Afrika Nagy Háborúja
2016. augusztus 04. írta: lumens

Afrika Nagy Háborúja

20 éves háborúskodás, több mint 4,5 millió halálos áldozat, mintegy 50 paramilitáris csoport, kilenc afrikai ország hadereje, a legnagyobb méretű ENSZ békefenntartó misszió – ezek jellemzik Afrika egyik leghalálosabb polgárháborúját. Mi vezetett idáig, és mi élteti a háborút a mai napig Kongóban?

Grafika: Surian Soosay

Permanens polgárháború?

A Kongói Demokratikus Köztársaság a kilencvenes évek közepe óta szinte állandó fegyveres összecsapások színhelye. Ennek fő oka az 1994-es ruandai népirtással járó menekülthullám által előidézett társadalmi feszültség, hisz a tömeges bevándorlást kihasználva számos hutu elkövető is megvetette a lábát az országban. Az által, hogy Mobutu elnök menedéket biztosított ezen személyeknek, egyben lehetőséget is adott nekik arra, hogy újra felfegyverkezzenek és Kongó területéről támadják hazájukat.

A feldühített Ruanda válaszul megtámadta szomszédját 1997-ben, és Mobutu helyett Laurent-Désiré Kabilát ültette az elnöki székbe. A bábkormány azonban egyre függetlenebbé vált, így nem nem sokáig élvezte Ruanda támogatását. 1998-ban Ruanda és Uganda háborút indított a Kabila-rezsim ellen, mely hosszan tartó vérengzésbe torkollott, mivel több Angola és Zimbabwe is a kongói elnök mellé állt. A kilencvenes évek végén megkötött tűzszüneti megállapodás által békeidőszak köszöntött be a térségben, amit a Kabila ellen elkövetett merénylet 2001-ben tovább erősített. Az ország kormányzását ezt követően az egykori államfő fia, Joseph Kabila vette át. A béke azonban átmenetinek bizonyult, mivel 2008-ban az állami haderő és a ruandai milíciák ismét összecsaptak. Ezzel kezdetét vette a polgárháború legújabb, egészen napjainkig tartó hulláma, mely az idő előrehaladtával egyre inkább kiszélesedik és egyre bonyolultabb lesz. A résztvevő államok mellett egyre több nem-állami szereplő (irreguláris fegyveres csoportok) is megjelent a csatatereken, tovább fokozva az érdekellentéteket.  

Jason Stearns, a kongói helyzet egyik szakértője könyvében a hagyma rétegeihez hasonlítja a kongói háborút, mivel az mintegy negyven vagy ötven különböző, ám mégis összekapcsolódó konfliktusból tevődik össze. Egyben arra is rámutat, hogy a helyi ellentétek regionális összecsapásokhoz, azok pedig nemzetközi háborúskodáshoz vezettek, ami fordítva is éppúgy igaz. Nem egyértelmű azonban ezek kiváltó oka, ahogy a megoldás is várat magára.

Cui bono?

Paul Collier és Anke Hoeffler, a Világbank korábbi kutatói szerint a polgárháborúk két fő mozgatórugója a „kapzsiság” és a „sérelmek”. Míg az előbbi hátterében gazdasági, addig az utóbbiéban politikai megfontolások állnak. Megfigyeléseik alapján a felkelőket elsősorban gazdasági javaik bővítésének szándéka, semmint például etnikai megosztottság vagy egyéb politikai problémák vezérlik. Ennek fényében a nyersanyagban gazdag országok, akárcsak Kongó, nagyobb valószínűséggel válnak fegyveres agresszió színterévé.

Nem mindenki ért egyet ezzel az analízissel. David Keen egyetemi professzor kihangsúlyozza, hogy a polgárháborúk hátterében álló motivációk összetettebbek annál, mint ahogy azt a Collier-Hoeffler-féle modell mutatja. Keen szerint a modell egyfelől túl nagy jelentőséget tulajdonít a kapzsiságnak, másfelől pedig kizárólag a felkelők motivációjára összpontosít, míg figyelmen kívül hagyja az állami szervek konfliktusban betöltött szerepét.

A reménység fala a kongói Észak-Kivuban: „Nemet mondunk a háborúra és igent a békére.” Forrás: MONUSCO Photos / Flickr

Annak ellenére, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság rendkívül gazdag nyersanyagokban (réz, kobalt,  ón, vasérc, olaj, arany és gyémánt), mégsem a természeti kincsek iránti vágy volt az 1996-os polgárháború kirobbanásának fő oka. A konfliktus a szomszédos Ruandából átgyűrűző etnikai problémák miatt vette kezdetét, így elmondható, hogy a háború korai szakaszát elsősorban politikai tényezők dominálták. Ugyanakkor az idő előrehaladtával az ásványkincsek szerepe is egyre nőtt, hiszen nélkülözhetetlenné váltak a hadban álló felek háborús kiadásainak fedezésében – ennek révén pedig a konfliktus résztvevői továbbra is fenntarthatták jelenlétüket a térségben. Mindeközben a természeti kincsek megszerzése önmagában is háborús céllá vált, így mára a válság egyik fő okának nevezhető. Ennek hatására a milíciáknak érdekévé vált a háború fenntartása, mivel az anyagilag kifizetődőbb volt számukra, mint a béke. Stearns azonban úgy véli, hogy az ásványkincsek kiemelkedő szerepe ellenére, a helyzet nem oldható meg csupán a gazdasági probléma orvoslásával, hiszen a polgárháború elsősorban nem amiatt robbant ki: véleménye szerint a válság megszüntetéséhez a gazdasági és a politikai problémák együttes megoldása szükséges.

Családok újraegyesítése a Nemzetközi Vöröskereszt által. Forrás: International Committee of Red Cross / Flickr

Az ország eddigi kormányai nem bizonyultak hatékonynak az állampolgárok képviseletében és védelmében, valamint gyakran használták hatalmukat személyes meggazdagodásra. Mobutu engedékeny bevándorláspolitikája a ruandai népirtás elkövetőivel szemben felerősítette az országban már amúgy is jelen lévő társadalmi elégedetlenséget. Utódja, Laurent-Désiré Kabila saját diktatúra kiépítésébe kezdett, és nem törődött a hadsereg integrálásával. Mivel nem mutatott hajlandóságot a Kongó területén működő paramilitáris csoportok kiiktatására, a szomszédos országok államfőivel fenntartott diplomáciai kapcsolata folyamatosan romlott, így a Kabila-adminisztráció regionális támogatottsága is egyre csökkent. Ez a negatív tendecia az ifjabb Kabila kormányzására is rányomta a bélyegét.

Stearns szerint Joseph Kabilának nem áll érdekében a gyenge központi hatalom reformja és a vérengzés megállítása. Sőt, épp ellenkezőleg: könnyebb számára jelenlegi pozíciójának fenntartása, és vagyonának megőrzése egy olyan országban, ahol a politikai fékek és egyensúlyok rendszere nem működik megfelelően. Az országban uralkodó káosz ezért Kabila személyes érdekeit, egyben elnökként való „túlélését” szolgálja. Mindezek mellett történelmi múltját tekintve Ruanda rendkívül érzékeny valamennyi, Kongóból eredő fenyegetettségre. Így a Kagame-adminisztráció igyekszik befolyását kiterjeszteni határain túlra is, ami főként fegyveres milíciák szponzorálásán keresztül mutatkozik meg (mint az M23 paramlilitáris csoport esetében is), aminek célja a kongói állam destabilizálása. Bár szakértők szerint korántsem biztos, hogy Ruanda érdekét szomszédjuk hanyatlása szolgálja a legjobban, a kongói konfliktus fennállásában a központi államhatalom mellett más államok vezetőségének is jelentős szerepe van.

A különböző érdekek és az érintett felek sokasága rendkívül megnehezíti a háború lezárását. Annak ellenére, hogy a konflitus kezelésére az ENSZ az egyik legnagyobb békefenntartó missziót hozta létre, és több mint féltucat megállapodás született a béketárgyalások során, sötét jövőképet fest a tény, hogy mindezidáig nem történt jelentős előrelépés. A nem megfelelően ellenőrzött, öncélúan felhasznált, ám hatalmas összegű támogatások csak olajat öntenek a tűzre. Ha az ilyesfajta segítség feltételekhez lenne kötve – például fegyverletételhez – és felhasználását szigorúbban ellenőriznék,  az új lendületet adhatna a békének.

Deák Alexandra

 

Kövessen minket a lumens.hu-n, illetve Facebook-on is!

A bejegyzés trackback címe:

https://lumens.blog.hu/api/trackback/id/tr458944194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HgGina 2016.08.05. 00:32:41

Elég felületes iromány.

Szalay Miklós 2016.08.05. 00:47:17

Itt egy alapos kis összefoglaló a háborúról, arról, hogy a politikai konfliktusok kapcsán hogyan manipulálják a népet, és hogy mit lehet tenni egy békésebb világért:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid077

(A legfelső sor a kép tetején, "Politikai konfliktusok". Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)

2016.08.05. 01:39:49

Egy angol wikipedia szócikk azért informatívabb, mint ez a poszt.

"könnyebb számára jelenlegi pozíciójának fenntartása, és vagyonának megőrzése egy olyan országban, ahol a politikai fékek és egyensúlyok rendszere nem működik megfelelően."

Megfigyeltem, hogy az amerikai alkotmányos gondolkodásban bevett checks and balances kifejezést magyarul ferdítve hány más ország politikai rendszerére próbálják ráhúzni. Pl. Magyarországon is számonkérik, pedig nem is amerikai típusú az alkotmányos berendezkedése. Vicces, hogy Kongótól is elvárnák egyesek, hogy amerikai alkotmány szerinti berendezkedést kövessenek.
Ez a fékek és ellensúlyok (nem egyensúlyoknak fordítjuk magyarul) egy trendi buzzword, ami terjed, mint úttörőtáborban a szalmonellás cifrafosás. Minden wannabe politikai elemző begyömöszöli a cikkeibe.

ENSZ, Vöröskereszt stb. Ismerek olyan arcot, aki ilyen ENSZ missziókban nyomul önkéntesként horribilis fizetéssel, életrajzépítésre használják nyugaton az ilyen NGO katasztrófaturizmust, mert erről van szó, lehet fényképezkedni maszatos arcú fekete gyerekekkel, előadni a nagy emberbarátot szafarikabátban, posztolgatni a facebookra, hogy ma is megmentettük a világot. Nyugati fiatalok egyetem után lenyomnak pár évet ilyen kamu segélyakciókban aztán elhelyezkednek valami szervezetnél valami trópusi országban, ahol olcsó az élet és büntetlenül kúrogathatnak kislányokat és teszik zsebre a nyugati adományokat. NGO business, gyomorforgató. Ezeknek a szervezeteknek a legnagyobb érdeke a nyomor és háborúk fenntartása, ugyanis ebből élnek.

a BircaHang Média szerk. · http://www.bircahang.org 2016.08.05. 05:33:36

@karandash:

Így igaz,

ENSZ humanitárus misszionárus = luxuxkörülmények, hatalmas fizetés, nulla munka.

rasztaszív 2016.08.05. 06:22:02

csak a lényeg maradt ki.

TANTÁL

tessék beírni egy keresőbe:tantál+háború,és szinte az összes találat kongóról fog szólni.

bontottcsirke 2016.08.05. 06:56:18

Ésmég így is mennyien maradtak.

midnight coder 2016.08.05. 07:06:35

@rasztaszív: Nyilván, mint hogy ott van. De ha ezeket ide költöztetnéd az Alföldre és Kalasnyikov helyett kapát, kaszát adnál a kezükbe, akkor is pont ugyanilyen lelkesen irtanák egymást, csak kapával és kaszával.

midnight coder 2016.08.05. 07:11:05

@rasztaszív: Érdtsd, ezeknek a motivációját nem a nyersanyag adja, hanem az egymás iránti gyűlölet, és általában a bennük lévő agresszió, és egy rakás békegalambbal is képesek lennének egymást kiirtani.

orangeman · http://chengyu.blog.hu 2016.08.05. 08:01:30

Az egyik legjobb non-fiction amit olvastam, a témáról szól:

Jason Stearns: Dancing in the Glory of Monsters: The Collapse of the Congo and the Great War of Africa

Zseniális könyv, még annak is ajánlom olvasásra, akit egyáltalán nem érdekel a téma.

2016.08.05. 08:33:39

Azt hittem, hogy mostanra már mindenki megtanulta, hogy fékek és ellensúlyok, nem pedig egyensúlyok. Láthatóan tévedtem.

Bicepsz Elek77 2016.08.05. 08:33:45

Ruanda: "Ruanda Magyarországnál három és félszer kisebb ország Afrika középső részén, azEgyenlítőtől délre...lakosyaga 7 millio fo"
Kongoi Demokratikus Koztarsasag: kb 23 magyarorszagnyi terulet es 70 millio ember.
Szoval egy 1/10 akkora nepessegu orszag kepes volt csak igy leverni a szomszedjat??? Na ne rohogtessetek!!!
Valoszinubb az USA leadta a drotot Mobutunak, hogy: "Eleg volt beloled! Elhasznalodtal!! Huzas a picsaba!!!"(1960+-ban meg o olette meg Lumumbat,akirol Zugloban utca is el volt nevezve 1989 ig).

Bicepsz Elek77 2016.08.05. 08:37:23

@midnight coder: Nem!!! Akkor minket irtananak!!! De amig lennenk, lenne ennibalo!! :-(

rasztaszív 2016.08.05. 08:40:50

@midnight coder: mégis akkor kezdődött az őrület,amikor szükség lett az ottani nyersanyagokra...talán mégis lehet valami összefüggés,nem gondolod...?

Sanda gyanu 2016.08.05. 09:23:51

@karandash: Na, azért álljunk meg egy polgári szóra! Amikor azok a hülye görögök kábé 2500 éve kitalálták a demokráciát, már akkor ők is tisztában voltak az emberi gyarlósággal és nem véletlenül építették bele a rendszerbe a fékeket és ellensúlyokat. A gőzgépen sem véletlenül van biztonsági szelep. Az, hogy te a fékek és ellensúlyok emlegetését elcsépelt, trendi buzzwordnak tartod, az akár azt jelentheti, hogy te nem vagy tisztában azzal, hogy ezek az alkatrészek a demokrácia nevű gőzgép fontos összetevői, amik megakadályozzák, hogy például a túlnyomástól felrobbanjon a rendszer. Ezek az alkatrészek igenis kellenek a demokrácia biztonságos működéséhez. Persze lehet olyan gőzgépet/demokráciát csinálni, ahol kihagyjuk a biztonsági szelepet, de akkor bele van kódolva a kazánrobbanás lehetősége. Ezen kívül persze még sok egyéb helyen meghibásodhat a rendszer, de én especiel olyan demokráciában szeretnék élni, ahol a sok meghibásodási lehetőség közül legalább a kazánrobbanás ki van zárva.

Pargendity Özséb 2016.08.05. 09:50:42

Köszönöm a posztot! Eddig csak egy Angoláról és Zimbabwéről hallottam, most már tudom, hogy több is van.

orangeman · http://chengyu.blog.hu 2016.08.05. 20:44:41

@Bicepsz Elek77: Pedig majdnem igy volt. Olvasd csak el a konyvet, amit ajanlottam.

2016.08.10. 04:10:36

@Sanda gyanu: butuska, a demokrácia, amit a görögök feltaláltak, az a népszerű tévhittel ellentétben a sok száz polisz közül csak néhányban volt elterjedve. Nem a demokrácia volt a meghatározó berendezkedés az ókori Hellászban. Csak ezt ma elfelejtik kiemelni a történelemórákon. Mert az szarul hangzana, hogy a jó öreg monarchia volt a népszerű és a filozófusok is mély megvetéssel írtak a demokráciáról, mint egy elfajzott államszervezési elvről, ahol a senkiházi csőcselék okoskodik. Olvass Platónt, nem dícséri a demokráciát. A nagy demokrácia kinyírta Szókratészt stb.
Amúgy meg a nyugati, főleg az amerikai állami és alkotmányos berendezkedés nem az ókori görög elvekre épül, hanem a köztársasági Róma berendezkedését tekintette mintának. Hoppácska!

A demokráciát tartom jelenleg a legjobb berendezkedésnek, de azt állítani, hogy a görögöknél ez lett volna az elterjedt és hogy példaértékű lett volna, az erősen a hazugsággal határos kinyilatkoztatás. A poliszok elenyésző részében volt demokrácia és a korabeli gondolkodók egy elfajzott rendszernek tartották.

A másik hülyeség, hogy a teljesen amerikai fékek és ellensúlyok rendszerét próbálják ráverni minden országra a megmondóemberek. A checks and balances egy nagyon amerikai dolog, messze több, mint a szimpla európai hatalmi ágak szétválasztása! Arról is érdemes lenne beszélni, hogy mondjuk az USA-ban az elnök, az államfő egyben a végrehajtó hatalmi ág feje is. Ez totálisan ellentmond minden európai hatalommegosztási elvnek. Miért nem kéri számon mondjuk Németország az Egyesült Államokon a hatalommegosztás európai elveit, ahogy az USA számonkéri a világ minden országán a checks and balances teljesen amerikai elvét?
Másik dolog az USA jogrendszerében a precedensjog, hogy felsőbb bíróságok jogot alkothatnak a törvényhozás megkérdezése nélkül. Ez teljesen ellentmond a hatalommegosztás és jogállamiság elveinek.
Kijelenthetjük, hogy az USA-ban több ponton is súlyosan sérül a hatalommegosztás elve. Miért nem indítunk háborút ellenük, rájuk erőszakoljuk az európai elveinket? Vagy az USA miért nem kéri számon a checks and balances elvet mondjuk Kínán, Kataron vagy Szaúd-Arábián? Miért Magyarországot meg Lengyelországot cseszegeti csak ezzel a teljesen idegen, amerikai alkotmányjogi koncepcióval?

Még egy érdekesség: UK-ban teljesen aránytalan a választási rendszer, a győztes mindent visz, a vesztes meg keresztet vethet a rá leadott szavazatokra, azok elvesznek. Mégsem indított az EU eljárásokat a UK ellen, hogy megvédje a demokráciát és a választáson épp vesztes brit párt se rohant Brüsszelbe panaszkodni a demokrácia halála miatt.

Ez a checks and balances egy jó ürügy, hogy rászállhassanak az amerikaiak más országokra.

Hangsúlyozom, hogy a demokráciánál jobb modellt jelenleg nem tudok elképzelni, de hogy az csak az amerikai demokráciát jelenthetné, azt kétlem.
süti beállítások módosítása