Gyakran nem egyszerű megkeresni társadalmi törésvonalak kiindulópontját – hacsak nem mi hibáztunk, mert ilyenkor az önvizsgálat talán segíthet elkerülni a katasztrófát. Előfordulhat, hogy az öreg kontinens megelőzhette volna az Iszlám Állam szellemi térnyerését, vagy éppen az afrikai fehérek népirtáshoz hasonló pusztítását – aminek következménye akár a búr telepesek magyar Alföldre való bevándorlása is lehet.
Grafika: Zám Donát
Az Európai Unió egy teljesen egyedi társadalmi képződmény, amelynek markáns kulturális jegyei, sokszínűsége, gazdasági és társadalmi struktúrái megkülönböztetik az Egyesült Államoktól, Afrika, Ausztrália és Ázsia nagy területet lefedő államaitól és nemzetközi szervezeteitől egyaránt. Európaiként talán ennek köszönhetően is hajlamosak vagyunk a fejlődő országokat, Afrikát vagy a Közel-Keletet egy zűrzavaros történelmi viszonyokkal rendelkező, a véletlen által kialakított furcsa képződményként látni, melyet alaposan aláásnak a sajátos, általunk megkérdőjelezett társadalmi értékek és felfogások.
Miközben Európa – beleértve az Unión kívül eső országokat is – a demokrácia modern változatának szószólójává vált. és a jóléti állam képének egy egész kontinensre való kiterjesztését jelenti, korábbi külpolitikáját tekintve sokkal kevésbé lehetne ezzel az amúgy is egyre gyakrabban vitatott értékrenddel jellemezni. A világháborúk folyamán kialakult szövetségi rendszerek és a status quo fenntartása érdekében kötött egyezmények még felbomlásuk után is sokáig képesek meghatározni egyes területek arculatát, főként, ha inkább csak feledésbe merülésről, vagy egyszerűen elavulásról beszélhetünk csupán.
Amit az Iszlám Állam bosszulna meg rajtunk
Az Iszlám Állam első videójának címe „A Sykes-Picot vége”: ez egy olyan egyezmény nevére utal, amit csak kevés európai állampolgár ismer, ázsiai szomszédaink életében azonban meghatározó szerepet játszik.
Az Oszmán Birodalom széthullásának előestéjén, 1916-ban Anglia és Franciaország két meghatározó személyiség – Francois George-Picot bejrúti főkonzul és Mark Sykes diplomata – képviseletével titkos szövetséget kötött, mely a ma is ismert határokkal osztotta fel a Közel-Keletetet. Bár elméletben figyelembe vették a vallási és etnikai csoportosulások természetes területi eloszlását, valójában azonban a nagyhatalmi érdekek domináltak kialakításukkor. A saját érdekeltség mellett a történelmi Szíria területén létrehozott stabilitás volt mérvadó, ennek köszönhetően a mai Szíria, Libanon és Irak területe francia, Izrael, Palesztina és Jordánia pedig brit fennhatóság alá került – és ez nem maradt következmények nélkül.
Forrás: Flickr
Az arab területeken élő síita és szunnita muszlimok között már a 7. század óta háború dúl, de ahogyan a szétszabdalt kurd nép példáján is látszik, az éppen a kitörés szélén álló arabok esetében is csak erősítette az ellentéteket az, hogy egy ország határain belülre, vagy éppen kívülre kerültek.
Az egyezkedés akkor került nyilvánosságra, amikor a bolsevikok magukhoz ragadták a hatalmat Oroszországban. Míg a száz éve megkötött szerződés értelmében a területek nagy része angol vagy francia fennhatóság alá került, Kis-Ázsia (Isztambullal együtt), Örményország és Észak-Kurdisztán pedig orosz befolyási övezetté alakult volna, hiszen az első világháborús szövetségi rendszernek köszönhetően a felek a cári Oroszország külügyminiszterével, Szazonovval is megállapodást kötöttek.
Bolívia választ: Indulhat-e újra Evo Morales?
Hillary Clinton kezébe került az amerikai Hírcsárda
Az Oszmán Birodalom felbomlása a fentiek mellett az amerikaiak és Hásemita-házbeli Huszein ibn Ali mekkai nagyserif érdekében is állt. Míg Amerika veszélyt látott benne, de nem akart beleszólni a felosztásába, addig Huszein egy hatalmas arab kalifátus létrehozásában gondolkodott. Ennek megfelelően levélváltásba kezdett az egyiptomi brit főbiztossal, Sir Henry McMahonnal. A Sykes-Picot szerződés létrejötte így az ő dinasztiája és az arab föderatív monarchia pártján álló arabok számára is óriási kudarcot és csalódást jelentett, ami érthetővé teszi az Iszlám Állam határok szétrombolására irányuló cselekedeteit is. Abu Bakr al-Baghdadi, az ISIS vezetője azt is lefektette már a legelső videóüzenetében, hogy ez csak a kezdeti lépés, mivel a szerződés olyan sebet ejtett az arab törekvéseken, hogy „addig nem állnak meg, míg az utolsó szöget is beverik annak koporsójába”.
A volt déli gyarmatállamok is okkal elégedetlenek
Afrikában a közel-keletieknél kevésbé szenvedték meg az európai befolyást, ez viszont már kevésbé mondható el a kontinens államainak kormánystruktúrájáról. Nagy-Britannia például 1920 és 1975 között több mint ötszáz alkotmányt gyártott a (névlegesen) felszabadult államok számára – úgy, hogy saját maga sosem rendelkezett annak írott formájával. Az európai birodalmak a paternalizmussal kezdték pályafutásukat, amely végül a másik szélsőségbe, a túlzott „demokratizálódásba”, és a politika túlburjánzó torzulásaiba torkollott. A végtelen értekezletek és alkotmánygyártások rányomták a bélyegüket az egész kontinens átalakulására. Ahol a szavazókörzeteket, és a jelöltek személyét az érthetetlenségig „kiegyensúlyozták”, és a szavazati jog a jövedelem, a lakóhely és az írástudás furcsa keverékétől függött, ott a lakosok gyakran azt sem tudták, szavazhatnak-e egyáltalán. Az országok így végül egy szűk vezetői réteg kezébe kerültek, vagy egyszerűen a zűrzavar határozta meg további sorsukat.
Az etnikai problémák persze a legtöbb államban már korábban is adottak voltak, de nem csak az ettől szenvedő területek sínylették meg a módosításokat. Az 1955-ös tanzániai reform következtében például az egyik legbonyolultabb alkotmány született, amelyet gyarmati terület számára valaha is alkottak – elsősorban a helyi szélsőjobboldaliakat kizárandó. Ennek egyik módosítása vezette be a háromosztatú szavazási előírást, mely szerint a listán szereplő minden szavazónak érvénytelenítés terhe mellett mind a három etnikumból (afrikai, európai, ázsiai) le kellett adnia szavazatát valakire. Újfajta többnemzetiségű bürokrácia jött létre, ami az ENSZ vezetésébe beszivárogva nemzetközi szintre is eljutott. Később a belgák alkottak éppen a szervezet nyomására Ruanda-Urundiban hasonlóan kusza alkotmányt: többlistás választással lehetett bekerülni az Alfőnökök Tanácsába, a Főnökök Tanácsába, a Területi Tanácsokba, az Afrikai Tanácsba, és a legfelső szintet képviselő Főtanácsba. Ezzel egy olyan ötlépcsős rendszer jött létre, aminek következtében a világ egyik legelmaradottabb országában bonyolultabb politikai rendszer teremtődött, mint az Egyesült Államokban.
Ezek a viszontagságok a mai napig meghatározzák a kontinens politikáját, és rengeteg feszültséget, illetve torzulást okoznak a kvázi-demokratikus kormányokban. A korrupció nem csak az elmaradott vidékeken virágzik, hanem a szerencsésnek mondott területeken is, így nem csoda, hogy az őslakosok nagy része nem szimpatizál az európai értékekkel.
Dél-Afrika pedig jönne haza
Még rosszabbul jártak ott, ahol az etnikai csatározások már korán véres formát öltöttek – közéjük tartozott a mai Dél-Afrikai Köztársaság is. Az angolok még 1814-ben vásárolták meg Hollandiától a terület egy részét. Az ott élő holland származású kereskedők – a búr telepesek –folyamatos harcban álltak a helyi zulu lakossággal is, míg végül egy végső ütközetben a Véres-folyó (Blood River) mellett legyőzték támadóikat. Az angolok szintén harcban álltak a zulukkal, de a búrokkal is szembekerültek, mivel azok két északi állama – Transvaal és Oranje – aranyban és gyémántban egyaránt bővelkedett. A századfordulón zajlott angol-búr háború tízezer fekete afrikai áldozatot követelt, emellett huszonnyolcezer búrt hurcoltak koncentrációs táborokba. A búrok vereségükkel elveszítették függetlenségüket, Transvaal pedig teljes egészében angol gyarmattá vált.
Az 1990-es évekig az ellentétek az apartheidben csúcsosodtak ki. Bár 1994-ben Nelson Mandela lett a Dél-Afrikai Köztársaság első demokratikusan megválasztott elnöke, a búrok nehéz sorsa ezzel sem ért véget: az afrikai lakosok napjainkban is sorra gyilkolják a búr gazdákat és családjaikat. A feszültség odáig fokozódott, hogy mozgalom alakult kimentésük érdekében, melynek egyik szála éppen Magyarország lakatlan alföldi területeire vezet.
1994 és 2014 között átlagosan 62 búr esett gyilkosság áldozatául egy évben. Bár ez a szám talán nem tűnik magasnak, az arányok meghaladják még El Salvador – a legerőszakosabbnak mondott állam – gyilkossági rátáját is. Magyarország a relatíve nagy kiterjedésű, ritkán lakott európai terület miatt kerülhetett szóba, ahol éppen a parasztgazdaságok eltűnése fenyegeti a mezőgazdasági területek amúgy is szegényes kihasználását.
Hegyi Heni
További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.
