A modern elnökválasztások történetében soha nem jött még vissza jelölt olyan mélyről, ahol a republikánus jelölt most találja magát. Bár a jobboldalon sokan bíztak abban, hogy az előválasztási időszak után professzionalizálni fogja kampányát és stílusát, a remélt váltás nem következett be – és ez a katasztrofális felmérési eredményekben is tükröződik. Az ingatlanmogul ma leváltotta kampányigazgatóját, de ha változásban bízik, a saját hozzáállásán kellene változtatnia.

Forrás: Flickr

Kampánykórkép

Nem a mostani személyi változás az első nagy belső krízis a Trump-kampányban. Két hónapon belül másodjára, alig 82 nappal a választás előtt hoz új embereket a szerveződés élére, mely elemzők szerint a kampányhoz márciusban csatlakozott, orosz kötődésű Paul Manafort lefokozását is jelenti: a Washington Post cikke szerint Trump ugyan továbbra is tiszteli kampányelnökét, de „bedobozolva érezte magát” az általa behozott emberek mellett. A kampány új CEO-ját a Bloomberg Businessweek tavaly „Amerika legveszélyesebb politikai dolgozójának” nevezte.

A két hónappal ezelőtt kirúgott Corey Lewandowski, aki a „legyen Trump Trump”-filozófia mellett vezette az üzletember kampányát az előválasztási procedúra során, kevésnek bizonyult a Clinton elleni küzdelem menedzselésére. A belharcok során győzedelmeskedő Manafort azonban úgy tűnik, szintén képtelennek bizonyult a kampány professzionalizálásra. A New York Times cikke szerint Trump maga is rendkívül frusztrált és kimerült, egyben a sajtóval korábban remekül működő viszonya is egyre romlik, ahogy érdekes sokadik jelöltből komolyan vett esélyessé lépett elő.

Botrány botrány hátán

Trump az előválasztási procedúra lezárása után is képtelennek bizonyult arra, hogy kevésbé konfliktuskereső stratégiát válasszon – Clinton szintén történelmi mértékű népszerűtlensége miatt a kommentátorok nagyja arra bíztatja ugyan, hogy fókuszáljon a demokraták jelöltjére, a mogul azonban azóta sem tudta professzionalizálni a kampányát.

Július elején Hillary Clintont az FBI ügynökei faggatták privát e-mail szerveréről, Trump azonban ismételten magára irányította a reflektorfényt azzal, hogy retweetelt egy képet, melyen Clinton arca rengeteg százdolláros és egy Dávid-csillag mellett volt látható, rajta „a legkorruptabb jelölt” szöveggel. A képről másnapra kiderült, hogy egy neonáci weboldalon készült, és egy antiszemita illetve rasszista üzeneteket posztoló, később törölt Twitter-felhasználó vízjelével jelent meg Trumpnál. Az ügy napokig magával ragadta a média figyelmét, így Clinton FBI-interjújáról szinte semmit sem lehetett hallani politikai körökben.

A demokrata küldöttgyűlés utolsó napján egy Irakban elhunyt muszlim amerikai katona édesapja kérte számon Trumpon xenofób nyelvezetét. A republikánus jelölt ezek után hosszú napokat töltött azzal, hogy a sajtón keresztül visszaszóljon a Gold Star-kitüntetett férfi családjának. Augusztus kilencedikén a Legfelsőbb Bíróság megüresedett helyére utalva egy kampányeseményen megjegyzi, hogy Clinton meg akarja semmisíteni az alkotmány fegyvertartásra vonatkozó második kiegészítését, és ha megválasztják, „a második kiegészítéses embereket leszámítva senki nem tud majd mit tenni”. A problémás megfogalmazású megjegyzés a titkosszolgálat figyelmét is felkeltette.

A demokraták 2008-as jelölőgyűlése. Forrás: Wikipedia Commons

Republikánusok Hillaryért

Talán nem véletlen, hogy a republikánus politikai elit egyre növekvőbb része fordul el Trumptól, és várhatóan az idő előrehaladtával az újraválasztásért küzdő szenátorok is rákényszerülhetnek az elnökjelölt megtagadására. Alapvetően a külpolitika az a terület, ahol egyes republikánusok szerint Clintonnal jobban együtt tudnának működni, mint a nemzetközi kérdésekről teljes tájékozatlanságot mutató, gyakran aggasztó elképzelésekkel rendelkező Trumppal. Vannak olyanok is, akik történelmi hagyományokra hivatkozva javasolják Clinton támogatását.

Forrás: Flickr

A volt Bush-kormányzat több tagja is kijelentette már, hogy Clintonra fog szavazni novemberben, köztük Henry Paulson pénzügyminiszter és Richard Armitage külügyminiszter-helyettes is. A jelentős donorok egy része is azon az állásponton van, hogy Clinton jelenti a kisebbik rosszat az elnökválasztáson. Bár nem állt be Clinton mögé, Mitt Romney, a GOP 2012-es elnökjelöltje is kinyilvánította, hogy nem Trumpra fogja leadni szavazatát. „A republikánusok meglepően kedvesek Hillaryvel mostanában” – fogalmaz a Time július végi cikke e különös hangulattal kapcsolatban.

A republikánus nők egy része is elfogadhatatlannak tartja, hogy a harmadik házasságában élő, gyakran szexista megjegyzéseket tevő Trump legyen pártjuk zászlóvivője – hasonló problémákat fogalmaz meg a R4C16 (Republicans for Hillary Clinton 2016) csoportosulás is. „Vagy hagyjuk Trumpnak, hogy a GOP-t egy xenofób és instabil intézménnyé formálja, vagy megpróbáljuk visszazerezni az irányítást a párt felett” – fogalmaznak oldalukon. Clinton szenátorként rendkívül kooperatívnak bizonyult kétpárti ügyekben, valamint Obamánál várhatóan aktívabb világpolitikai szerepet szánna az Egyesült Államoknak, ami a jelenlegi irányelveknél közelebb áll a republikánus elképzelésekhez – írja a csoport alapítója a Washington Post oldalán megjelent véleménycikkében.

Harmadik, negyedik

A 2016-os elnökválasztáson harminchárom nem demokrata vagy republikánus jelölt indult, legtöbbjük mögött azonban nem áll olyan infrastruktúra, hogy érdemben befolyásolhassák az események menetét. A szavazólapra kerüléshez szinte minden államban más elvárásoknak kell megfelelniük, de általában az aktív szavazók 1-3%-ának előzetes támogatását kell megszerezni hozzá. A televíziós vitákkal kapcsolatos szabályokat a Commission on Presidential Debates (CPD) nevű vállalat határozza meg – a 2000-ben létrehozott, jelenleg is érvényben lévő rendszer szerint a vita előtti közvélemény-kutatásokban legalább 15%-os eredményt kell elérni a részvételhez. Erre egyetlen, nem demokrata vagy republikánus jelölt sem volt eddig képes.

Gary Johnson, a Libertariánus Párt idei jelöltje 2008-ban. Forrás: Flickr

2000 előtt kétszer volt példa arra, hogy egy független jelölt részt vett a vitában: 1980-ban Josh Anderson Ronald Reagennel mérte össze magát, a későbbiekben azonban Carter elnők bojkottja miatt nem térhetett vissza a kamerák elé. 1992-ben Ross Perrot – elsősorban a Bush-kampány nyomására – részt vehetett az elnökjelölti vitákon: támogatottsága ennek köszönhetően 7%-ról 19%-ra is emelkedett a közvélemény-kutatásokban. Tavaly Gary Johnson, a Libertariánus Párt 2012-es és egyben idei jelöltje perre ment a 15%-os küszöb eltörléséért – nem járt sikerrel, és egyelőre e küszöböt sem sikerült megütnie.

Érdekes azonban, hogy egyes szavazói csoportok közt jelentős támogatókat tudhat magának mind ő, mint a Green Party jelöltje, Dr. Jill Stein: az afroamerikaiak körében Trump például döbbenetes módon alig 2%-uk tervez rá szavazni, ezzel a négy, várhatóan minden államban a szavazólapra kerülő jelölt közül a negyedik helyen áll. A republikánus elnökjelölt emellett az összes fontos államban vesztésre áll, a FiveThirtyEight előrejelzései pedig e sorok írásakor mindössze 23,6 illetve 13,1 százalékot adnak neki a novemberi győzelemre.

Kelemen Luci

Kövessen minket a lumens.hu-n, illetve Facebook-on is!