A párizsi merénylet körülményeiről és lehetséges következményeiről beszélgettünk dr. Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértővel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címzetes egyetemi tanárával.

Miért éppen Franciaország, illetve Párizs vált célponttá?

Egyrészt azért, mert Franciaország részt vesz a nemzetközi műveletekben: intenzíven közreműködik az Iszlám Állam elleni harcban, emellett számos katonai hadműveletben vesz részt Afrikában és a Közel-Keleten is – például Maliban, Afganisztánban, Irakban vagy Szíriában. Az okok között talán azt is meg lehet említeni azt is, hogy Franciaország egyetlen repülőgép-anyahajójával, a Charles de Gaulle-lal is hozzájárult az Iszlám Állam elleni küzdelemhez.

Szintén fontos tényező az országban élő nagyszámú muzulmán közösség. Franciaországban a „legkönnyebben” Párizsban lehet merényletet végrehajtani: a város külső kerületeiben sok olyan muzulmán él, akik nincsenek megelégedve az életükkel. A csalódott emberek könnyen radikalizálódhatnak, őket pedig nem nehéz beszervezni egy szélsőséges csoportba, vagy rávenni egy ilyen terrorcselekedet végrehajtására.

Fotó: Botka Fanni / lumens.hu

Mit gondol, kik követhették a párizsi merényleteket?

Az elkövetők azonosítása jelenleg is folyamatban van, ugyanakkor az „Allah akbar”-kiáltás is sokatmondó lehet. Egyelőre korai lenne találgatásokba bocsátkozni, , de nagy valószínűséggel egy nemzetközi szervezetről van szó, mivel benne voltak Belgiumban élő emberek, valamint Németországhoz is köthető. Láthatóan több helyen készültek fel, beleértve a Közel-Keletet is, és ez nagyfokú szervezettségről tanúskodik. Nem mellékes, hogy Európában most először történt öngyilkos merénylők által végrehajtott akció.

A merényleteket profi módon három csoport hajtotta végre, amelyek lehet, hogy egy szervezethez tartoznak, de ezt még nem lehet biztosan tudni. Azt is vizsgálhák, hogy ismerhették-e egymást azok, akik egy helyszínen hajtottak végre merényletet. A támadók különböző fajtájú támadásokat követtek el: a legsúlyosabbak az öngyilkos merénylők által végrehajtott voltak, ezenkívül két helyen robbantottak a stadionnál, a harmadik csoport pedig Kalasnyikovval lövöldözött különböző „puha célok”, mint például éttermek ellen.

Mi lehet az oka annak, hogy egyszerre több helyszínen történtek támadások?

Egyértelműen az, hogy félelemérzetet keltsenek az emberekben, akárhová is mennek: azt, hogy akár egy étteremben, akár tömegrendezvényeken vannak, a terroristák mindenütt ott lehetnek. Azzal, hogy egyszerre több helyen támadtak, azt próbálták bizonyítani, hogy képesek majdnem ugyanabban az időben több, egymástól független merénylet végrehajtására. Ezzel ráadásul a biztonsági erőket is megosztják, hiszen a mentőknek, tűzoltóknak és rendőröknek egyszerre több helyen kellett jelen lenniük, ez pedig zavarhoz és káoszhoz vezethet – éppen ez a terrorizmus egyik célja.

Mi lehetett az elkövetők motivációja?

A legfőbb motiváció a Nyugat-ellenes fellépés – ez a globális dzsihád egyik stratégiája –, Európa gyengítése, valamint bosszúállás az Iszlám Állam elleni, növekvö intenzitású támadás az amerikaiak, az oroszok, a britek és a franciák részéről. Meg akarták mutatni, hogy nem csak Szíriában és Irakban tudnak merényletet végrehajtani, hanem Európa szívében is, hiszen a támadások nem Párizs peremkerületeiben, hanem a belső részeiben történtek – mindezzel ők erőt mutatnak, és egyúttal félelmet keltenek.

Fotó: Botka Fanni / lumens.hu

Lehetett köze Ön szerint a párizsi merényleteknek a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen elkövetett támadáshoz?

Bár nem kötném össze a kettőt, összekapcsolódhatnak azzal, hogy a dzsihadizmus erőteljes előretörése Európára is hatással van. A Charlie Hebdo elleni merénylet a lap munkatársai ellen irányult, muzulmánellenes cikkek és karikatúrák megjelentetése miatt. Azt a támadást az al-Kaida egy szárnya – az al-Kaida az Arab-félszigeten (AQAP) – szervezte, a párizsit pedig az Iszlám Állam vállalta magára.

A támadóknál szír, illetve egyiptomi útleveleket találtak. Mi a véleménye, lehetnek ezek valódiak?

Elképzelhetőnek tartom, hogy ezek hamisított útlevelek, és ezzel szándékosan viszik félre a nyomozást, mivel időbe telik, amíg a hatóságok utánajárnak ennek. Profi módon szerveztek mindent, komoly primitivitás kell ahhoz, hogy egy öngyilkos merénylő útlevelet vigyen magával. Minek tenné? Nem tételeznék fel ilyen hibát egy ennyire szervezett csoporttól, de messzemenő következtetéseket addig nem lehet levonni, amíg nincsenek egyértelmű bizonyítékok. Az sem biztos, hogy ezek az útlevelek valódiak. Egyelőre annyi bizonyos, hogy az útlevél tulajdonosát Görögországban regisztrálták, ebből azonban még nem következtethetünk egyértelműen arra, hogy az útlevél azé a személyé, akinél megtalálták. Egy öngyilkos merénylet után a maradványok azonosítása egyáltalán nem egyszerű, de léteznek rá módszerek.

A média természetesen azonnal ráugrott arra, hogy a terrorcselekményeket menedékkérők követték el. Nem gondolnám, hogy a menekültekhez kötődnének a történtek – ha azonban mégis ez derülne ki, az azt jelentené, hogy a menedékkérőkkel együtt terroristák érkeznek Európába, ennek következménye pedig egy szigorú, menekültellenes politika lehet.

Hogyan érinthetik az uniós menekültpolitikát a Párizsban történtek?

Alapvetően nem kellene kapcsolatba hozni az uniós menekültpolitikát a merényletekkel. Az viszont tragédia lesz, ha az bizonyosodik be, hogy a merénylet elkövetője megegyezik az említett útlevél tulajdonosával. A menekülteket egyik országban sem fogják szívesen fogadni, a bizalmatlan légkör miatt még több fenntartás fogja övezni őket, ez pedig a másik oldalról válthat ki problémás reakciókat.

Általában véve szigorítások várhatóak a bevándorláspolitikában, a szabad határok és az ellenőrizetlen beáramlás nem folytatható tovább. A terrorcselekményeket nem azok hajtják végre, akik most jöttek –ők egyelőre az útkereséssel, a beilleszkedéssel és az álláslehetőséggel foglalkoznak, tehát most még nem veszélyesek. De mi lesz öt év múlva?

Már most itt vannak azonban azok a másod- vagy harmadgenerációs bevándorlók, akik szülei beilleszkedtek, a fiatalabb generáció viszont problémásnak bizonyul e tekintetben. Ebben sajnos a nemzetek politikája sem kifejezetten dicséretes: nem tudják ezeket a fiatalokat elhelyezni, akik nem találják a helyüket… de lehet, hogy nem is akarják. Gondoljunk arra, hányan mentek el az Iszlám Államba harcolni.

Mit lehetne tenni ez ellen?

Több országban léteznek olyan deradikalizációs programok, amelyek célja a radikalizálódott fiatalokat visszaintegrálása a társadalomba. Az EU támogatja is az ilyen jellegű projekteket – egyébként a Közel-Keleten is (legmagasabb szinten Szaúd-Arábiában) folynak deradikalizációs programok. Emellett felmerült egyéb intézkedések bevezetése is: Marine Le Pen vetette fel, hogy a radikalizálódott imámokat el kellene távolítani Franciaországból.

Számíthatunk az európai szélsőjobboldal megerősödésére?

Igen, sőt, a jobboldali pártok közötti együttműködés is prognosztizálható. A jobboldal megerősödése egyenlő a muzulmán- és a bevándorlásellenességgel, illetve az itt élő bevándorlók és menekültek eltávolítására irányul. Nagy kérdés, hogy mi lesz azokkal, akik az Iszlám Állam kötelékéből térnének vissza Európába: nem engedik be, vagy kiutasítják őet az adott országokból, vagy esetleg megfosztják az érintetteket állampolgárságuktól? E területen szigorú intézkedésekre lehet számítani.

Fotó: Botka Fanni / lumens.hu

Mit gondol, mik lesznek Franciaország válaszlépései a párizsi terrortámadásra?

Szigorúbb intézkedések várhatóak, keményebb ellencsapásra lehet számítani, ezt Francois Hollande elnök már be is jelentette. Erre azonban nem csak Franciaországban, hanem a többi európai országban is fel kell készülni. Azt lehet mondani, hogy – kis túlzással – ez Európa szeptember 11-éje, ami azt jelenti, hogy erre választ kell adni. Ezután szerintem Franciaország sokkal intenzívebb támadást fog indítani és még nagyobb mértékben fog részt venni az Iszlám Állam elleni küzdelemben.

Abban teljesen biztos vagyok, hogy ez több légitámadást fog jelenteni – szárazföldi erőket viszont nem tudnak küldeni, mivel az Iszlám Államot nem lehet „szétverni”. A radikális terrorszervezet tagjai a lakosság köréből verbuválódnak, a szunnita közösségek támogatják őket, ezért szárazföldi erőkkel csak háztól-házig folytatott küzdelemmel lehetne megoldani, ami rendkívül drasztikus lépés lenne. Szintén biztosra veszem, hogy a belső elhárítást erősíteni fogják Franciaországon belül, illetve növelni fogják a nemzetközi együttműködést. A probléma azonban az, hogy sok potenciális terrorista lehet Franciaországban, mivel az ország sok irányban elkötelezett.

Milyen intézkedések várhatóak az Európai Uniótól?

Az EU-nak számos intézkedése, illetve nyilvántartási rendszere van a terrorizmus ellen. Ezek az intézmények léteznek ugyan, viszont kevésbé használják ki őket.

Ha az uniós intézmények szintjén gondolkodunk: fontos az Európai Bizottság, pontosabban azon belül a Federica Mogherini-vezette Külügyi Szolgálat, illetve azok a szervezetek, amelyek közvetlenül vesznek részt a terrorizmusellenes küzdelemben – a FRONTEX és az EUROPOL. Szigorítások és komolyabb együttműködések várhatóak, a nemzetbiztonsági- és titkosszolgálatok közti kooperációt pedig valószínűleg erősíteni fogják. Vannak területek, amelyekben együttműködnek a tagállamok, ezek körét feltehetően ki kell bővíteni.

Rövid időn belül feltehetőleg újabb találkozókon fogalmazzák majd megaz uniós célkitűzéseiket, azt azonban nehéz előre megmondani, hogy hogyan fogják végrehajtani a tagállamok a közösségi szintű döntéseket. Addig kell komolyabb intézkedéseket foganatosítani, mielőtt újabb tragédia történik.

Ezen intézkedések hatásai a hétköznapi életben is érezhetőek lesznek?

Minden bizonnyal. Több rendőrt fogunk látni, a határellenőrzéseket feltehetően meg fogják szigorítani, több ellenőrzésre kell számítani tömegközlekedési eszközökön, illetve a pályaudvarok környékén, a légi közlekedésben pedig még szigorúbb szabályozást vezethetnek be. A legkényesebb kérdés: megtartsuk a szabad átjárást a schengeni határoknál?

Hogyan látja, növekedett Európa terrorfenyegetettsége a párizsi támadást követően?

Igen, és ezt nem is rejtik véka alá. Európa terrorfenyegetettségi szintje magasabb lesz: ez azt jelenti, hogy nagyobb a kockázat, jobban kell figyelni, mivel máshol is várhatóak merényletek. Egyébként Franciaországban már mintegy 3-4 hete kiemelten magas terrorfenyegetettségi szintet vezettek be, de ugyanez igaz az Egyesült Királyságra és Németországra is – mivel ezekben az országban is elképzelhetőek támadások. Bem lennék meglepve, ha például Hollandiában történne valami, mivel ők is részt vesznek az Iszlám Állam elleni műveletekben. Hozzá kell tenni azonban, hogy Európa mellett Oroszország is célponttá válhat, miután szeptember 30-án bekapcsolódtak a szíriai harcokba – tehát nem csak Európát fenyegeti veszély, hanem a kontinensen kívüli országokat is.

Ferenc pápa nyilatkozata szerint a Párizsban történtek „a világ különböző részein folyamatban lévő harmadik világháború részei”. Hogyan vélekedik erről a kijelentésről?

Szerintem korai lenne háborúnak nevezni az eseményeket. Mi a háború? A politika folytatása más – erőszakos – eszközökkel. Mit lehet mondani a terrorizmusra? A háború folytatása más – törvénytelen – eszközökkel. A mai világban a háború mást jelent, mint mondjuk a második világháború idején, hiszen az információs-, a kiber-, illetve az atomháború is egy-egy új válfaját jelentik. Kétségtelen, hogy egy rendkívül bonyolult, nehezen megszüntethető és előreláthatólag sokáig tartó konfrontációval állunk szemben. Más kérdés, hogy minek nevezzük. Konvencionális értelemben nem hívhatjuk háborúnak – aszimmetrikus háborúnak igen, mivel ez állam és nem állami szereplők közötti összecsapást jelent.

A fogalomhasználatban gyakoriak az eltérések: szeptember 11-e után Bush elnök háborút hirdetett a terrorizmus ellen („war on terror”), míg Európában kissé más terminológia, a terrorizmus elleni küzdelem („fight against terrorism”) volt eddig használatos. E kettő nem azonos – ezen viszont némileg változtathat a pápa nyilatkozata, illetve François Hollande is úgy fogalmazott, hogy „háborúban állnak” – ennek azonban lehet érzelmi töltete is, hiszen az elnök maga is hallotta a robbanást, ki kellett menekíteni a stadionból, azaz a saját bőrén tapasztalta a történteket.

Várható, hogy új korszak kezdődik a terrorizmus elleni küzdelemben?

Nem új korszakról, inkább új módszerek alkalmazásának szükségességéről beszélnék. Az Iszlám Állam egy sajátos típusú ellenfél, amelyet nem nevezhető sem államnak, sem pedig gerillaszervezetnek – bár közelebb áll az utóbbihoz. Terrorista módszerekkel nem válhat állammá egy „gerillaszervezet”, ám ha ez a kihívás, akkor erre kell választ adni, és ez a küzdelem új módszereket igényel. Egy globális kihívással állunk szemben, amelyre globális választ kell adni: egy-egy ország nem képes önmagában megoldani ezt a kérdést, nemzetközi összefogásra van szükség.

Szalai Réka

További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.