A dél-ázsiai ország jelenleg ugyan rendkívül konzervatív, de egykoron a Káma-Szútra mellett megannyi más, mai szemmel döbbenetesen szabados és közvetlen formában foglalkoztak a szexualitással. Itt található meg a világörökség kevés korhatáros részének egyike, a khadzsuráhói templomcsoport.
2013 decemberében az indiai Legfelsőbb Bíróság törvénytelennek nyilvánította a homoszexualitást, majd idén augusztusban betiltotta a pornográf tartalmakat szolgáltató weboldalakat, amit aztán pár nappal később feltételesen feloldott. Az ország az elmúlt pár száz évben rendkívül konzervatív volt: hol az iszlám dinasztiák, hol a brit gyarmatosítók, hol pedig a hindu vallás papi kasztja rendelkezett nagy, de hasonló előjelű befolyással. India azonban nem volt mindig ilyen: a XIII. század előtt sokkal szabadosabbak voltak a szexuális normák, szekuláris és spirituális tekintetben egyaránt.
A hírhedt Káma-Szútra mellett a szex iskolai tantárgy volt, és e időszak hagyományai a szó legszorosabb értelmében kőbe vannak vésve: korabeli templomok és szobrok őrzi mind a mai napig e gondolkodásmód maradványait, legyen szó a konarki naptemplom falain látható erotikus jelenetekről, vagy a buddhista szerzetesek barlangjairól Adzsantában és Ellorában. A leglátványosabb és legjobban megőrzött példákat minderre azonban Khadzsuráhó városa közelében találhatjuk: a Csandela-dinasztia idején, 950 és 1050 között épült nyolcvanöt templomból mára csak huszonkettő maradt fent, 1986 óta a világörökség részei, szakértők szerint pedig a középkori indiai művészet egyik legnagyszerűbb példái. Emellett korhatárosak.
A Lakhsmana-templom: Készítette: Christopher Voitus
Elsőre teljesen hétköznapi díszítéseknek tűnnek a falon, istenekkel és istennőkkel, harcosokkal és zenészekkel, állatokkal és madarakkal – ahogy bármely másik indiai templomban. Közelebbről megnézve azonban észrevesszük, mennyire erotikusak ezek az ábrázolások. Hármasszex, orgiák, homoszexualitás és állatokkal való közösülés – jó testű emberek lehetetlen pozitúrákban elégítve ki egymást, miközben isteni lények mosolyogva bámulják őket… mindez megdöbbentően jó állapotban, ahhoz képest, hogy több mint ezer éves templomokról beszélünk. „A környékbeliek elmondták, hogy nem szabad erre csupán antik pornográfiaként tekinteni, de ezek a kis figurák nagyjából annyira hardcore-ok, amennyire csak lehetnek” – írja a Telegraph újságírója, aki „erotikus enigmának” nevezi a templomegyüttest.
Több elképzelés is szól arról, miért volt ily népszerű a korszakban ez a fajta ábrázolásmód. Egyesek szerint a Chandela-dinasztia tagjai a tantrikus princípiumok követő voltak, és ebbe vetett hitüket tükrözik vissza a templomok. Mások szerint egyszerűen arról van szó, hogy a templomoknak akkoriban másfajta szerepük volt, mint mostanában: hittétel mellett a tanulás fontos helyszínei is voltak, s mint ilyen, a szeretkezés tanulásának is helyet adott. Ehhez tartozik az az elképzelés is, hogy a szexuális tevékenységek ábrázolása egészen egyszerűen jó ómennek is számított, mivel új kezdeteket, új életet jelképezett.
Szintén ajánljuk:
A hinduizmusban tradicionálisan a mindennapi élet esszenciális részeként tartottál számon a szexet, talán ezért is szerepeltették ily természetességgel az imádsághoz és a háborúhoz hasonló „hétköznapi” tevékenységek mellett, mindenki számára jól látható helyen.
Rejtély viszont, hogy miért pont itt épültek ezek a templomok: még csak azt sem lehet tudni, hogy a Chandela-dinasztia idején létezett-e egyáltalán itt királyság. Az egykoron hatalmas erdőségnek köszönhető évszázados izoláció az oka annak, hogy ezek a templomok legalább részben fennmaradhattak: 1838-ban fedezte fel őket újra T.S. Burt kapitány, de ő is csupán indiai társainak javaslatára látogatott el ide, nem gondolva, hogy bármi érdekeset találhat ott. A templomok egyelőre az indiai politikai elit morális konzervativizmusát is megúszták – kérdés, meddig maradhat ez így.
Kelemen Luci
