Andrés Velasco közgazdász, volt chilei elnökjelölt és pénzügyminiszter a Project Syndicate-en megjelent véleménycikkében ír a közelmúltbéli dél-amerikai választások politikai jelentőségéről. „Kettővel csökkent a világ legrosszabb kormányának címéért versenyzők száma – bár Robert Mugabe hatalomban maradt Zimbabwéban, csak úgy, mint Orbán Viktor Magyarországon, Lengyelország pedig az illiberalizmus irányába halad, tizenkét év arrogáns autarkiája ért véget Argentínában, egy váratlan vereség pedig a venezuelai chavizmus kudarcát jelentheti, és ez elég ok az örömre” – fogalmaz.
Venezuelában úgy tűnt, minden adott Hugo Chávez személyesen választott utóda, Nicolás Maduro sikeréhez: ellenzéki politikusok bebörtönzése, kormányellenes tüntetők megfélemlítése, és az, amit a Human Rights Watch finoman a „kritikus médiafelületek agresszív csökkentésének” nevezett. Az egykamarás parlamentben mindennek ellenére kétharmados – alkotmányozó – többséget szerzett az ellenzék, ami lehetőséget ad nekik a politikai szempontok alapján kiválasztott bírák és egyéb hivatalnokok eltávolítására, valamint az elnök népszavazás útján történő eltávolítására is.
Két héttel korábban Argentína választói adták a papírformával ellentétben az ellenzéki Mauricio Macrinak a győzelmet – s bár a Kirchner házaspár Velasco véleménye szerint nem mentek el a Venezuelában tapasztalt végletekig, de az ellenzéki újságok zaklatása, bírósági ügyek manipulálása, és a jegybanki függetlenség erodálása tőlük sem állt távol.
Az elnök 2010-es újévi köszöntője közben. Fotó: casarosada.gob.ar
Túl egyszerűnek tartja azokat az értelmezéseket, melyek egyetlen konkrét üggyel magyarázzák a fenti illiberális rendszerek visszaesését-bukását: bár az argentin gazdaság stagnált, a venezuelai pedig zuhanórepülésben volt, a kormányok jelentős összegeket fordítottak a választók jóindulatának megvásárlására – Argentínában a GDP 7%-ára rúg a költségvetési hiány, Venezuelában pedig egyesek szerint ugyanez akár a 24%-ot is elérheti. A gazdasági nehézségek mellett többek közt a közbiztonság kérdése is problémás volt: Venezuelában százezerből átlagosan ötvennégy ember lesz gyilkosság áldozata(!), a droggal kapcsolatos bűnügyek száma pedig Argentínában is növekedni kezdett.
Brazília: halál ezer lejáratás által
Konzervatív fordulat Dél-Amerikában?
Fareed Zakaria 1997-es, az illiberális államok felemelkedéséről szóló esszéjében azt írja – a kifejezést olyan országokra használva, ahol a demokratikus keretek között választott vezetők visszafogják a szabadságjogokat –, hogy növekszik a hasonló országok száma, s bár Nyugaton elválaszthatatlan az alkotmányos liberalizmus és a demokrácia, a világ többi részéről ez nem mondható el. Velasco szerint az argentin és venezuelai példák azonban azt mutatják – mindez pedig szerinte rossz hír „az Orbánhoz és Putyinhoz hasonlóaknak” –, hogy az illiberális demokrácia, mint politikai rendszer óhatatlanul törékeny.
A totális autokráciákkal ellentétben nem tudják érdemlegesen elnyomni az értelmiséget, a liberális pártokat és a civil élet résztvevőit – helyzetüket pedig a modern technológia sem könnyíti, mely minden korábbinál egyszerűbbé teszi a kommunikációt és a szerveződést. Argentínában szomszédsági szerveződések győzték le a peronista politikai gépezetet, Venezuelában egyetemi hallgatók és civil szervezetek dolgoztak ki a választási visszaélések észlelésére vonatkozó rendszereket.
Latin-Amerika-szerte próbálkoznak az illiberális demokráciák létrehozásával, Velasco szerint azonban nem sok sikerrel: Ecuadorban aktívan tüntetnek az elnök határozatlan időre szóló újraválasztásának terve ellen, a nicaraguai elnök pedig titokzatos üzleti kapcsolatai miatt érezheti magát veszélyben – a bolíviai elnök pedig igyekszik csapatot váltani: Macri beiktatásának előestéjén közösen játszottak barátságos futballmeccset.
Egy normális országban akartak élni – így foglalja össze az argentin és venezuelai fordulat okait a chilei pénzügyminiszter. Egy olyan országban, ahol a kormányzati intézmények csendben végzik a munkájukat, az elnökök nem fenyegetik a lakosságot, és nem kényszerítik a tévécsatornákat három órás beszédeik leadására – ahol az emberek nyugodtan sétálhatnak az utcákon, a gazdaság pedig nincs folyamatosan az összeomlás szélén.
Kelemen Luci
További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.
