Álemlékek gyűrűjében élve
2016. június 17. írta: lumens

Álemlékek gyűrűjében élve

Egy szokatlan betegség miatt egy csak Matthew néven ismert férfi fejében olyan emlékek élnek, melyek nem valódiak, mégis teljesen igazinak tűnnek számára. Agyműtétje óta számos kellemetlenséggel kell együtt élnie – ebből csak egy a konfabuláció, vagyis az, hogy agya kitalált elemekkel tölti ki emlékezetének hiányos részeit, csak egy a sok közül. Emlékezetkihagyásban szenved és folyton kimerült. A hétköznapjait sem tudja úgy kezelni, mint egy átlagos ember. A műtét óta sokat változott és rengeteget tanult, tanult újra. A jelennek él és tisztában van azzal, hogy múltja éppen annyira bizonytalan, mint a jövője.

A kezdetek

Matthew Birminghamban született, de négy éves korában családjával elhagyták az Egyesült Királyságot, és visszaköltöztek szülei eredeti otthonába, Afrikába. Szülőországába 1995-ben tért vissza, amikor betöltötte a tizenhetedik életévét. Miután pár évvel később sok nehézség után lediplomázott, majd programozói állást szerzett, úgy tűnt, sínen van az élete. „Csodálatos volt. Ez volt a legjobb munkám, amim valaha volt, azért, mert a körülöttem lévő emberek mind rettenetesen okosak voltak” – mondta ezzel az időszakkal kapcsolatban.

Alig hat hónapot töltött el új munkahelyén, már a próbaidőszakon is túl volt, amikor problémák léptek fel. Beteg lett – nem hirtelen történt, hanem fokozatosan egyre romlott az állapota. Eleinte komoly fejfájással küzdött, de ezt azzal indokolta, hogy túlhajszolja magát a munkában, hiszen még szombatonként is bejárt munkahelyére. Le kellett kicsit lassítania. Azután más tünetek is jelentkezni kezdtek. Előfordult, hogy egyáltalán nem érzett a kezeivel és lábaival. Ekkor azt mondta magnak, hogy a futás hajszolja túl, abból is vissza kell vennie. Ezek után azonban diplopiától – kettőslátástól – kezdett szenvedni. Volt, hogy egész napokat úgy kellett végigdolgoznia, hogy csukva tartotta az egyik szemét. Ez valamivel enyhített a helyzetén – de csak ideiglenesen.

2005 áprilisában Matthewt beutalták a Royal London kórházba, miután a diplopiája továbbra sem múlt el. Egy CT-vizsgálat kimutatta, hogy probléma lépett fel az egyik agykamrával. Egy kolloid ciszta alakult ki az agyában. Ez egy jóindulatú daganat, ami azonban elzárta a kamra bejáratát, blokkolva ezzel a gerincvelői folyadék áramlását. Emiatt a nyomás is megnőtt az agy ezen területén. A megnagyobbodott kamra a látóidegre is nyomást fejtett ki, ez vezetett a kettőslátáshoz. Agyműtétet kellett végrehajtani rajta annak érdekében, hogy eltávolítsák a daganatot, és a folyadék újra szabadon áramolhasson.

A műtét utáni eseményekre nem igazán emlékszik, de barátai elmondása szerint tudatánál volt. Az azonban tisztán él az emlékezetében, hogy nem szeretett a kórházban lenni. Hálás, amiért az orvosok képesek voltak őt megműteni, és ellátták, de nagyon sok volt az ember és, rettenetesen nagy zaj volt.

Az elejétől kezdve tudta, hogy a memóriája súlyos károkat szenvedett. Amikor először ment zuhanyozni egyedül, órákat töltött a zuhanyzóban. Lefürdött, aztán hirtelen megint úgy döntött, hogy lezuhanyzik, mert nem volt tisztában azzal, hogy ezt már megtette. A kórház folyosóin is gyakran eltévedt. Amikor bementek hozzá az emberek a szobájába, nem emlékezett arra a pillanatra, amikor belépnek az ajtón. Az emberek egyszer csak feltűntek a látóterében. A memóriazavarok mellett folyamatosan kimerültnek érezte magát.

Meseszövés

Az amnézia, memóriazavarok és súlyos kimerültség mellett Matthewnek valami más is feltűnt: emlékeiben olyan cselekmények éltek, amelyek a valóságban soha nem történtek meg. Elkezdett konfabulálni. A konfabuláció kórós pontatlanságot takar. A latin „confabulatio” szóból származik, melynek jelentése „meseszövés”. Az emlékezés során az eseményeket olyan részletekkel egészíti ki az agy, melyek nem valósak, így az emlék hamissá válik. Mivel a memóriája nem túl jó, mikor visszamlékszik és az agya üres foltokat talál, az kitalál egy olyan részletet, ami valószínűleg történt. A hamis emlékek gyakran olyan prekoncepció alapján épülnek fel, melyek az események legvalószínűbb alakulását jósolják.

Matthew az első ilyen esettel akkor találkozott, mikor Wimbledonban, a Wolfson Neuro Rehabilitációs Központban kellett volna lennie. Három hónapot kellett volna ott töltenie, de ez soknak tűnt neki. A hely tele volt olyan emberekkel, akiknek súlyos problémái vannak és rosszul érezte magát abban a környezetben. Ahelyett, hogy ottmaradt volna páciensként, hazatért. A következő héten mégis írt egy levelet neuropszichológusának. „A Wolfson intézet páciense kellett volna, hogy legyek, de azt mondta, hogy teljesen jól vagyok, és haza kell mennem. Én egyáltalán nem vagyok jól, valami nagy baj van velem” – írta levelében. Pszichológusa válaszában biztosította arról, hogy nem ő volt az, aki ezt mondta neki, hanem saját maga döntött így. Ekkor megértette: ő maga hozott egy józan döntést, ami egyáltalán nem tűnt logikusnak, hiszen szüksége lett volna a rehabilitációra. Annak érdekében, hogy ez az ellentmondás értelmes legyen, az agya olyan emlékeket kreált, ami logikusan magyarázza azt, miért hagyta ott az intézetet.

A konfabuláció felhívja a figyelmet arra, hogy a dolgok közti összefüggés mennyivel jelentősebb, mint a részletek pontossága. Az emberek agya olyan történeteket talál ki, ami a saját, elképzelt valóságukat alátámasztja, ám a tényleges valóságba nem illik. A konfabuláló beteg nem akar hazudni, vagy félrevezetni másokat és saját magát, de nehézséget jelent számukra megállapítani a különbséget valóság és kreált sztorik között.

Vaughan Bell neurológus, klinikai szakpszichológus arra specializálódott, hogy megértse és kezelje azokat az embereket, akik agysérülést szenvednek. Pálylafutása során egészen extrém esetekkel is találkozott – néhány embernek ugyanis olyan emlékei keletkeznek, amik a való világban egyszerűen lehetetlen, hogy megtörténjenek. Van, aki azt állította, hogy saját maga épített egy űrhajót, és utazta körbe vele a Holdat. Egy másik páciense kómából való ébredés után meg volt győződve arról, hogy barátnője ikreket vár. Tisztán emlékezett arra, hogy látta az ultrahangos képeket, és arra is, hogy barátnője domborodó hasáról készített fotókat. A lány azonban soha nem volt terhes.

Valójában még egy egészséges elmével is meglepően könnyedén el lehet hitetni egy meg nem történt eseményt. Pszichológusok New Zelandban és Kanadában az után kutattak, hogy felnőttek agyában hogyan lehet elültetni hamis gyerekkori emlékek képeit. A kutatók az alanyok egy-egy gyerekkori képét manipulálták modern eszközökkel, melyek így azt mutatták, hogy egy hőlégballonos kiránduláson vettek részt. A tesztalanyok megpróbálták felidézni az esemény a fotók alapján, és 50%-uk teljes vagy részleges hamis emlékeket mesélt el.

Kínos viselkedés

Nem csak Matthew memóriájával akadtak gondok, hanem viselkedésével is. Gyakran kellemetlenül érezte magát magaviselete és gátlásai miatt, illetve annak hiánya miatt. Sokszor hosszasan bámulja az embereket, és későn jut el a tudatáig, csak akkor, mikor ez már másokat zavar. Egyszer, egy helyen, ahol szintén önkénteskedett, az egyik ott dolgozó nő meglehetősen lehangoltnak tűnt. Embertársai mind udvariasan hogyléte felől érdeklődtek, míg Matthew nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy nyomorultan néz ki. Mindig bocsánatot kér viselkedése miatt, ugyanis nem szándékos. Egyszerűen így tu csakd viselkedni. Emiatt rengeteg barátját is elvesztette, de emiatt sem keseredett el különösen. Megérti, hogy nem sokat tud nyújtani nekik saját magán kívül. Sok új barátságot kötött azonban olyanokkal, akikkel soha nem találkozott volna, ha nem esik át agyműtéten.

David Robson, a BBC újságírója a Wellcome Collection londoni galériában találkozott Matthew-al és később interjút is készített vele tapasztalatairól. A beszélgetés alatt Matthew nagyon halk volt, és körültekintően mesélt múltjáról. Gyakran egyik munkatársához, Ben Grahamhoz fordult, hogy megerősítse őt az elhangzottakról.

Matthew már a műtétje előtt is céltudatos volt annak ellenére is, hogy az élet számos akadályt állított elé. Ugyan nehezebben, mint azelőtt, de lelkesedéssel és kitartassál éli meg mindennapjait. Erőteljesen küzd a tünetek ellen, habár hétköznapjait gyakran megkeserítik a kitalált emlékek. Ezek általában akkor tűnnek fel, ha valami miatt nagyon ideges és a hamis emlékek tárgya ilyenkor az, ami miatt idegeskedett. Meg kellett tanulnia élvezni az élet apró örömeit. Amikor még éppen nem fogyott el az összes energiája, biciklire ül, és hatalmas túrákat tesz. Szeretne visszatérni szakmájába teljes munkaidős állásban, de tudja, hogy erre most még nincs lehetősége.

Varga Ágnes

További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.

A bejegyzés trackback címe:

https://lumens.blog.hu/api/trackback/id/tr58816164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szalay Miklós 2016.06.18. 12:34:30

Egy elég alapos összefoglaló arról, hogy hogyan gondolkoznak az emberek. Lásd benne különösen az irracionális cselekedetekről és gondolatokról írtakat:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid057

(A legfelső sor a kép tetején, "Az emberek gondolkozása". Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)

Beer Monster 2016.06.18. 14:08:07

Egészséges emberek emlékeinek ilyen drámai és irányított megváltozása egy valószínű oka a rengeteg ártatlanul halálra ítélt embernek, akikre a tanúk emlékeznek, hogy látták a helyszínen, aztán 30 évvel később kimutatják a valódi gyilkos DNS-ét.