Hollandia április 6-án referendum útján elutasította az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási szerződés ratifikálását. A nem kötelező hatályú népszavazáson a nemmel voksolók tábora bizonyult népesebbnek 61%-os szavazati aránnyal, miközben a részvételi arány épphogy felülről súrolta a 30%-os érvényességi küszöböt. A holland politikai elit elsősorban a soros EU-elnökségre és így elsősorban a szerződés ratifikálására koncentrál, belpolitikai tényezők miatt azonban figyelembe kell vennie ezt a jelzést – fogalmaz Dr. Tordai Csilla holland-magyar kettős állampolgárságú Európa- és nemzetközi jogi szakértő.
Voltaképpen miről szavazott Hollandia április 6-án?
Egy politikai és gazdasági együttműködésről. A gyakorlatban maga a társulási szerződés egy megközelítőleg 330 oldalas dokumentum, melynek mindössze nagyjából 10%-át teszik ki a politikai kérdések, míg túlnyomó többsége a gazdasági ügyekre fókuszál. Utóbbi tekintetében a főszerep a piacbővítésé és az import-export tevékenység élénkítéséé, míg előbbiében – a párbeszéd növelése mellett – az emberi jogok tiszteletben tartásáé, a korrupcióellenes küzdelemé és a demokrácia előmozdításáé. Végcélja teljes ukrán gazdasági és politikai stabilizáció. Az Európai Unió egyébként számos más országgal is kötött ehhez hasonló megállapodást – ide tartoznak a balkáni országok és Chile –, míg Törökország esetében az uniós csatlakozás a legfőbb cél. Az Utrechti Egyetem elemzése szerint e megállapodás által az EU komoly befolyás alá kívánja vonni Ukrajnát, továbbá a szerződés értelmében a kelet-európai ország tagság nélkül is részesülhet uniós támogatásból, ami tovább fokozná a korrupciót.
Mi az oka a nemek többségének és a meglehetősen alacsony részvételi aránynak?
Hollandiában – ahogyan Európa-szerte is – egyre inkább érezhető az egységtudat felbomlása. Ez az egyes tagállamok között, valamint a tagállamokon belül egyaránt megfigyelhető. A hátterében pedig olyan tényezők állnak, mint a legutóbbi világgazdasági válság, vagy a jelenlegi menekülthelyzet, melyek valamilyen módon mind hozzájárultak a társadalmi megosztottság felerősödéséhez. Ezt tükrözi a holland „nem” is. Ami a részvételt illeti, a hírcsatornák szokásukhoz híven óránként jelzik a részarányt, hogy minél több állampolgárt ösztönözzenek szavazásra. Ebben az esetben azonban – mivel 30%-os részvételi arány volt az érvényesség követelménye – kizárólag a városi adók szolgáltak információval a nap folyamán. Annak ellenére, hogy anyagi okok miatt kevesebb szavazóhelységet állítottak fel, a statisztikák szerint a szavazók száma mégsem csökkent, hisz akik valóban akartak szavazni, azoknak sikerült is.
Fotó: Deák Alexandra / lumens.hu
A társulási szerződést huszonhét tagállam már jóváhagyta. Hogyan lehetséges, hogy a hollandok mégis népszavazásra bocsátották a kérdést?
Az egész az újonnan bevezetett, 2015. évi népszavazási törvény eredményeként, lakossági kezdeményezésre indult el. A törvény értelmében 300 ezer aláírás szükséges ahhoz, hogy a kormány referendumot tűzzön napirendre, a GeenStijl (SemmiStílus) nevezetű, gyakran provokatív hangvételű blog pedig – a BurgercomiteEu és a Forum voor Democratie (Fórum a Demokráciáért) nevű szervezetekkel közösen – több mint 427 ezer szignót gyűjtött össze a „nem” mellett folytatott politikai kampánya során. Fontos megemlíteni azt is, hogy a törvény alapján a népszavazás csupán „tanácsadó jellegű”, tehát semmiféle jogi kötőerővel nem rendelkezik, így az eredményérdekes kérdéseket vet fel a kormány válaszát illetően.
Mit tehet a kormány a jelenlegi helyzetben?
Megteheti, hogy nem veszi figyelembe az eredményt, és ratifikálja a szerződést úgy, ahogy azt eredetileg is tervezte, hisz a Parlament már elfogadta azt. Szintén lehetséges, hogy a soros EU-elnökség után, mikor a kérdés ismét előtérbe kerül, „magyarázó jegyzet” (verklaring toevoegen) útján ismerik el a holland nép elutasító véleményét. Ez tulajdonképpen egy, az Unió felé irányuló levél, mely politikai üzenetet tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a holland lakosság nem ért egyet a ratifikációval. A kormány kimaradási lehetőséget, azaz úgy nevezett „opt out”-ot is megpróbálhat kivívni a szerződés egyes pontjai alól, ahogy ezt például Dánia, az Egyesült Királyság és Írország is tette több más esetben – ám ehhez a holland minisztertanács egyhangú jóváhagyása szükséges. Lehetséges még a szerződés módosítása is, ami az Európai Bizottság kezdeményezése által valósulhat meg. Ebben az esetben a Bizottságnak valamennyi tagállammal és Ukrajnával együtt ismét tárgyalóasztalhoz kell ülnie, hogy ismét megvitassák a szerződés bizonyos pontjait. Az utolsó lehetőség pedig az, hogy a kormány visszalép a szerződés ratifikálásától.
Véleménye szerint melyik ezek közül a legvalószínűbb?
Ebben a pillanatban ezt nehéz megmondani, mivel a politikai elit legfőbb figyelme a soros EU elnökségre irányul. Az azonban biztos, hogy a kormány elsősorban a szerződés ratifikálását szeretné – már csak azért is, mert soros-EU elnökként nem veszítheti el a hitét az Európai Unióban, és mindent meg kell tennie az együttműködés érdekében. Ugyanakkor,jelenlegi pozíciójának megőrzése is fontos, így a polgárok szavának figyelmen kívül hagyása kockázatos lehet, hisz az eredmény a szerződésre kritikus szemmel tekintő pártok számára kedvez. A Szocialista Párt képviselőházi vezetője és a Szabadságpárt vezetője többek között azért kérdőjelezi meg a szerződés szükségességét, mert szerintük egyfelől annak gazdasági súlya elhanyagolható Hollandia számára, másfelől pedig az ukrán-holland gazdasági kapcsolatokat már szabályozták. Emellett pedig azt hangsúlyozzák, hogy jelenlegi helyzetében Ukrajna nehezen tudná vállalni az uniós előírások betartását. Állításuk szerint ez valójában inkább egy politikai szerződés, semmint gazdasági. Bár a már alírt szerződés implementálása folyamatban van, Donald Tusk érdeklődéssel várja a holland miniszterelnök reakcióját. A Rutte-kormány ígéretet tett, hogy nem fogja semmibe venni a választópolgárok szavát, ezzel együtt azt is hozzátette, hogy a kabinet végleges álláspontjának kidolgozása előreláthatólag még hosszú időt fog igénybe venni.
Fotó: Deák Alexandra / lumens.hu
Mi a döntés jelentősége az EU egészére nézve holland szemszögből?
A referendum kimenetele imázsvesztést jelent a jelenlegi kormány számára, ezért a helyzet kezelésemeghatározó lesz a 2017-es elnöki választások szempontjából. Ha a liberális–baloldali pártkoalíció elveszíti támogatottságát az ellenzékkel szemben, akkor az „arculatváltás” kihat majd Hollandia EU-ban betöltött szerepére is.
Befolyásolhatja ez a döntés a június 23-ra kiírt, brit EU-tagságról szóló népszavazást?
Abszolút nem. A két helyzet teljesen eltérő, így a két referendum tartalmilag is más. Az ukrán kérdés Oroszország reakciója miatt rendkívül kényes, hiszen Ukrajna „ütközőzónaként” funkcionál köztük és az EU között. A jobboldali PVV véleménye szerint nem kellene egy amúgy is szétszakadt országot további problémákkal terhelni. Fontos mérlegelni az Unió Oroszországgal fenntartott kapcsolatait, és Ukrajnát potenciálisan egy semleges ütközőzónaként megtartani – illetve tágabb perspektívában itt is az EU bővítésének kérdése jelenik meg. Ezen kérdések fel sem merülnek a brit népszavazással kapcsolatban.
Névjegy: Dr. Tordai Csilla, manager – TCH Consulting
Dr. Tordai Csilla jelenleg a holland Pénzügyminisztérium munkatársa, valamint a holland-magyar Kulturális Fórum elnöke, ami mellett különféle kulturális programok szervezésével is foglalkozik önkéntesként. Az ELTE jog elvégzése után nemzetközi jogi specializációval szerzett diplomát a Helsinki Egyetemen. Ezt követően pedig az Amszterdami Egyetem európai politikai kormányzás mesterszakán tanult, és diplomázott 2005-ben. Szakdolgozatát az Európai Alkotmány létrehozásának körülményeiről és annak politikai hátteréről írta.
Deák Alexandra
További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.
