Elsőre úgy tűnik, mintha a japán igazságszolgáltatás teljesen jól működne. Övék a világon az egyik legalacsonyabb bűnözési ráta – az amerikainak kevesebb mint egytizede. A hatóságok a fiatalkorú elkövetőkkel elnézően bánnak: a hangsúly a büntetés helyett inkább a rehabilitáción van. A visszaesések száma is meglehetősen alacsony annak köszönhetően, hogy az állam a családok bevonásával közösen próbálja rendezni a problémás eseteket. E jóindulatú paternalizmusnak azonban több árnyoldala is van.
A rendőrség és a bíróság is abban érdekelt, hogy ne juttassa börtönbe az első alkalommal bűncselekményt elkövetőket. Az Economist cikke szerint amennyiben a fiatalkorú elkövetők beismerik tettüket és bocsánatot kérnek, gyakran egy komoly figyelmeztetéssel elengedik őket.
A igazságszolgáltatás nagy hangsúlyt fektet a beismerő vallomásokra. A bűn beismerése az első lépés a rehabilitáció felé vezető úton. A vallomások tavaly a vádak 89 százalékát támasztották alá – ha valaki vallomást tesz, szinte biztos, hogy később bűnösnek fogják találni. Az elítélési ráta elképesztően magas: 99,8 százalék.
Egy tokiói börtön látképe. Forrás: Wikipedia Commons
Nem minden vallomás igaz: sok gyanúsított csak azért ismeri be „bűnét”, hogy véget vehessen a meglehetősen embert próbáló kihallgatásoknak. Japánban a rendőrség és az ügyészség egy általános bűnügyi gyanúsítottat 23 napig tarthat fogva vád nélkül. Ez az időtartam még a fejlett országokban terrorizmus gyanújával megvádoltak előzetes letartóztatásán is túltesz. Ebben az időben a gyanúsítottaknak nehéz védőügyvédet szerezniük – és bár elméletben megilleti őket a jog, hogy ne mondjanak semmit, a vád a hallgatást a bűnösség jeleként kezeli.
Az ügyészség továbbá nyomást gyakorol a rendőrségre annak érdekében, hogy beismerő vallomásokat szedjen ki a gyanúsítottakból – amire 23 nap bőven elegendő idő. A kihallgatások – melyek naponta több mint 8 órán keresztül is tarthatnak – során a fogvatartottakat sokszor bántalmazzák, megvonják tőlük az alvást, vagy kellemetlen fizikai pozíciókba kényszerítik őket.
„Az volt a legnehezebb számomra, hogy nem hagytak aludni” – mondja Kazuo Ishikawa, akit 30 napig tartottak fogva, mielőtt aláírattak vele egy vallomást, amit el sem tudott olvasni, mivel írástudatlan volt akkoriban. Állítása szerint egy olyan gyilkosságot ismertettek be vele, amelyet nem követett el. Harminckét éve ül börtönben, és még mindig felmentéséért küzd.
Kiderült, ki leplezte le a digitális Selyemutat
Yoshio Sugimoto a japán társadalomról írt könyvében ír arról, hogy a rendőrségen lévő zárkák a börtön helyettesítőjeként is szolgálnak. A rendőrségnek az Igazságügyi Minisztérium joghatósága alapján a gyanúsítottat a letartóztatás követő 48 órán belül házi őrizetbe kell helyeznie, a valóságban azonban a gyanúsítottak többségét a rendőrségi fogdában tartják – egy 1908-as börtöntörvény kivételi záradéka alapján. Ezt a kétértelmű záradékot csak a bűnüldöző hatóságok igényei miatt használják még mindig az általános rendőrségi gyakorlatban.
Míg az Igazságügyi Minisztérium folytatni kívánja ezt a gyakorlatot, a Japán Ügyvédi Kamara és más emberi jogi csoportok ellenzik, mivel szerintük ennek egyenes következménye az indokolatlanul hosszú kihallgatás során kierőszakolt megannyi hamis vallomás.
A letartóztatottak nem sok jóra számíthatnak – a volt elítéltek drákói szigorról mesélnek. Sokszok még a szemkontaktus sem megengedett a börtönőrökkel, tilos a beszéd, olvasni is csak ritkán szabad. Toshio Oriyama – egy korábbi étteremtulajdonos – huszonkét évet töltött börtönben egy gyilkosságért, melynek elkövetését tagadja. Állítása szerint „semmit sem volt szabad csinálni a levegővételen kívül”. A felkeléshez is az őr engedélyét kellett kérni. Szabálysértésért általános büntetés volt a magánzárka, ahol egész nap egyhelyben kellett ülni az ajtóval szemben. Két cellatársa nemrég felakasztotta magát.
A halálsoron lévőknek még rosszabb sora van. Magánzárkában várnak a kivégzésükre, sokszor évekig: nem árulják el nekik, mikor kerülnek sorra.
Az utóbbi időben egyre több beismerő vallomásról derült ki hamis voltuk. Iwao Hakamada 46 évig volt halálsoron, mielőtt 2014 márciusában kiengedték. A bíró kiderítette, hogy annak idején ügyészség hamis bizonyítékok alapján találták bűnösnek, valamint 23 napon keresztül napi tizenegy órában vallatták, gumibottal verték, álmában pedig tűkkel szurkálták.
Új telefonszámok Észak-Koreában
Egy másik nagy felháborodást kiváltó esetben pedig kiderült, hogy egy japán nő hamis vallomás alapján ült börtönben húsz évig. A rendőrség szerint azért gyújtotta fel házukat – benne tizenegy éves lányával –, hogy megszerezze a gyerekre felvett életbiztosítást. Nemrég rájöttek, hogy a tüzet a garázsban kiömlő benzin okozta, és nem történt idegenkezűség a haláleset során – a kihallgatás azonban annyira durva volt, hogy a megtört nővel egy nap alatt beismertették „bűnösségét”. 2015 októberében engedték ki a börtönből.
Nehéz meghatározni az igazságtalan elítélések számát. Egy védőügyvéd úgy tartja, hogy körülbelül 1500 embert – az egy év alatt börtönbe kerültek egytizedét – ítélik el jogtalanul. A múlt igazságszolgáltatási döntéseiről egyre többször derül ki a DNS-azonosító technikák fejlődésének köszönhetően, hogy tévedésre alapultak. A védőügyvédek és aktivisták azon dolgoznak, hogy több esetet újratárgyaljanak és – amerikai mintára – egy hálózat létrehozását tervezik, amely a jogtalanul elítélt embereken segítene. Jelenleg több mint egy tucat ilyen ügyet vizsgálnak.
Michitoshi Kumát 2008-ban végezték ki gyilkosság miatt. Katsuya Honda igazságügyi szakértő azt mondja, hibás DNS-bizonyítékokkal ítélték halálra, és most próbálja bebizonyítani ártatlanságát. A Japan Times szerint azonban nem várható az ügy újratárgyalása. A jelenleg 128 halálraítélt több mint fele vár ügye felülvizsgálására.
A rendszer jelenlegi működése sokban függ az ügyészség munkájától. Öt évvel ezelőtt egy hivatalos felmérés során kiderült, hogy közel egyharmaduk szerint rossz hatással lenne a karrierükre, ha egy vádlottjuk ártatlansága. Egynegyedük azt mondta, hogy felettesük utasítására a vádlottak vallomását az elhangzott tényekkel szemben kellett megírnia. A csalásokra csak a legritkább esetben derül fény.
Az igazságszolgáltatás megújítására a a Japán Demokrata Párt 2009-es győzelme után tettek kísérletet. Ekkor vezették be, hogy átlagpolgárok is segíthetik a bíróságok munkáját bizonyos ügyekben (Japánban nincs esküdtszék). A mai napig ötvenezer ember segítette ilyen módon súlyos bűnesetek, többek között gyilkosságok tárgyalását – az alábbi kormánydöntés azonban nem csökkentette a rendszer vallomásokba vetett hitét.
A japán képviselőház. Forrás: Flickr
Az is megoldást hozhat, hogy az igazságügyi minisztérium a kihallgatások kamerával való rögzítését tervezi. A rendőrség hajlandóságot mutat az új rendszer bevezetésére, de széleskörű elterjedéséig még sokáig kell várni. Egy ponton még a halálbüntetés eltörlése is reális felvetés volt, azonban az LDP 2012-es győzelme visszaszorította a reformokat. A jelenlegi konzervatív Abe-kormány határozottan kiáll a rendőrség és az ügyészség mellett, illetve még a fiatalkorú elkövetők büntetését is szigorítaná – annak ellenére is, hogy csökken a bűnesetek száma.
Az átlagos japán állampolgár legtöbbször nem is tud – vagy nem akar tudni – az igazságszolgáltatás kegyetlenségeiről. Ichiro Hara – a TV Asahi „Füles” című, hibás ítéletekre fókuszáló hírműsorának producere – azt mondja, a média általában az „ég hangjaként” tekint a bírók ítéleteire.
„A japán emberek inkább az áldozatokkal azonosulnak, nem az elkövetőkkel” – magyarázza Kana Sasakura jogprofesszor. Sokan úgy vélik, hogy hiányzik a széles körű társadalmi támogatottság a valós igazságszolgáltatási reformok elindításához.
A 127 millió lakosú Japán 230 milliárd yent (562 milliárd forint) költ évente a börtönökre. Az Igazságügyi Minisztérium szerint körülbelül 3.2 millió yenbe kerül egy embert egy évig fogva tartani – ez körülbelül a duplája annal, amit az ember jóléti juttatásként kaphat.
Fürst András
További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.
