociális robotok, melyek felhasználási területe az emberekkel érzelmek útján történő interakcióban jelenik meg, pontosan azért érdemelnek limitált, jogszabályban rögzített védelmet, amiért a modern jogrendszerek speciális védelmet nyújtanak például az állatkínzás ellen. Bár elképzelhető, hogy ezen társadalmak pusztán a gondolkozó és érző lények veleszületett méltóságának védelmében tiltják törvényi szinten az állatokkal szembeni embertelen bánásmódot, Darling szerint az egyetlen indok saját diszkomfort-érzete, amelyet a fájdalomtól szenvedő állatok látványa vált ki.
Forrás: Flickr
Bár a szociális robotok – lévén gépek – képtelenek a fájdalom általunk ismert érzésére, egy embernek vagy állatnak kinéző, és azok viselkedési mintáit másoló robot bántalmazása is hasonló érzelmek kiváltására lehet képes bennünk, mintha egy élő lény szenvedné el ugyanazon behatásokat. A társadalmi értékek védelmével kapcsolatban is szól érv: több kutatás által bizonyított jelenség, hogy a robotokkal szembeni empátiaérzetünk jóval erősebb, mint amit más tárgyakkal szemben tanúsítunk – holott jól tudjuk, hogy az erőszak alanya nem élő lény. Hasonlóképpen érdekes jelenség, amikor robotjátékkal is felszerelt kisgyermekes háztartásokban a gyermek „erőszaktételét” – mint az eszköz eldobását, megrúgását – megelőzendő a szülő közvetlenül is beavatkozik.
Bár indíttatásuk egyik oldalról az (általában jelentős értékű) anyagi javak védelmére irányul, másik oldalról akár tudat alatt is egy olyan viselkedési séma megszüntetése is lehet a célja, ami egy másik kontextusban már mind jogilag, mind morálisan káros lehet. A robotok életszerű viselkedéséből adódóan a gyermek számára ugyanis egy robotkutya vagy élethű gyermekjáték megütése nem sokkal különbözik attól, hogyha ugyanezt e tárgyak élő megfelelőjével tenné meg. Ahogyan a technológia fejlődésével egyre nehezebbé válik a gyermekek számára megérteni az élő lény és az élőként viselkedő gép közötti különbséget, a társadalmi értékek megvédése szempontjából a célravezetőbb az, ha a nevelés alapjait az agresszió tiltásának egységes mivolta jellemzi mindkét oldallal szemben.
A tulajdonjog oldaláról
Ha egy társadalomban valamivel kapcsolatban felmerül a speciális védelem igénye, a jogalkotó számára a tulajdonjog az egyik lehetséges megoldás – egy kutya tulajdonosát az állatvédelmi törvényeken kívül is sérti az, aki az állatot erőszakos magatartásnak, kínzásnak teszi ki. Bár az egyes kutyatartók jogainak védelmével együtt magát az állatot is védjük, a társadalomban jogos érvként merülhetett fel, hogy az a kutya is védelemre szorul, amelynek nincs, és nem is volt gazdája. Az állatoknak adott védelem napjaink modern társadalmaiban jóval túlmutat a pusztán tulajdonjogi védelmen – elég csak a kifejezetten állatok védelméről és veszélyeztetett fajokról szóló törvényekre gondolni. Ezek hazánkban is kezdenek beépülni a társadalom alapértékei közé – de azt, hogy ez mennyire nem volt mindig így, remekül tükrözi a tény, hogy a jelenleg is érvényes állatvédelmi törvény 1998-ban lépett hatályba. Valahol itt lehet párhuzamot vonni a szociális robotok és az állatok védelmét rögzítő törvények között. Egyértelmű, hogy az állatok abúzusának látványa sem csupán az kilencvenes évek végére lett a társadalom szélesebb rétegei számára olyan káros, hogy törvényi szabályozásra volt szükség – inkább arról lehet szó, hogy ekkorra erősödött meg az igény arra, hogy olyan témákkal is mélyebben foglalkozzunk a jog keretein belül, mint az állataink humánus keretek között történő tartása.
Mikor kezdjük el?
Vitán felül áll, hogy társadalmunkban jelenleg nem szükséges a szociális robotok heéyzetánel külön jogi szabályozása. Néhány éven belül azonban – ahogy a robotika szempontjából fejlettebb országokon is látszik –, alkalmazásuk a mindennapokban is valós igénnyé fog válni. Mi sem példázza ezt jobban, mint a születőben lévő dróntörvény, amelyről néhány éve még kevesen gondolhatták, hogy hiánya valós probléma lesz Magyarországnak 2016-ban.
A robotoknak adandó jogokra ugyanúgy nem áll készen a társadalom, mint ahogy nemrég a külön állatok védelmét szolgáló törvényekre sem volt az. Érdemes elgondolkozni azonban azon, mikor érjük el az a pontot, mikor a korábban csak tulajdonjog tárgyaként kezelt mesterséges intelligenciát, hirtelen emberi vagy állatvédelmi jogokkal illetünk, mert kínzásuk pontosan ugyanazokkal a társadalmi és egyéni-lelki hatásokkal járna, mintha ez embertársunkkal, vagy saját kutyánkkal történne.
Olajos Marcell
További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.
