1914 karácsonyának napján több helyen is fegyverszünetet kötöttek a harcoló felek, békésen ünnepeltek, együtt fociztak és ajándékokat is adtak egymásnak. Sokan ezt az eseményt a modern, gépesített háborúk utolsó emberi megnyilvánulásának tartják, míg a kortárs katonai vezetők árulásnak minősítették. A karácsonyi fegyverszünettel kapcsolatosan több legenda és tévhit is kering a köztudatban.
Forrás: Wikipedia Commons
1914 nyarán még mindenki arra számított, hogy a háborúnak hamar vége lesz, azonban II. Vilmos császár elhíresült ígéretével szemben a katonák még jóval a levelek lehullása után is a fronton voltak. A kezdeti lelkes és sikeres offenzívák gyorsan kifulladtak, az arcvonalak megmerevedtek, az Északi-tengertől a svájci határig állóháború alakult ki. A csapatok a lövészárkokba szorultak és védekezésre rendezkedtek be, a katonák hamar belefáradtak a nehéz körülményekbe, valamint az elhúzódó állóháborúba. Már 1914 novemberében is sor került frontbarátkozásokra, és rövidebb ideig tartó fegyverszünetekre. Ezek főleg azokon a területeken voltak megfigyelhetők, ahol a németek a britekkel álltak szemben: a francia-német viszony sokkal feszültebb volt. Bizonyos esetben a tűzszünet csak fél óráig tartott, hogy egy tisztességes temetést le tudjanak bonyolítani, de az alacsonyan fekvő területeken esős időben sokszor vízzel teltek meg a lövészárkok, és a katonák ilyenkor felfüggesztették a harcot – sok esetben csak jóval a rossz idő elvonultával fogtak újra fegyvert. Nem voltak ritka az sem, hogy az egymáshoz közel fekvő lövészárkokban együtt énekeltek, vagy egymáshoz átkiabálva híreket osztottak meg, üzeneteket továbbítottak.
A karácsonyi fegyverszünetnek emléket állító fakereszt.
1914 karácsonyának közeledtével többen is kísérletet tettek arra, hogy legalább az ünnepek idejére fegyverszünet kötésére bírják a harcoló feleket. A „Németország és Ausztria nőinek” címzett, százegy brit szüfrazsett által is aláírt karácsonyi nyílt levélben Carrie Chapman Catt amerikai feminista mozgalmár német és osztrák társait arra buzdította, hogy tegyenek a karácsonyi béke ügyéért. XV. Benedek pápa december 7-én fordult a háborúban résztvevő országok kormányaihoz, hogy hivatalosan is rendeljenek el fegyverszünetet, hogy „a puskák legalább azon az estén hallgassanak el, mikor az angyalok énekelnek”. Kérését mindegyik fél elutasította.
Bizonyos területeken már december 18-án „ideiglenes békét kötöttek” a harcoló felek, ezért a brit vezérkar tiltó közleményt adott ki, ugyanis véleményük szerint ez nagyon rosszul befolyásolta volna a morált. A németek viszont a körülmények ellenére is úgy gondolták, hogy az ünnepelni kell: a császár karácsonyfákat küldött a fronton harcoló csapatoknak, akik ezzel és gyertyákkal díszítették a lövészárkokat. Az este leszálltával hagyományos karácsonyi dalok éneklésébe fogtak, és a jelenséget eleinte furcsálló britek is csatlakoztak saját dalaikkal. Ezután üzeneteket kiabáltak át egymásnak, és végül megállapodtak abban, hogy másnap nem fognak fegyvert.
A reggelek a fronton ágyú- és puskatűzzel kezdődtek, de 1914 karácsonyának napja csendes volt. C.I. Stockwell, a Walesi Királyi Lövészek kapitányának beszámolója szerint a németek katonák a mellvédre álltak, teljesen fegyvertelenül és azt kiáltozták, hogy nem akarnak harcolni. Egyik beosztottja engedélyt kért, hogy a németekre lőhessenek, de ő ezt megtagadta: inkább visszakiáltott, és megbeszélt egy találkozót a német tisztekkel. Ennek során megállapodtak arról, hogy egy napra tűzszünetet rendelnek el. A katonák kimásztak az árkokból és miután meggyőződtek róla, hogy a másik fél nem állított csapdát nekik, kimentek a senki földjére, és üdvözölték egymást. A németek sört vittek, amiért cserébe a britek karácsonyi pudingot kínáltak. A harcoló felek könnyen megértették egymást, ugyanis a háború előtt sok német élt Nagy-Britanniában, főleg Londonban, így tökéletesen beszéltek angolul. Együtt ünnepeltek, és még ajándékokat is adtak egymásnak, a britek sok esetben az V. György királytól és Mária hercegnőtől kapott csomagjaikat ajándékozták az ellenfélnek. Bruce Bairnsfather visszaemlékezésében arról ír, hogy az egyik német katonával kabátgombokat cseréltek, és egyik bajtársa, aki civilben amatőr fodrász is volt, hajat vágott az ellenséges katonáknak.
A lövészárok a nyugati frontról. Forrás: Wikipedia Commons
Az egyik legismertebb esemény az úgy nevezett karácsonyi futballmeccs volt. A mérkőzés a visszaemlékezések szerint teljesen spontán módon alakult ki: a brit oldalról egy labda repült a németekhez, akik aztán visszarúgták. Nem egy klasszikus, két tizenegy fős csapattal játszott meccs zajlott, hanem körülbelül ötven brit küzdött hetven némettel a pályán. A mérkőzés végkimeneteléről eltérő verziók is keringenek, az biztos, hogy a végeredmény 3-2 lett, de nem tudni biztosan hogy melyik csapat nyert. A több mint négyszáz kilométer hosszú fronton több helyen is kialakultak ilyen spontán futball meccsek, de ezeknek pontos helyét nehéz beazonosítani, ugyanis utólag sok katona tagadta, hogy részt vett ezekben. Az ellenséggel történő barátságos labdarúgás súlyosan sértette a szabályokat, sokan hangot is adtak ellenszenvüknek. Köztük volt az Ypres-nél szolgáló német tizedes, Adolf Hitler is, aki kijelentette, hogy nem szabadna, hogy a felettesek elnézzék a frontbarátkozásokat. Mindkét oldalról hevesen tiltakoztak a katonai vezetők, Douglas Haig tábornok pedig azzal fenyegette katonáit, hogy az ellenséggel barátkozókat kivégzőosztag elé állítja.
Egyes történészek vitatják a karácsonyi futballmeccsről szóló beszámolók hitelességét, ugyanis szerintük a kráterekkel tarkított senki földjén képtelenség lett volna focizni, és a katonák egészen apró eseményeket nagyítottak fel, és írtak le labdarúgó mérkőzésként.
Féltek, hogy az eseményeknek komoly demoralizáló hatása lesz, ezért a médiának is hallgatnia kellett – csak január 31-én, az akkor még semleges államnak számító Egyesült Államokban, a New York Times-ban számoltak be róla. A brit újságok később többnyire pozitívan nyilatkoztak az eseményekről, a német médiában viszont élesen kritizáltak a résztvevőket. Franciaországban a cenzúra miatt sokáig csak a személyes beszámolókból lehetett értesülni a karáconyi fegyverszünetről, és bár végül a pletykákra reagálva lehozhatták a hírt az újságok, a hivatalos álláspont szerint mindössze közös éneklés történt, ami gyorsan lövöldézéssé degradálódott.
A nyugati fronton különböző szakaszain nagyban eltért a karácsonyi fegyverszünet: bizonyos területeken egyáltalán nem függesztették fel a harcot, míg akadt olyan hely is, ahol már csak az újévben ragadtak újra fegyvert – sőt, a flandriai Ploegsteertnél a béke egészen január 7-edikéig tartott. A keleti fronton is hasonló események zajlottak: ott osztrák tisztek kezdeményezték a frontbarátkozást, amire az oroszok pozitívan reagáltak.
Német és brit katonák barátkoznak.
C.I. Stockwell beszámolója szerint a katonák másnap visszatértek állasaikba, és 8 óra 30 perckor háromszor a levegőbe lőtt puskájával, majd levonta a „Merry Christmas” feliratú zászlót. Német ellenfele ezek után a mellvéden állva meghajolt, és két lövést eresztett a levegőbe, ezzel a háború folytatódott.
A későbbi években is sor került hasonló fegyverszünetekre, de egyik sem volt olyan nagyszabású, mint az 1914 karácsonyán beálló. Források vannak arról, hogy 1915 húsvétján és karácsonyán is voltak hasonló frontbarátkozások. A háború előrehaladtával és az új fegyverek megjelenésével ezek egyre ritkábbá váltak. A tankok, harcigázok és lángszórók megjelenése egyre inkább kiölte az emberséget a katonákból, és így a karácsonyi fegyverszünethez hasonló gesztusok is egyre ritkábbá váltak.
Schuck Róbert
További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.
