Várhatóak-e további támadások Európában? Miért fenyegethette meg Magyarországot a magukat Iszlám Államnak nevező, globális dzsihádot hirdető szervezet? A brüsszeli merényletek kapcsán felmerülő legégetőbb kérdésekről beszélgettünk dr. Kis-Benedek József nemzetbiztonsági szakértővel
Fotó: Pap Nóra / lumens.hu
Jelenthet Párizs és Brüsszel korszakhatárt az európai biztonság- és védelempolitika, illetve a terrorizmus elleni küzdelem kérdésében?
Korszakhatárt semmiképpen, minőségi változást azonban igen. A tavaly novemberi párizsi merényletek megmutatták, hogy az elkövetők képesek egy városban különböző helyeken, összehangoltan támadásokat véghez vinni. A brüsszeli azért érdekes, mert az Európai Unió, illetve a NATO központjában, mondhatni Európa szívében hajtottak végre merényleteket – ez pedig üzenetértékű lehet: „itt vagyunk, készen állunk, bárhol lecsaphatunk.”
Lát hasonlóságokat a párizsi és a brüsszeli támadások között?
Bőven van összefüggés; az elkövetők tekintetében mindenképpen, hiszen jórészt ugyanazok az emberek, együtt szervezték meg. A módszerekben is van hasonlóság, mivel mindkét merénylet jól szervezett volt. Sikerült két nagyváros életét hosszú időre megbénítani, a lakosság körében pedig meglehetősen nagy pánikot okoztak – és éppen ez a terrorizmus célja. Mára nyilvánvaló, hogy a terrorcselekmények kiindulópontja a brüsszeli Molenbeek-negyed. Nekem volt szerencsém pár évet Brüsszelben dolgozni, ezért jól ismerem a várost és az említett környéket is.
Mik voltak az ottani benyomásai?
Belgium gyarmattartó ország volt, ahová az elmúlt évtizedekben rengeteg bevándorló érkezett, különösen a frankofón országokból. Ezáltal létrejött egy jelentős létszámú muzulmán réteg, akik eredetileg vendégmunkásként érkeztek az országba, tehát ez némileg hasonlít a „német változathoz”. Mivel körükben magasabb a népszaporulat, így létrejöttek olyan negyedek, amelyekben többségében muzulmánok laknak – ilyen például Molenbeek és Schaerbeek.
Fontos továbbá, hogy a belga nemzeti rendőrség kapitányságai a polgármestereknek vannak alárendelve, viszont ettől függetlenül több negyedben létrejöttek „helyi biztonsági szolgálatok”. Molenbeek polgármestere kijelentette, hogy a belga rendőrség itt nem tevékenykedhet, ugyanakkor cserébe elvárta volna, hogy az ott lakók részéről se legyen probléma, a „mi nem bántunk titeket, ti se bántsatok minket”-elven. Ezt az informális egyezséget a radikálisok másképp értelmezték, és ennek következtében alakult ki a közösségen belül az a szűk réteg réteg, amely erősen befolyásolható, és akik közül nagyon sokan jártak Szíriában és Irakban. Itt kapták meg az instrukciókat, így hajtották végre a merényletet Párizsban. Emiatt a belga és a francia hatóságok között felmerültek bizalmi problémák. Molenbeekben jelenleg is folynak a razziák és a letartóztatások.
Belgiumban a szolgálatok nem kaptak olyan jogosítványokat, amelyek lehetővé tennék a szükséges intézkedések megtételét, ezenkívül a flamand-vallon ellentét és regionális megosztottság sem túl előnyös. Egyébként a belga törvények rendkívül lazák – például ha valakit őrizetbe vesz a rendőrség, 24 órán belül bizonyítékot kell bemutatniuk, különben a gyanúsítottat szabadon kell engedni. Ezt a törvényt most tervezik megváltoztatni. A belga hatóságok jelenleg 600-700 – feltételezhetően radikalizálódott – emberről tudnak, akik visszatértek a szíriai válságövezetből Belgiumba. Ennyi embert azonban képtelenség figyelni, mivel egy személy 24 órás megfigyeléséhez 60 emberre van szükség – erre egyszerűen nincsen kapacitás.
Érdekes egyébként, hogy Molenbeek nem messze található Brüsszel központjától, és főteréről, a Grand Place-tól, ellentétben például Franciaországgal, akik kiszorították a bevándorlókat a város szélére, a külvárosi negyedekbe, innen ered a banlieue-terrorizmus („külvárosi terrorizmus”) kifejezés.
Fotó: Pap Nóra / lumens.hu
A támadásokat követően hogyan változhat az európai muszlimok megítélése?
Sajnos nagy valószínűséggel negatív irányba. Ezt abból a szempontból is rendkívül károsnak tartom, hogy azok az emberek, akiket magunk mellé állíthatnánk – és tulajdonképpen mellettünk is lehetnének – ellenünk fordulhatnak. Mindez negatívan hat a tekintetben is, hogy egyre nagyobb a radikalizáció az országon belül, de Németországban és Franciaországban is tapasztaltak erre utaló jeleket.
Nem szabad összekeverni a muszlimokat és az iszlám vallást a terrorizmussal. A békés egymás mellett éléshez elengedhetetlen lenne a vallások közti párbeszéd, illetve deradikalizációs programokat kellene indítani. Utóbbira nemcsak Nyugaton van példa, a Közel-Keleten is, például a vahhábizmus központjában, Szaúd-Arábiában is.
A merényletek elkövetői – sok esetben – Európában felnőtt fiatalok voltak, akiknél nagy szerepet játszik az internet, illetve az úgynevezett „virtuális dzsihád”. Ön szerint mi lehet az oka annak, hogy egyre fiatalabbak az elkövetők?
A radikalizálódás már egészen fiatal korban kezdődik, a gyűlöletet már egészen kiskoruktól beléjük táplálják. Volt módom diplomataként Izraelben dolgozni, és láttam, amit a Hamász művel: a gyerekek már négy-öt éves korban azt látják, hogy a zsidókat bántani kell. Jártunk úgy palesztin területeken, hogy a kisgyerek még nem tudott rendesen járni, de amikor meglátta az izraeli hadsereg autóját, lehajolt, felvett pár követ, és megdobálta. A gyűlöletet tanítják nekik, és ez ellen kellene fellépni. A radikalizálódás ellenszere az oktatás és a nevelés lehet – tehát az iskola és a család.
Másfelől sok fiatalnak nincs perspektívája Európában. Amikor az itt született, francia vagy belga állampolgárságú muzulmán azt látja, hogy ő sokkal nehezebben tud elhelyezni, mint egy „igazi” francia, és ő kiszorul a város szélére, felmerül benne, hogy vajon ő miért más, mint a többiek. Ezek a fiatalok egymásra találnak, bandákba tömörülnek, hiszen egymással megbeszélhetik a hasonló problémáikat. Franciaországban, a külvárosokban a hatóságok nem nagyon tudják figyelni azokat a helyeket, ahol ezek a fiatalok csoportosulnak, míg a radikalizálódást ösztönző személyek ott vannak, és figyelik, kiket lehetne közülük beszervezni a dzsihadisták soraiba.
Az elmúlt hónapok során jelentős területeket és fontos városokat veszített az Iszlám Állam. Milyen hatással lenne a szervezetre e tendencia folytatódása?
Kulcsfontosságú lesz, hogyan alakul Moszul felszabadítása. Ha nem születik valamiféle megegyezés, akkor nagyon kemény harcokba kerülhet, és jelentős emberáldozatokkal járhat. Az Iszlám Állam harcosai követik a Hamász és a Hezbollah módszereit: alagutakat építettek ki, házakat aknáztak alá. Amennyiben bevonulnak az iraki erők, komoly áldozatokkal kell számolni. Persze a hadsereg mellett ott vannak az amerikai különleges erők és haditanácsadók, akik segítik a hadműveleteket és veszteségek csökkentését.
Jól látható, hol tart az ISIL visszaszorítása, ami egyrészt csökkentheti a menekülthullámot, de növelheti a terrorfenyegetettséget. A szorongatottság hatására az Iszlám Állam válasza lehet a terrorizmus is – akár a Közel-Keleten, akár Európában. További merényletekre lehet számítani, a jól felkészült országokban azonban nehezebb végrehajtani őket.
Fotó: Pap Nóra / lumens.hu
Elképzelhetőnek tartja-e, hogy az Iszlám Állam dzsihadistái Európa mellett az Egyesült Államokban is támadássorozatot terveznek?
Azt már bizonyították, hogy el tudnak követni terrorcselekményeket Európában – ráadásul fél éven belül. Az USA-ban azonban ez másként működik. Egyrészt a lakosság nem csak nagyon figyelmes, de 9/11 óta rendkívül együttműködő is a hatóságokkal. Az amerikaiaknak sikerült a radikalizálódást a lehető legjobban ellenőrzésük alatt tartani és visszafogni. Másrészt az Egyesült Államok vízum- és letelepedéspolitikája nem említhető egy lapon az európaival, amely a nyitott határok politikáját szorgalmazza.
Miért éppen Magyarországot és Portugáliát emelte ki az Iszlám Állam március 29-ei üzenetében? Hazánk, mint az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalíció tagja, egy novemberi videóban is feltűnt már. Mennyire kell komolyan venni ezeket a fenyegetéseket?
Az említett üzenetben elsősorban az Egyesült Államokat emelték ki, és azt, hogy bosszút állnak rajtuk Irak miatt. Az európaiakat azért említették, mert képzetük szerint ők hozták a szenvedést és a háborút, azok az országok, akik részt vesznek a koalícióban, köztük Magyarország is. Azzal, hogy ezt a két országot említették, szerintem arról van szó, hogy valaki ránézett a térképre, és ezeket látta meg először. Valószínűleg inkább példaként említették meg, hogy senki ne érezhesse magát biztonságban.
Olyan szempontból viszont tudatos lehet, hogy nem feltétlenül kell nekik Franciaországot, az Egyesült Királyságot vagy Németországot említeniük, legyenek „marginalizált országok is”. Ugyanígy mondhatták volna Szlovákiát vagy Bulgáriát is. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy Magyarország egykor része volt az Oszmán Birodalomnak, ugyanúgy, mint például Spanyolország.
Magyarország terrorkészültégi szintjét éppen a napokban minősítették vissza közepes szintűre, a fenyegetés ellenére is. Ön szerint helyes volt ez a döntés?
Emiatt önmagában nem érdemes emelni rajta – az csak abban az esetben lehet indokolt, ha például olyan nemzetközi információ érkezik, ami feltétlen megköveteli ezt, akár egy konkrét fenyegetés formájában. Egyébként fölösleges az emberek hétköznapi életét megzavarni, továbbá igencsak költséges dolog ennyi katonát és rendőrt kint állomásoztatni a város különböző pontjain. Persze egy terrorszervezetnek ez jó, mivel le vannak kötve az adott ország erőforrásai és biztonsági szolgálatai, ezt azonban sokáig nem lehet fenntartani.
Felröppentek hírek, miszerint a kormány egy olyan információs központ létrehozását tervezi, amely összegyűjti és elemzi az összes hazai titkosszolgálattól beérkező információt. Ön szerint lenne létjogosultsága egy ilyen intézménynek?
Lenne – korábban létezett is ilyen intézmény, amely a Miniszterelnöki Hivatalban működött, és ezúttal is ez lenne a legjobb megoldás.
Fotó: Pap Nóra / lumens.hu
Jelen helyzetben milyen lépések vagy intézkedések bevezetését tartaná indokoltnak – uniós, illetve hazai szinten?
Az Európai Unió terrorizmusellenes politikája – papíron – ki van dolgozva, a valóságban viszont nem úgy működik, ahogy kellene. Ha visszaemlékszünk a londoni vagy a madridi merényletre, az EU illetékes szervei rövid időn belül lépéseket tettek: összehívták a belügyminiszterek és az igazságügyminiszterek tanácsát, akik ígéreteket tettek, különféle döntéseket hoztak. A végrehajtás azonban váratott magára.
Magyarországot tekintve rendőri szempontból nincsen probléma. Hazánkban a terrorelhárítás minden nemzetbiztonsági szolgálat feladatai között szerepel. Korábban, a Terrorelhárító Központ (TEK) létrehozása előtt a terrorelhárítás kooordinátora a Nemzetbiztonsági Hivatal volt, az összes szolgálat ide továbbította a terrorizmusra vonatkozó információkat. Ezzel ma már a TEK foglalkozik, amely nem nemzetbiztonsági szolgálat, hanem rendvédelmi szerv. Ezért a TEK-et csak azon jogosítványok illetik meg, amelyeket egy rendvédelmi szervet, és azok is csak korlátozottan – például nyomozati jogköre sincsen.
Ez miért okozhat problémákat?
A terrorizmusellenes küzdelem egyik legfontosabb módszere a hírszerzés, azaz minél többet megtudni a másik oldalról. A TEK-nek azonban nincsen hírszerző tapasztalata, és nemzetbiztonsági képességei sem. A kormányzat a múlt héten tartott egyeztetést, és terveznek intézkedéseket hozni e kérdésben, tehát elképzelhető, hogy lesznek változások.
A terrorizmusellenes küzdelemben nélkülözhetetlen a kommunikációs eszközök tervszerű megfigyelése is. Ez alatt elsősorban az internetet értem – a telefon már más kérdés, mert egy közepes felkészültségű terrorszervezet is tudja, hogy a telefonhasználat utólag visszakövethető. A terrorizmusellenes küzdelemnek egy nagyon fontos sarokpontja a terrorszervezetek gazdasági megfojtása – éppen ezért született 9/11 után számos pénzmosás elleni törvény, többek közt Magyarországon is. A bankok számára egy bizonyos összeg felett jelentéstételi kötelezettség van előírva.
Szintén fontos az emberi erőforrásokkal történő hírszerzés, azaz hálózatépítő munka és adatszerzés. Terrorszervezetek esetében azonban ez egyáltalán nem könnyű. A magát Iszlám Államnak nevező szervezet – aminek semmi köze sem az államhoz, sem az iszlámhoz – esetében a bejutás könnyebb, mint más szervezeteknél, hiszen sok a külföldi harcos, de őket csak „tölteléknek” használják. Beépülni viszont rendkívül nehéz, a szolgálatok főleg olyan személyek közelébe tudnak jutni csupán, akik nincsenek döntéshelyzetben – és ez nagy probléma.
Szalai Réka
Névjegy
Kis-Benedek József nemzetbiztonsági szakértő jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Zsigmond Király Főiskola oktatója, címzetes egyetemi tanár. A Kossuth Katonai Főiskolán végzett csapatfelderítő szakon, ezt követően katonadiplomáciai tagozaton diplomázott 1976-ban. 2005-ben szerzett PhD. fokozatot a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. 35 évet dolgozott a Katonai Felderítő hivatalnál, ebből 10 évet töltött külszolgálatban katonadiplomáciai területen. Tagja a BHKK kuratóriumának, a Magyar Hadtudományi Társaság elnökhelyettese, a Nemzetbiztonsági Szakosztály elnöke. Tagja az MTA Hadtudományi Bizottságának, vezetőségi tagja a Felderítő Társaság Közhasznú Alapítványának. Nemzeti szakértőként részt vett az EU biztonsági témájú pályázatainak elbírálásában is.
További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.
