„Nálunk nincs olyan, hogy kis ügy”
2016. szeptember 27. írta: lumens

„Nálunk nincs olyan, hogy kis ügy”

A Város Mindenkié (AVM) hajléktalan emberek helyzetét segítő csoport 2010 júliusában indította el az Utcajogász – hajléktalan emberek jogklinikája programját. A Város Mindenkié és az Utcajogász önkéntesei a Blaha Lujza téren hetente egy alkalommal fogadják pénteken 15-től 17 óráig a jogi segítséget kérő, lakhatási szegénységben élő és hajléktalan embereket. A kezdeményezés 2016-ban vált egyesületté, amit szeptemberben az Utca(jogász) Bál keretein belül, alapításuk hatodik évfordulójával együtt meg is ünnepelt. A Lumenst is meghívták az eseményre, ahol Tóth Fruzsinával és Gyárfás Enikővel, a program két önkéntes jogászával készítettünk interjút az utcajogászok munkájáról, eredményeiről és egyéni motivációikról.

Fotó: Horváth Máté / lumens.hu

Hogyan született meg az Utcajogász kezdeményezés ötlete?

Tóth Fruzsina: A Város Mindenkié csoport 2009-ben alakult, ami egy hajléktalan emberek érdekvédelmével foglalkozó szervezet. Munkájuk során előkerültek olyan speciális, jogkérdéseket érintő esetek, amelyekkel kapcsolatban nem tudtak eljárni, tehát szükségük volt jogászokra. Két jogász, Kalota Ágnes és Ivány Borbála alapította az Utcajogászt, ami sokáig egy jogi forma nélkül működő szervezet volt. Idén májusban jegyezték be egyesület formájában. Jelenleg tizenkét önkéntes jogász dolgozik nálunk, négy hajléktalan aktivista és egy úgynevezett szövetséges aktivista, aki stabil lakhatási körülmények között él.

Ezek szerint nem csak jogászok vállalhatnak önkéntes munkát a szervezetnél?

Tóth Fruzsina: Általában csak jogászoknak szól a felhívás, amikor önkénteseket keresünk,  ezen felül az AVM aktivistái csatornázódnak be az egyesületünkbe.

Milyen ügyekkel keresik fel leggyakrabban a szervezetet?

Tóth Fruzsina: Nagyon sok eltérő kérdés merül fel, de leginkább a hajléktalanságban élő emberek szabálysértési ügyei kerülnek előtérbe. Ilyen volt az az ominózus zsebkendő-eldobásos eset is, amivel a sajtó egy időben sokat foglalkozott. (A szervezet egyik ügyfelét a maximális, 50 ezer forintos helyszíni bírságra büntették a rendőrök egy papírzsebkendő eldobásáért.) Gyakori a köztisztasági szabálysértés is, mert a nyilvános WC-k hiánya a hajléktalan embereket kiemelten sújtja. A másik jelentős ügycsoport a szabálysértéseken túl a kilakoltatásos esetek. Főleg ezek kapcsán – de nagyon sok más esetben is – szorosan együttműködünk az AVM-mel, mivel a mi stratégiánk erősen épít az övékre.

Vannak olyan időszakok, amikor egy-egy probléma kiemelkedő gyakorisággal jelenik meg a hajléktalan emberek részéről?

Tóth Fruzsina: Főleg a kilakoltatásoknál figyelhető meg egyfajta hullámzás. A kilakoltatási moratórium előtt és után különösen sokan keresnek meg bennünket.

Egy átlagos péntek délutánon hány ember keresi fel az Blaha Lujza téren állított Utcajogász standot?

Tóth Fruzsina: Nehéz megbecsülni a pontos számot – előfordul, hogy húsz ember is megkeres minket egy nap, de olyanra is volt már példa, hogy senki nem jött oda a standhoz. Átlagosan tíz esettel foglalkozunk egy-egy péntek délutánon. Mindig két jogász van kint, illetve az AVM-es aktivisták, akik segítenek nekünk, mivel az ellátórendszerre vonatkozó kérdésekben ők több tudással rendelkeznek.

Fotó: Horváth Máté / lumens.hu

Hogyan, milyen formában tud segítséget nyújtani az egyesület?

Tóth Fruzsina: Korábban elsősorban tanácsadással, illetve bonyolultabb beadványok megírásával foglalkoztunk, de egyre gyakrabban vállalunk jogi képviseletet is. Nálunk nincs olyan, hogy kis ügy: szerintünk a legapróbb, másnak talán jelentéktelennek tűnő probléma is rengeteget számít. Például,a korábban említett zsebkendő-eldobásos incidens is önmagában talán bagatellnek tűnhet, de olyan plusz jelentéstartalommal bír, amiért nem hagyható figyelmen kívül. A társadalmi igazságtalanság egy olyan szeletét sikerül ilyenkor megtámadnunk, ami rengeteg embernek sokat jelenthet.

Mely ügyek voltak a szervezet legsikeresebb munkái 2010 óta?

Tóth Fruzsina: Sok nagy stratégiai perünk még nem volt, talán azért is, mert szinte minden ügyet elvállalunk. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy többször sikerült megakadályoznunk kilakoltatásokat, illetve elindult egy jogklinika programunk az ELTE-n, ahol joghallgatókat próbálunk bevonni a munkánkba, mert a célunk egyfajta tömegbázis kiépítése is.

Szeretnénk, ha a szociális jogok kérdése nem csupán egy szűk jogvédő körhöz tartozna, hanem például minél több ügyvéd vállalna el pro bono ügyeket. Az ezzel kapcsolatos szemléletformálást rendkívül fontosnak tartjuk.

Októberben Strasbourgba viszünk egy kilakoltatási ügyet. Ha valakinek megszüntetik a bérleti szerződését, de előtte jogosan lakott egy lakásban, az a személy jogcím nélküli lakáshasználóvá válik. A szabálysértési törvény ebből a kategóriából kiemeli az önkényes lakásfoglalókat. A különbség a két fogalom között, hogy az utóbbiak soha semmilyen jogcímen nem laktak az adott ingatlanban.

Az előbb emltett ügy egy férfi és az ő unokahúgának története. A nagybácsinak, aki szociális bérlakásába befogadta rokonát, volt érvényes bérleti szerződése, ám amikor meghalt, az önkormányzat önkényes lakásfoglalóként lakoltatta ki az elhunyt unokahúgát és annak három gyermekét. Ez az eljárás gyorsított folyamat, vagyis körülbelül két hét alatt lezajlik, és a kilakoltatott fél meghallgatása nélkül dönthet a bíróság. Ilyenkor az embernek cselekedni sincsen ideje, és sajnos hozzánk is későn jutott el a hír, már nem tudtunk közbelépni. Ez az eset amellett, hogy sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, hiányzik a hatékony jogorvoslat, mert ugyan megtámadható a döntés, de az egyént nem helyezik vissza, tehát nem állítják helyre az eredeti állapotot.

Mi történt végül az ügyféllel és a három gyermekkel?

Tóth Fruzsina: Az ügyfelünk és a gyermekei vidéki rokonokhoz költöztek, ami maga után vonja a kilakoltatással járó traumát, illetve a gyermekeket kiemeli a megszokott környezetükből. Ezt a családot sok hátrány érte csupán azért, mert nem folytattak le ügyükben egy tisztességes, jogszerű eljárást lefolytatva az ügyükben. Ezt a döntést próbáljuk megtámadni októberben Strasbourgban.

Elmondható, hogy más európai országokban kevésbé érik az említett hátrányok a hajléktalan embereket?

Gyárfás Enikő: Igen, én nem is tudok másik olyan európai országról, ahol ilyen mértékben diszkriminálnák a hajléktalanokat. Ilyenre nincsen példa más környező nyugati országban.

Mik a szervezet céljai, melyek segítségével javítani szeretne a magyar hajléktalanság helyzetén?

Tóth Fruzsina: Négy stratégiai célunk van. Az egyik a jogásztömegbázis kiépítése: egy felelősségvállaló jogásztársadalom képe van a fejünkben. Azért is találtuk ki az Utca(jogász) Bált, mert ez a véleményünk szerint ellenkezője az elitista, szexista jogászbálnak. Úgy gondoljuk, hogy sokunk nem tud azonosulni a hivatalos bál által közvetített értékekkel. Azért szerveztük meg ezt az eseményt, hogy megmutassuk, mi is ebben a társadalomban élünk, és lehet máshogy is jogásznak lenni.

Gyárfás Enikő: Az említetteken túl célunk, hogy megszűnjenek az elhelyezés nélküli kilakoltatások. Nagyon sok ember kerül úgy az utcára, hogy az állam nem gondoskodik róluk. Egy jól működő szociális háló kiépítése lenne célszerű, hogy ne történhessen meg az, hogy szegénység miatt utcára kerül egy család, ami automatikusan maga után vonja a gyermekek gyámhivatali rendszerbe történő bekerülését és családjukból való kiemelését.

Fotó: Horváth Máté / lumens.hu

Tóth Fruzsina: Stratégiai célunk az is, hogy elérjük a lakhatáshoz való jog érvényesülését Magyarországon. Szeretnénk, ha ez alkotmányosan garantált alapjog lenne. Emellett célunk, hogy a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek ismerjék és érvényesíteni tudják a jogaikat. Végül szeretnénk, ha megvalósulna a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek valós jogegyenlősége.

Gyárfás Enikő: Ezeken túl, egy jól működő civil szervezetként szeretnénk működni, és minél több ügyet sikerre vinni.

Több év alatt rengeteg eset került az utcajogászokhoz. Mi volt a legmegrázóbb ezek közül?

Gyárfás Enikő: Számomra azok az ügyek a legmegrázóbbak, melyek a gyermekek elvételével végződnek őket. Mi közelről látjuk, hogy a szülő milyen nehezen dolgoz fel egy ilyen esetet.

Tóth Fruzsina: Tavasszal volt egy elhelyezés nélküli kilakoltatásos ügy a Józsefvárosban. Egy agyvérzésen nemrég átesett nőt lakoltattak ki, illetve a gyermekét és unokáit. Ezt követően elindult a lavina, elvették a gyerekeket. Az AVM élőláncot szervezett, megpróbálta megakadályozni a kilakoltatást.  A helyszínen még úgy tűnt, hogy sikerül megállapodni a józsefvárosi önkormányzattal, – mivel ők intézik a helyi kilakoltatásos ügyeket, és még az utolsó percben is visszaléphetnek szándékuktól –, de nem így történt. Nulla emberségről tett tanúbizonyságot a nyolcadik kerületi vezetés. A szülők azóta is ellátórendszerben vannak, a nem koedukált szállások miatt egymástól külön, a beteg nő műtétekre vár és a gyermekek nevelőszülőknél vannak vidéken, havonta egyszer tudnak találkozni velük.

Egy ilyen munka elvégzéséhez nagy kitartás szükséges. Mikor csatlakoztak a szervezethez, és mi sarkalta Önöket arra, hogy fellépjenek az igazságtalansággal szemben?

Gyárfás Enikő: 2013 tavaszán csatlakoztam. A Facebook-on láttam a felhívást, egy szociológus barátnőm hívta fel rá a figyelmemet. Nagyon megtetszett, hogy ez egy olyan szervezet, munkacsoport, ahol nincsen hierarchia, és együtt dolgozhatunk hajléktalanokkal, aktivistákkal. Rendkívül sokat lehet így egymástól tanulni.  Nincs főnök-beosztott rendszer, és hasznos a cél.

Tóth Fruzsina: Én 2014 őszén kapcsolódtam be a szervezet munkájába. Akkor végeztem az egyetemen, és PhD képzésre mentem. Úgy éreztem, hogy valami gyakorlati, élet-közeli tapasztalatra lenne szükségem, utána egyre közelebb kerültem a szervezethez.

Fotó: Horváth Máté / lumens.hu

Mit tehetünk mi a hajléktalan, hátrányos helyzetű embereket ért jogi, társadalmi igazságtalanságok ellen?

Gyárfás Enikő: A társadalom úgy tudna ezek ellen tenni, ha felelősségérzet alakulna ki a hátrányos helyzetű emberek iránt, és kiállnának egymásért. Fontos, hogy az emberek ne maradjanak közömbösek, hiszen mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy eladósodik, vagy kicsúszik a lába alól a talaj. A társadalom legnagyobb része adományokkal tudná segíteni az utcajogászok tevékenységét, így szélesebb társadalmi rétegeket tudnánk elérni. A jogászokat szeretnénk arra ösztönözni, hogy  önkéntes alapon vállalják el rászoruló emberek ügyeit.  

Tóth Fruzsina: A társadalmi szolidaritás része, hogy nyíltan kell megfogalmaznunk követeléseinket a hatalommal szemben, ha úgy látjuk, hogy az nem az elvárásunknak megfelelően viselkedik, és nyíltan kell kiállnunk a társadalmi igazságtalanságok ellen. Az adományok rendkívül fontosak, de lehet tüntetni, petíciókat aláírni, fel lehet hívni a rendőrséget, ha azt látjuk, hogy hajléktalan embereket zaklatnak. Egészen apró cselekedetek is rengeteget számíthatnak.

Az Utcajogász projekt elérhető a blog.hu-n, illetve Facebook-on is.

Csernus Fanni

 

 

Kövessen minket a lumens.hu-n, illetve Facebook-on is!

A bejegyzés trackback címe:

https://lumens.blog.hu/api/trackback/id/tr9311746499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.