A nemzetközi migráció aktuális kihívásairól Tétényi Andrással, a Budapesti Corvinus Egyetem Világgazdasági Intézetének oktatójával beszélgettünk
Fotó: Pap Nóra / lumens.hu
Hogyan jellemezné napjaink migrációs trendjeit?
A migráció két részre különíthető el: menedékkérőkre, illetve a különböző gazdasági és politikai okokra visszavezethető migránsokra. Jelenleg az Európai Unióban egyértelműen a menedékkérők okozta migráció van napirenden, ez jelenti a leginkább vitatott kérdést. Ugyanakkor például az Egyesült Királyságban az elmúlt években gyakori eset volt az is, hogy összemosódott a két fogalom: nem különböztették meg az unión belüli és kívüli vándorlást.
Ön szerint hogyan lehetne a javunkra fordítani a jelenlegi migrációs folyamatokat?
Jelen állás szerint az Európai Unió egyik legszámottevőbb gazdasági problémája az, hogy öregszenek a társadalmak. Ennek az az eredménye, hogy a nyugdíjrendszer nem fenntartható, emellett több ország küzd munkaerőhiánnyal – így a migráció lehetne egy kitörési út. Az Európai Unióban komoly hiány van például orvosokból, mérnökökből, szakmunkásokból. Egy, a portfolio.hu-n nemrégiben megjelent elemzés szerint Magyarországon négy-ötezer betöltetlen állás van, ennek körülbelül a fele kétkezi munka, tehát alacsony hozzáadott értékű. A migráció ezt képes lenne orvosolni, ezzel egyértelműen a javunkra fordíthatnánk a migrációs folyamatokat – ám ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne járna együtt számos kihívással.
Milyen kihívásokra gondol?
Nem feltétlenül csak a menedékkérőkre kell fókuszálni, akinek gondot okozhat a beilleszkedés – bármelyikünk költözne ki egy idegen országba, nehézségeink adódnának. Más a kultúra, a szokások, a viselkedési normák másképpen működik az adminisztráció – ezek mind olyan tényezők, amelyeket időbe telik megszokni. Ennek nehézségét számos tényező befolyásolja: lényeges például, hogy mennyire beszélik a helyi nyelvet, valamint az, hogy van-e kinti diaszpóra. Ha ez a kettő adott, az integráció általában könnyebben megvalósulhat.
Tehát a párhuzamos társadalmak megléte könnyebbé teszi az integrációt?
A párhuzamos társadalom mindenképpen egy előny – viszont a kinti diaszpóra meglétekor a migránsok sokkal kevésbé vannak rákényszerülve arra, hogy integrálódjanak az adott társadalomba. Ha nincsen diaszpóra, akkor egyértelmű, hogy nincsen alternatíva. Ha például az egyik jelentősebb magyarországi közösséget vizsgáljuk: a magyarországi szír diaszpóra az 1970-es években jött létre, az ő integrációjuk meglehetősen jó, többségében egyetemi végzettséggel rendelkező emberekről van szó.
Általában véve az államnak nagyon jelentős szerepe van az integráció elősegítésében – Németországban például nyelvi kurzusokat szerveznek, illetve álláskeresési tanácsadást nyújtanak a bevándorlóknak és menekülteknek.
Fotó: Pap Nóra / lumens.hu
Mit jelent egy ország számára az, ha jelentős számú bevándorló-lakossággal rendelkezik?
Ha gazdasági szempontból vizsgáljuk, fontos kérdés, hogy a bevándorlók honnan származnak – például az Egyesült Királyságban a Kelet-Európából érkezettek nemcsak gazdaságilag aktívak, hanem szeretnének integrálódni is. Ők általában nem veszik igénybe az állami ellátórendszert, hiszen nagyjából 25-40 év közötti munkavállalókról van szó. Az viszont nagy kérdés, hogy meg is akarnak-e telepedni az új országban? Erre nem tudjuk a választ, mivel csupán tizenegy éve vagyunk az EU tagjai. Ha pedig a reproduktivitási rátát nézzük, a kelet-európaiaké jóval alacsonyabb, mint mondjuk a pakisztániaké. Az elkövetkező évtizedekben ez jelentős kérdés lesz az Európai Unióban a nyugdíjrendszer fenntartása érdekében, hiszen fontos, hogy ne csökkenjen az adott ország lakossága. Szakértők szerint a most 65 milliós lakosságú Egyesült Királyság 2040-re 80 milliósra duzzadhat. Ez azt mutatja, hogy a nyugdíjrendszer stabil lesz, viszont az ország „meg fog telni”.
Abból a szempontból is előnyös a migráció, hogy egy bevándorló szükségét érezheti, hogy erőn felül teljesítsen. Ha sokan akarnak innoválni egy országban, az mindenképpen előnyt jelent.
Milyen következményekkel járhat az egyre fokozódó migráció?
Társadalmi feszültséget okoz, ha valaki más kultúrából származik. Nem kell feltétlenül vallási különbségekre gondolni: bár a sajtó egyértelműen a vallási konfliktusokat hangsúlyozza, sokkal egyedibb problémák is megjelennek. Egyszerűen arról van szó, hogy mások a szokások az étkezés, az öltözködés, illetve a mindennapi kommunikáció terén, ez pedig óhatatlanul feszültségeket okoz. Az emberek között egyfajta „nem-megértés” alakul ki: nem tudják értelmezni azokat a verbális és nonverbális jeleket, amelyeket a helyiek és a bevándorlók alkalmaznak. Ez teljesen normális, a kérdés inkább az, hogy mennyire indul meg valamiféle közeledés? Ezt mutatja például, hogy az Egyesült Királyságban tíz-tizenöt éve a fish and chips volt a nemzeti étel, míg jelen állás szerint a curry – így alakulnak át a szokások. Szintén erre példa, hogy a húszas-harmincas években a friss gyümölcs vagy zöldség szinte teljességgel ismeretlen volt, a boltokban mindent konzervben árultak – majd ez a bevándorlók preferenciáinak hatására változott meg.
Mindez egy természetes folyamat, ahogyan kultúrák megpróbálnak közeledni egymáshoz, de ehhez idő kell. Szükség van a fogadó ország nyitottságára, illetve az érkezők részéről tanúsított elfogadásra is azáltal, hogy alkalmazkodnak azokhoz az elvekhez, normákhoz, szokásokhoz, amely az adott országban jellemző.
Ön hogyan ítélné meg a közvélemény, az átlagemberek viszonyulását a kérdéshez?
Ez mindig nagyon érdekes kérdés. Azt gondolom, hogy az emberek többsége alulinformált a kérdésben, és ebben jelentős szerepe van a sajtónak, a nemzetállamoknak és az Európai Uniónak is. Egyáltalán nem mindegy, mit és hogyan magyarázunk el a közvéleménynek: kihívásként, lehetőségként tálaljuk mindezt? Szerintem az emberek alapvetően félnek. Itthon például nincsenek megfelelően tájékoztatva arról, hogy mit jelent a migrációs hullám számukra, míg ezt Németországban már tudják. A kelet-közép-európai országokban az elmúlt ötven évben nem találkoztunk jelentősebb migrációval, ezért az emberek pedig tartanak attól, amit nem ismernek. Mindent úgy kell elmagyarázni, hogy mindenki számára érthető legyen – ezen a téren szerintem akadnak még hiányosságok.
Fotó: Pap Nóra / lumens.hu
Ön szerint van-e határa Európa befogadóképességének?
Biztosan van, de ezt nehéz számokban kifejezni. Habár Európa bizonyos területei nem kimondottan sűrűn lakottak, így „férőhely” lenne, az azonban nem biztos, hogy tudnának-e munkát biztosítani ennyi embernek. Sok hír foglalkozott azzal, hogy a menedékkérők nem elégedettek az Európai Unióban kapott ellátással. Nekik van egy elképzelésük arról, hogy milyen lehet az EU, de valójában nem tudják, milyen, hiszen a többségük korábban sosem volt itt. Rendkívül nehéz megfelelni ezeknek az elvárásoknak, de kérdés az is, hogy ők milyen szempontból felelnek meg a mieinknek. Ezek a percepcionális eltérések okozhatnak feszültségeket, illetve ez ad egy határt annak is, hogy meddig növekedhet az EU. Nagy a felelőssége az Uniónak abban, hogy mindezt hogyan szabályozza.
Mely tényezők okozhatják a migráció fokozódását?
Nehéz meghatározni, mely szignifikáns változók tudják növelni a migráció mértékét. Mindenekelőtt a háború – mely lehet államközi, illetve országon belüli konfliktus –, valamint a diaszpórák megléte, a korábbi nyelvi kapcsolatok, a gyarmati múlt, az adott ország fejlettsége, az utazás költsége mind-mind meghatározó tényezők lehetnek. A menekültútvonalak többsége alapvetően drágának bizonyult, így sokkal kevesebben tudtak nekivágni, ám ez megváltozott a balkáni vonal „olcsóbbá” válásával, ahol ráadásul kisebb az esély a halálos balesetre, mint az történt számtalan alkalommal a Földközi-tengeren.
Az EU többek között segélyezéssel akadályozná a migrációt. Ez mennyire lehet hatásos stratégia?
Napjainkban az Európai Unió számít a világ legnagyobb donorának. Tekintve, hogy leginkább azokból az országokból érkeznek menekültek, amelyekben háború van, a fejlesztési támogatásoknak lehet némi pozitív hatása, de mindenekelőtt békére volna szükség.
Ön szerint melyek a leghatásosabb segélyezési módszerek?
Ez erősen kontextusfüggő. Jelen esetben a konszenzus a jó kormányzás felé hajlik, intézményeket kell fejleszteni, majd azokon keresztül lehet hosszú távú hatásokat elérni, de, ismétlem, béke nélkül ez sem ér semmit.
Milyen jövőképet jósolna az elkövetkező évtizedekre?
El kell különíteni a fejlődő és fejlett országok közötti, illetve a fejlett országokon belüli migrációt. Az Európai Unión belüli vándorlás egyértelműen növekedni fog. A nemzetközi migrációt tekintve véleményem szerint a menekültek száma sajnos tovább fog nőni a fegyveres konfliktusok miatt – a közel-keleti régió és Kelet-Ukrajna mellett számos fekete-afrikai országban nincsen béke. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ez a tendencia tartósan fennmaradna, hiszen a migrációs hullámok többnyire valóban hullámszerű népességmozgásokat jelentenek. Bízom benne, hogy ezek a konfliktusok idővel rendeződni fognak, hiszen a világ nagyhatalmainak sem feltétlenül áll érdekében, hogy mindezen konfliktusokat fenntartsa.
Szalai Réka
További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.
