Európaiak uralják Afrikát
2016. november 22. írta: lumens

Európaiak uralják Afrikát

Dél-Afrikában a fehér emberek alkotta kisebbség a népesség csupán 10%-át teszi ki, mégis a régió közel 80%-át európaiak uralják területi és gazdasági értelemben egyaránt – annak ellenére, hogy egy centet sem fizettek érte. Valójában az afrikaiak csak vendégek a saját kontinensükön – írja Mawuna Remarque Koutonin béke-aktivista és a Silicon Africa szerkesztője.

Egy 2013-ban készült kutatás megkísérelte azon hagyományos elmélet megdöntését, hogy a nyugati országok segélyeken keresztül fecsérlik pénzüket Afrikába anélkül, hogy bármit is kapnának érte cserébe. A kísérlet sikert aratott: az eredmények fejére állították a hipotézist. Afrika közel 1,4 billió dollárt veszített 1980 és 2009 között a nyugat felé irányuló illegális pénzmozgásokon keresztül, amelyek magukba foglalják a korrupció által keresett pénzek áthelyezését, megvesztegetést, adócsalást, bűncselekményeket és a csempészáruk szállítását. Ez a veszteség 233-szorosa annak a 60 milliárd dollárnak, amit a nyugati országok állítólagosan évi segélyként nyújtanak Afrika számára.

Összességében az elmúlt 30 év alatt kiáramlott források Afrika jelenlegi GDP-értékével megegyezőek, és elsősorban olyan országok felelnek érte, mint Nigéria, Kongói Köztársaság, Elefántcsontpart, Egyiptom, Algéria és Líbia. A felmérés konstatálja, hogy az ilyen jellegű illegális pénzáramlások manapság gyorsan növekvőek és messze túlhaladják a kontinensre érkező pénzek összegét, ezáltal súlyosan aláásva az afrikai kontinens fejlődési lehetőségeit.

Sokan érvelnek a fejlett országok által nyújtott segélyek ellen arra hivatkozva, hogy „függőséget” okoznak. Csakhogy egy olyan helyzetben, ahol az európaiak brutális eszközök által olyan vezetőket támogatnak, akik segédkezet nyújtanak Afrika kizsigereléséhez, nem függőségről, sokkal inkább modern kori gyarmatosításról van okunk beszélni. E jelenségnek Franciaország az élvonalában jár.

Míg Afrika szakadatlanul küzdött azért, hogy felszabadítsa magát az európai kolóniák sorából, Franciaország minden követ és idegenlégióst megmozgatott annak érdekében, hogy mindezt megakadályozza: Az elmúlt 50 évben összesen 67 államcsínyt hajtottak végre 26 országban Afrika szerte, amelyekből 16 egykor francia gyarmat volt. Ez alapján a puccsok 61%-a frankofón Afrika területen történt.

Végül Franciaország a függetlenedés címszava alatt egyfajta gyarmati paktumot kötött 14 afrikai ország (Benin, Burkina Faso, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, Mali, Nigéria, Szenegál, Togo, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Csád, Kongói Köztársaság, Egyenlítői-Guinea és Gabon) azon vezetőivel, akik számukra is alkalmasnak bizonyultak a feladatra, hogy törlesszék azokat a juttatásokat és felépített infrastruktúrát, amelyet a gyarmati időszakban kaptak Franciaországtól.

A paktum a mai napig érvényben van, számos kötelezettséget állítva az egykori 14 francia gyarmattal szemben. A paktum részben egyfajta „kötelező szolidaritásvállalás”. A 14 afrikai állam helyzetében ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy minden egyes évben külföldi pénztartalékaik 65%-át, illetve további, pénzügyi kötelezettségekből adódó 20%-át a Francia Köztársaság kincstárába kell helyezniük a francia pénzügyminiszter és a francia központi bank ellenőrzése alatt. (1963-ban ez az éves adó megközelítőleg a gyarmatok állami költségvetésének 40%-át tette ki, ma éves szinten 500 milliárd dollárnak felel meg.)

Vagyis ez a 14 afrikai ország pénzének évente csupán 15%-ához fér hozzá; ha ennél többre van szüksége, akkor hitelként felveheti a saját pénzét Franciaországtól – természetesen a magas piaci kamatok mellett. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a francia állam a tartalékokból évente felvehető pénzösszegnek is határt szab, amelyet a „gyarmatország” előző évi állami bevételének 20%-án rögzítettek – ha ennél többre van szüksége az adott államnak, akkor Franciaországnak vétójoga van a kölcsönnel szemben.

A paktumnak szintén részét képezi a franciák elővásárlási joga minden természeti forrásra vonatkozóan, amit az egykori gyarmataik területén fellelnek. Ezen felül a kormányoknak a francia vállalatokat kell elsőként tekintetbe venniük a megnyíló lehetőségek esetén. Ennek következtében több afrikai országban is a franciák kezében vannak a főbb közszolgáltatások, mint a víz, áram, közlekedés, telefon vagy pénzügyi intézmények. Franciaországnak továbbá joga van, hogy a korábbi gyarmatterületeken saját érdekeinek védelméért katonailag behatoljon, és csapatait az országban táboroztassa. Cserébe az afrikai országoknak exkluzív jogot biztosítanak arra, hogy hadi felszereléseket és katonákat küldjenek Franciaországba kiképzésre, akik Franciaország szükségletei szerint rendelkezésre állnak – ahogy a 14 egykori gyarmat saját, otthon képződő hadseregének is tennie kell.

A szerződő országoknak ugyanis kötelességük szövetségre lépni Franciaországgal a paktumba foglalt „Védelmi Megállapodás” alapján háború vagy globális krízis esetén, és egyébként sem szövetkezhetnek mással, mint akit Franciaország engedélyez számukra.

Mindezek tekintetében a „vérző Afrika és élelmezett Franciaország” allegóriája nem túlzó, nem jelzésértékű, nem forradalmi. A valóság az, hogy akiket segítségül hívunk Afrika megsegítésében, nem érdekeltek a földrész feltámasztásában: minél lassabban lábadozik Afrika a gyarmati időszak romjaiból, annál tovább tudják kizsákmányolni azt, amire szükségük van Afrikából és az embereiből. Hisz öt évszázad elteltével, ha Európa valóban segíteni akart volna Afrikának, akkor Afrikának ma jobb formában kellene lennie.

Halkó Petra

 

Kövessen minket a lumens.hu-n, illetve Facebook-on is!

A bejegyzés trackback címe:

https://lumens.blog.hu/api/trackback/id/tr9911988056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

David Bowman 2016.11.22. 17:14:02

Sőt, a kutyák még annyit se uralnak, mint a négerek. Pedig ők is előbb voltak ott az országalapító búroknál.

Wildhunt 2016.11.23. 12:02:15

Akkor vissza kell csinálni az egészet, elzavarni a gonosz fehéreket, visszavenni minden vagyont, és élni békében és boldogságban. Vaaagy, a franc, ezt már egyszer próbálták, úgy hívták, a gyarmati rendszer felszámolása.

padlogaz 2016.11.23. 12:10:01

egyetértve a cikk megállapításaival, annyiban mégis árnyalnám a képet, hogy a legtöbb afrikai ország nem azért nem képes a fenntartható (gazdasági) fejlődésre, mert az "európaiak" nem engedik, hanem azért, mert
1) a hihetetlenül alacsony helyi oktatási színvonal nem képez olyan gazdasági vezetőket, akik hatékonyan tudnák vezetni az országot / helyi vállalatokat;
2) a fekete-afrikai országokban a helyi emberek önérvényesítő és vállalkozási képessége nagyon alacsony (valószínűleg történelmi-antropológiai okokból, lásd hofstede kulturális dimenziói), kényelmesebb nekik "fentről" várni a segítséget, mint önállóan fejlődni;
3) a politikai választások még mindig vagy törzsi alapon történnek (azaz a szavazók nem a jelöltek vezetői kompetenciái alapján szavaznak) vagy a függetlenséget anno kivívó pártok akkori dicsőségük miatt kerülnek a mai napig folyamatosan újraválasztásra, azaz nacionalista és nem vezetői kvalitások alapján;
4) ne becsüljük alá a helyi korrupciót sem...
ilyen szociokulturális és gazdasági környezetben a fejlettebb országok nyilván kihasználják a lehetőségeket a kizsákmányolásra, de ez nem csak az európai országokra érvényes, hanem legalább ennyire pl. a dél-afrikai köztársaságra is, amelyik ugyanezen logika mentén "gazdasági gyarmatosítja" szinte az összes egyenlítő alatti országot.

Medgar 2016.11.23. 12:11:56

@Wildhunt: Hát igen lehet a fehérek nyakába varrni mindent. Valószínűleg ezért öli afrikában egymást mindenki...

Wildhunt 2016.11.23. 12:47:33

@Medgar: Egyértelmű. Teljes irodalma van, hogy azért háborúznak a mai napig a teljes kontinensen, mert a fehérek valmikor rabszolgákat vásároltak a partvidéken.

Albu 2017.03.14. 01:34:00

Albu 2015.02.27. 19:32:06
Ha valakinek azonnal az jutna eszébe, hogy miért Európától követelik konfliktusaik megoldását: mert sokszor ők okozták. A gyarmatosítás mai módszertana, objektíven: www.hir24.hu/kulfold/2015/01/14/a-gyarmatoktol-a-charlie-hebdo-i-terrorig/

Arról sem sok szó esik, hogy Afrikában az éhínséget Európa okozta. Addig egy szarvasmarha-alapú kontinens volt: hús, tej, bőr, csont, trágya. Bevittek egy járványt, ami kipusztította őket, és még úgy sem sikerült megakadályozni a déli irányú terjedést, hogy árkot ástak az Indiai-óceántól az Atlantiig. A nyakig érő fű, amit ma idilli érintetlen Afrikának hiszünk, a XIX. század óta létezik. Pár segéllyel kipipálja a művelt nyugat, na meg hogy „hajlandó megvenni” onnan a javakat.
VÁLASZ ERRE
Albu 2015.02.27. 19:49:31
Megtaláltam az egyetlen magyar nyelvű írást, pár éve még kettő volt. www.hotdog.hu/blog/rozsdanabla_blogja/afrika-erintetlen-elohelyei-valojaban-muviek Idézem:

Afrika csak 1900 táján vált azzá az „állat- és vadászparadicsommá”, amelyet a természetfilmekből ismerünk: a fekete kontinens történetének legnagyobb katasztrófája előtt királyságok, magaskultúrák és állattenyésztés voltak jellemzőek azokra a területekre, ahol ma csak bozót van, cecelégy és vadállatok. Az Európában már régóta ismert marhavész 1887-ben érte el az afrikai Eritreát, amikor olasz katonák a magukkal vitt állatokkal behurcolták. Etiópiában 1888-ban kezdett el pusztítani, majd Szudánon és Csádon keresztül öt év alatt jutott el az Atlanti-óceánhoz – és 10 éven belül ott volt Dél-Afrikában is. A történész John Rowe (Northwestern University, Evanston, Illionis) szerint a marhavész következtében az afrikai marhaállomány 90 százaléka: egyedül Dél-Afrikában 5,5 millió állat pusztult el, és ennek következtében az emberek nem tudtak mit enni (a hús és a tej elsődleges táplálékforrásuk volt), nem volt mivel megművelni a földeket, nem tudták működtetni a vízemelő berendezéseket, stb., ráadásul az európaiak által behurcolt, más fertőző betegségek az embereket is megtámadták, és Etiópiában például 1888 és 1892 között a becslések szerint az emberek egyharmada halt meg; 1891-ben Kenyában pedig a maszájok kétharmada, úgyhogy az európaiak a marhavész után gyakorlatilag ellenállás nélkül meg tudták hódítani Afrikát.

A marhavész másik következménye az volt, hogy az álomkórt terjesztő cecelégy elveszítette korábbi "otthonát", a sz*rvasmarhát, ám a sz*rvasmarhák ettől kezdve nem legelték le a füvet, és így a cecelegyek nagy számban találtak számukra kedvező, árnyékos, hosszú füvű, bokros helyeket. Amikor pedig az elvadult területeken megjelentek a vadállatok, akkor rohamosan kezdtek terjedni, úgyhogy pl. Kelet-Afrikában, ahol korábban ismeretlen volt, az álomkór az egyik első számú betegséggé vált. Jelenleg Afrikában évente mintegy félmillióan betegszenek meg álomkórban, és százezren halnak bele, és ez nagyban gátolja az 1800-as évek végén még megművelt területek visszahódítását.

Vagyis amikor egy természetfilmben az "érintetlen Afrika értékeinek megóvásáról" van szó, akkor valójában annak a századforduló utáni állapotnak a konzerválásáról beszélnek, melyet minden idők egyik legnagyobb, az európaiak által okozott és egy egész kontinenst sújtó katasztrófáját követően alakult ki.

Térképen: books.google.hu/books?id=Q70ffyHl2YAC&pg=PA101&dq=rinderpest+Africa+1887
VÁLASZ ERRE

Innen másoltam be: ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2015/02/27/eljen_a_szabad_fuszer-szigetek

bispora 2018.07.09. 16:36:31

Humán tőke, ami Afrikában picike, sokkal kisebb mint az átlagos fekete humán töke.