A Mossack Fonseca nevű, offshore cégek alapítására szakosodott panamai ügyvédi iroda dokumentainak kiszivárogtatása óta napról napra hullnak a fejek. Van azonban egy meglehetősen nagy bázissal rendelkező tömeg, akik már régóta nyugtalanul hajtják fejüket álomra nap mint nap a létbizonytalanság miatt: a kevésbé tehetős adófizetők. Sok kommentátor annak a véleménynek adott hangot, hogy az obszcén mértékű adóelkerülés komolyan árt a társadalmi újraelosztásnak.
Forrás: seniorliving.org
Bárhonnan is nézzük, az adófizetők azok, akik zsebéből kipótolják a költségvetésben keletkező forráskiesést. Ez nem csupán a fejlődő országok lakóit érinti hátrányosan – bár tény, hogy esetükben az érzet hatványozott, ugyanis ahol nem sikerül pótolni a hiányt, ott érezhetően romlik az egészségügyhöz és az oktatási rendszerhez hasonló alapvető szolgáltatások minősége.
Nem ma kezdték
Az International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ) égisze alatt hetvenhat ország háromszázhetven újságírója vett részt abban a közel egy évig tartó nemzetközi nyomozásban, mely során a Süddeutsche Zeitung birtokába került mintegy tizenegy és félmillió dokumentumot dolgozták fel. Az e-mailekből, számlákból és egyéb iratokból álló óriási adathalmaz egy offshore-cégek alapítására szakosodott panamai ügyvédi iroda, a Mossack Fonseca titkosított anyagait tartalmazza. A hetvenes évektől napjainkig tartó időszakot lefedő iratok a világ számos vezető politikusát, élsportolókat, hollywoodi hírességeket és milliárdos üzletembereket hoznak kapcsolatba kétes offshore-ügyletekkel.
A tőkekiáramlás problémája messzire nyúlik vissza. Az IMF két munkatársának 1985-ben végzett elemzése arra hívja fel a figyelmet, hogy míg a fejlődő országok egyre több kölcsönt vesznek fel, addig a magánszektor szereplői külföldön halmoznak fel jelentős tőkét, tehát hosszú távon a kisajátítás kockázata áll fenn. Egyes kutatók már akkor is úgy vélték, hogy a növekvő külsős hitelek nagyobb mértékben szolgálják a magántőke kiáramlását, mint amennyi értékteremtő, produktív befektetést eredményeznek, és a Panama-iratok ezt kétségtelenül alátámasztják.
Az offshore ára
A Tax Justice Network (TJN) pár éve készült kutatása rámutat arra, hogy a 2008-as világgazdasági válság után egyre nőtt az adóparadicsomok száma, melyek minimális adókulcsot, vagy akár adómentességet, és mindemellett teljes körű titoktartást is kínálnak külföldi ügyfeleik számára. „Az adóparadicsomokba nem azért viszik a vagyonokat, hogy ott kedvezőbb feltételek mellett forgassák a tőkét. A legtöbb ilyen helyre a milliárdosok be sem teszik a lábukat, nem költenek, és nem termelnek itt, egyszerűen csak odaviszik a pénzüket, hogy teljesen kivonják az országuk adózása alól” – nyilatkozta John Christensen, a TJN igazgatója. „Ezek a pénzek nem vesznek részt az értékteremtésben, nem teremtenek munkahelyeket, legfeljebb a spekulatív tőkepiacokon jelennek meg” – tette hozzá. A The Price of Offshore című kutatásból az is kiderül, hogy egyes országokból több pénzt menekítettek ki a válság ideje alatt, mint amennyit annak kezelésére költöttek hitelek, vagy más eszközök formájában. Ráadásként érdemes még megjegyezni, hogy ebben a világ vezető pénzintézetei – mint például az UBS, a Credit Suisse vagy a Goldman Sachs – is cinkosak voltak. A Panama-iratok ezt nem csupán bizonyítják, de újabb nevekkel is bővítik ezt a listát. Több mint ötszáz bank – köztük a HSBC, mely 2300 esetben érintett – segédkezett elrejteni a magánvagyonokat a Mossack Fonseca-n keresztül.
Forrás: Flickr
Az állami költségvetésekből ily módon kieső források nagyban hátráltatják az emberiség előrehaladását is. Az ENSZ által évente kiadott Human Development Report (HDR) kétféle aspektusból közelíti meg ezt a fejlődést. Vannak az egyén képességeit direkt módon elősegítő területek – ilyenek például az oktatás vagy az egészségügy. Ezek fejlesztésével elérhető, hogy minél hosszabb életutat járjunk be, amely során egyre magasabb szintű tudásunkat kamatoztathatjuk, hozzájárulva ezzel nem csak saját, de egész társadalmunk gyarapodásához. A másik dimenzió a fejlődéshez szükséges feltételek megteremtése: a közügyekbe való beleszólás lehetősége, a fenntartható környezet, a biztonság, az alapvető emberi jogok és az egyenlő bánásmód. Ezek finanszírozása legtöbb esetben állami feladat, melyet értelemszerűen megnehezít a befizetetlen adó.
Az alapjövedelem, mint reális lehetőség
Az alanyi jogon járó, feltétel nélküli alapjövedelem lehetősége szintén nem új keletű gondolat – ennek megvalósítása szintén állami feladat kellene, hogy legyen. Tavaly a Finn Társadalombiztosítási Intézet (KELA) felvetette ennek lehetőségét, Svájcban népszavazást tartanak róla még idén, és Hollandiában is tervezik a „tesztüzem” bevezetését. Az alapjövedelem – az elképzelések szerint – nem lenne elég arra, hogy csupán abból megéljen bárki, ugyanakkor hozzásegítené az embereket ahhoz, hogy teljesebb életet éljenek.
Az ötlet ellenzői által gyakran megfogalmazott kritika, hogy ez csak ablakon kidobott pénz lenne, mert az emberek elkényelmesednének, nem lennének motiváltak abban, hogy dolgozzanak. A holland Zöld Párt tanácsadója, Heleen de Boer szerint viszont az emberek nem lusták, és az alapjövedelem bevezetésével több idejük maradna arra, hogy egyéb társadalmilag hasznos feladatot lássanak el, akár önkéntes alapon, illetve, hogy azzal foglalkozzanak, amit valóban szeretnek – ezáltal pedig javulna az életminőségük, és összességében ez jó hatással lenne a társadalom egészére nézve. Egy másik kritikai álláspont szerint egyenesen igazságtalan, hogy az adófizetők pénzéből olyanok is részesüljenek, akik egyébként nem adóznak, és semmilyen módon nem járulnak hozzá az adott ország gazdasági növekedéséhez. A Universal Income Project társigazgatója, Colin Holtz szerint az alapjövedelem ellen kardoskodók gyakran hangoztatják, hogy egyszerűen ezt nem engedhetjük meg magunknak. Holtz már a címben világossá teszi, hogy ez hazugság, ugyanis szerinte a Panama-iratok pont az ellenkezőjét bizonyítják.
A verseny hevében
Az Európai Parlament tavaly egy másik szivárogtatási botrány, a LuxLeaks kapcsán állított fel két különbizottságot annak kivizsgálására, hogy valóban nyújtottak-e adókedvezményt egyes nagyvállalatok számára a tagállamok. A vizsgálat során az Európai Bizottság megállapította, hogy Luxemburg és Hollandia is megsértette az uniós állami támogatási szabályokat, amikor jelentős adókedvezményt nyújtott a Fiat és a Starbucks számára. Januárban Belgiumról is kiderült, hogy legalább harmincöt multinacionális vállalat kapott adókedvezményeket – több országra is jellemző hát az EU költségvetésének, közvetett módon pedig a tagállamok lakóinak jelentős bevételkiesést eredményező, szabályellenes magatartás.
Az Európai Bizottság az év elején kiadott adókikerülés elleni csomagja határozottabb fellépésre szólítja fel a tagállamokat a nagyvállalatokkal szemben – egységes reakció nélkül azonban ez nagy valószínűséggel elégtelennek fog bizonyulni. A Bizottság szerint éves szinten 50-70 milliárd eurós kiesést jelent a költségvetésnek az adócsalás és az adóelkerülés – és ez csak egy, az öreg kontinensre vonatkozó becslés. Ha összevetjük a mostani szivárogtatás során előkerült elképesztő mennyiségű adatot a korábbi hasonló esetek során nyilvánosságra hozott adatokkal, szinte elképzelhetetlen, mekkora károk keletkeztek globálisan.
Bató Zoltán
További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.
