Érintésre váltanak nemet a csigák
2016. január 13. írta: lumens

Érintésre váltanak nemet a csigák

Fény derülhet a tengeri csigák nemváltását övező titokra: egy 2015 decemberében publikált tanulmány szerint a fajtársaikkal való érintkezés befolyásolja az egyedeket abban, hogy mikor változtassák meg nemüket. A trópusi papucscsigák (crepidula marginalis) körében végzett kutatás kimutatja, hogy a faj tagjai hímként kezdik életüket, majd a megfelelő méretet elérve nősténnyé változnak – ehhez azonban szükségük van fizikai érintkezésre.

Több állat is képes a nemváltásra élete során: gyakran egy bizonyos méret vagy érettség elérése ösztönzi az egyedeket rá. A bohóchal, az ajakoshal, bizonyos esetenként a csirke, de még Európa egyik legidősebb fája is képes nemének megváltoztatására. A Smithsonian Tropical Research Institute kutatói friss tanulmányukban megtalálták a kulcsot a trópusi tengeri csigák nemváltásához – ez pedig a fizikai kontaktus.

Crepidula fornicata - Fotó: Manfred Heyde

A tanulmányt Rachel Collin tengerbiológus – a Smithsonian Tropical Research Institute munkatársa, a Bocas Del Toro kutatóközpont vezetője – és Allan Carrillo-Baltodano PhD-hallgató közösen jegyzik. A kutatásban megfigyelt csigák árapály-területeken élnek kövek aljára tapadva, és a vízből kiszűrt planktonokkal táplálkoznak. Vékony páncéljuk alatt egy beépített „rejtek” található, felfordítva pedig papucsra hasonlítanak – innen kapta nevét a faj. Gyakran élnek nagyobb csoportosulásokban, de megtalálhatóak egyedül, valamint párban és hármas társulásokban is – ezekben az esetekben rendszerint egy nagyobb termetű nőstény hátán kapaszkodik egy vagy két, kisebb termetű hím. A populációban tehát rendszeres a fizikai érintkezés.

A The Biological Bulletin-ben publikált kutatásban azt vizsgálta a két biológus, hogy mi is okozhatja pontosan a tengeri csigák közt jellemző nemváltást. A jelenség megfigyelésére párosával különítettek el tengervizet tartalmazó csészékben méretükben kissé eltérő hím egyedeket. Az egyik esetben az elkülönített puhatestűek érintkezhettek a búra alatt, a másik esetben azonban a két csigát elválasztották úgy, hogy a víz mindemellett átáramolhatott a köztük álló hálós falon.

A precíziós génszerkesztés szép új világa

Leleplezték Észak-Korea operációs rendszerét

A kutatók azt figyelték meg, hogy az előbbi pár nagyobb tagja hamarabb változtatta meg a nemét. A pár kisebb tagjánál ebből kifolyólag késett a nemváltás és a növekedés, sőt, még az elválasztott fajtársainál is későbbi átalakulást mutatott. A fizikai interakciót nem pótolta az sem, hogy kémiailag érintkezhettek a hálós elválasztófalnak köszönhetően, melyen keresztül érzékelhették a másik hasi nyálkáját. A tényleges fizikai érintkezés volt az, ami beindította a növekedést, és a folyamatot, melynek következtében a hím egyedekből nőstények lettek.

2013-ban a tudományos közösség egyszer már rácsodálkozott a tengeri csigák nemváltó képességére. Akkor egy veszélyeztetett fajnál fedezték fel kutatók, hogy ezzel a stratégiával növelte esélyét fennmaradásra, ugyanis így jobban tudott alkalmazkodni a környezeti változásokhoz. Az egyedek a szexuális érettség elérését követően változtatták meg nemüket, azonban ebben az esetben előfordult az is, hogy egy nőstény csiga változott hímmé.

A nemváltás természetesen kifizetődő az egyedeknek: a nagyobb méretű állatok több tojást tudnak létrehozni nőstényként, mint amennyi spermiumot tudnak termelni hímként, a kisebb termetű csigák pedig amúgy is rengeteg spermium termelésére képesek – ami kevesebb erőfeszítést igényel, mint a tojások létrehozása. Az átalakulás fizikailag is megnyilvánul az állatok külsején: a trópusi papucscsiga hím egyedeinek rendkívül nagy pénisze van – gyakran egész testével megegyező hosszúságú –, ami a feje jobb oldalából nő ki. Ez azért szükséges, hogy elérje vele a nőstény egyed nemi szervét, mely annak páncélja alatt található. Átalakulásuk során hímivarszervük fokozatosan összezsugorodik, majd végül eltűnik, és a női lép helyébe.

A kutatókat is meglepte az eredmény: arra számítottak, hogy a nemváltást sokkal inkább kémiai folyamatok vezérlik. „A papucscsigák nem mozognak túl sokat, így nem gondolnánk, hogy ilyen komplex reakciókra képesek” - nyilatkozta Rachel Collin. Kutatásuk megmutatta, milyen összetett viselkedésre képes ez a nyugodtnak tűnő populáció, valamint látszólag választ ad egy, a tengerbiológusokat hosszú évek óta foglalkoztató kérdésre.

Márton Levente

További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.

A bejegyzés trackback címe:

https://lumens.blog.hu/api/trackback/id/tr128267436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása