„A print csodálatos. Nem értesít, amikor munkaügyi e-mailed érkezik, nem tudunk tweetelni a mondat közepén, és nem merül le töltő nélkül – ráadásul véges” – fogalmaz a Columbia Journalism Review szerzője, hozzátéve: „egyben halottnak is kellene lennie”. Nem ő az egyetlen, aki hasonló véleményen van – a szakmában többen a nyomtatott sajtó reneszánszáról írnak.
A New York Times irodája 1942-ben.
Húsz évvel a digitális forradalom után kezd ismét teret nyerni a nyomtatott sajtó – írja Chava Gourarie, a Columbia Journalism Review oldalán megjelent cikkében, a Tabletre, a Politicora és a Pitchfork Reviewre hivatkozva, mint online indult, de print médiában is sikeresen kísérletező sajtótermékek. A Tablet szerkesztője szerint vannak olyan anyagok, melyek jobban működnek nyomtatásban – például a fikciós írások és a kulturális cikkek.
„A legjobb írásaink megérdemlik, hogy az újságosstandokon legyenek, majd egy darabig valaki kávéasztalán. Jobb, ha egy komoly cikk nyomtatásban tízezer ember világnézetét változtatja meg, mint ha százezer embernek nyújt rövid figyelemelterelést online” – fogalmaz egy kollégája. A Tablet weboldala havonta nagyjából másfélmillió olvasót ér el – a print kiadás első számát tizenötezer példányban nyomtatták ki.
Felnőttfilmes forgatja fel az indiai erkölcsöket
Perre mennek a „majom-szelfi” miatt
„A pénz kilencvenöt százaléka a nyomtatott sajtóban van” – állítja Samir Husni, a University of Mississippi professzora, kinek számításai szerint 204 új nyomtatott magazin indult 2015-ben az Egyesült Államokban. „A digitális terjesztés egyenesen megkönnyítette az újságalapítást” – mondja Ruth Jamieson brit újságíró, a Print is Dead. Long Live Print című könyv szerzője. Véleménye szerint „ösztönös”, hogy bár a tartalom reprodukálható online, az emberek továbbra is igényelni fogják a kézzelfogható verziót. A nyomtatott és digitális sajtó vegyítésével kapcsolatban is pozitívak a tapasztalatok. A Forbes a „hiperlokális hetilapok” sikerességéről ír: „nem jár gyors meggazdagodással, de teljesen korrekt üzlet” – fogalmaz egy megkérdezett kiadó.
A Philadelphia Evening Post nevű, évszázados történetre visszatekintő lapot tavaly nyáron a Kickstarter segítségével támasztotta fel egy újságíró két önkéntes kollégájával. „Az öregek a nosztalgia miatt, a hipszterek a trendisége miatt szeretik” – fogalmaz. Az újságot ingyenesen terjesztik, a nyomtatási költségeket egyelőre azonban nehezen termelik ki a reklámbevételek. A Brighton & Hove Independent 70-80 önkéntes szerzővel dolgozik, és annyira sikeresnek bizonyult, hogy tavaly nyáron felvásárolta a Johnston Press.
„A kormánynak szüksége van egy nagy elérésű médiára”
A brit Qmuli reklámügynökség blogján általánosságban is pozitívan látják az újságok 2016-os lehetőségeit: sőt, a McKinsey elemzőiroda szerint évente 5%-kal fog emelkedni a médiára fordított pénz mennyisége, ez a trend pedig legalább 2020-ig változatlan marad. Nem várnak radikális példányszámcsökkenést sem: „véleményünk szerint a nyomtatott sajtót elhagyók nagy része már megtette ezt a lépést” – fogalmaznak.
„Ahogy a nyomtatott sajtó túlélésének valósága kezdi elnyomni az ellenzők zaját, óvatosan várjuk a következő évet, benne megannyi nagyszerű, véges és permanens tartalommal” – reagált a CJR-ben megjelent cikkre David Pilcher, a Freeport Press szerzője. „Annyira lemaradtunk, hogy beelőztünk” – írja ugyanerről némi iróniával John Tarleton az Indypendent oldalán.
Kelemen Luci
További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.
