Magyarországon még nincs releváns joggyakorlata, ám az InfoSoc-irányelv vonatkozó rendelkezései hazánkban is elvi lehetőséget biztosítanak arra, hogy a szerzői jogi jogosultak azok interneten történő megsértése esetén egy olyan harmadik szereplővel szemben lépjenek fel, amely közvetlenül ugyan nem követ el bűncselekményt, ám különböző elektronikus szolgáltatások nyújtásával lehetővé teszi, vagy tovább közvetíti a felhasználók vagy a különböző jogsértő weboldalak működését.
Blokkolás alatt egy olyan, a bíróság által kibocsátott, végzésben elrendelt ideiglenes intézkedést kell érteni, amelyet a szerzői jogi jogosultak a szerzői jogok elektronikus térben elkövetett jogsértéseik orvoslása érdekében vehetnek igénybe. Az intézményt az InfoSoc-irányelv vezette be a joggyakorlatba. Az első jogesetek Nyugat-Európában, azon belül is az Egyesült Királyságban láttak napvilágot, ahol a jogosultak hosszú idő után belátták, hogy egyszerűbb, ha a mezei felhasználók helyett a problémák valódi okozóival szemben lépnek fel.
E lépcsőben a bíróság segítségét igénybe véve törekedtek arra, hogy a Newzbint, a Pirate Bayt, a FirstRow-t és egy sor másik fájlcserélő és streaming oldalt a jogsértő magatartás abbahagyására és az illegális tartalmak hozzáférhetetlenné tételére kötelezzék. E próbálkozás a kívánt eredményt nem érhette el, a támadott weboldalakkal szemben csak a felelősség megállapítására kerülhetett sor. Ezek a felületek aztán vagy új formában születtek újjá, vagy áttették „székhelyüket” egy Európán kívül eső joghatóság területére.
Ez a fellépés már önmagában is valóban fontos mérföldkő, hiszen ennek köszönhetően megállapítást nyert, hogy a fájlcserélő oldalak szolgáltatásukkal bűnsegédként tették lehetővé a jogsértések megvalósulását – ám ez a problémát nem oldotta meg.
Éppen ezért fordult a jogosultak figyelme olyan harmadik szereplők felé, akik a jogsértésekben eddig is közreműködtek, ám felelősségük már jóval képlékenyebb – ők az internetszolgáltatók. Az Elker-irányelv és az azt gyakorlatba ültető Elker-törvény is ezt a csoportot – a közvetítő szolgáltatókat, az egyszerű adatátvitel és hozzáférés-biztosítást, a gyorsító tárolást, a tárhely-szolgáltatást és a keresőszolgáltatást – célozza. Ők teremtik meg a kapcsolatot a kereslet és a kínálat – a felhasználók és a fájlcserélő és streaming oldalak – között, a jogsértést tehát a saját hálózatukon keresztül akaratlanul is tovább közvetítik. A velük szemben kibocsátott bírósági végzések már jóval hatékonyabbnak bizonyultak.
Kimutatható eredménnyel járt akár például a Pirate Bay angliai blokkolása, amikor egyszerre több szolgáltató blokkolta huzamosabb időre a torrentoldalak királyát, és vele egy időben más szájtokat is.
A blokkolásra való kötelezés azonban érthető módon nem nyerte el az internetszolgáltatók tetszését, akik a legtöbb esetben fellebbeztek a végzések ellen. A legtöbb vita abból származott, hogy szolgáltatóknak lehet-e őket egyáltalán tekinteni. E kérdést a bíróságok könnyedén lesöpörték, azonban az alapjogi balanszírozással már sikerült megfelelő ellenérvrendszert felépíteni. Ezek többek között az úgynevezett védett kikötő (safe harbour) intézményére épültek.
Az Elker-irányelv 15. cikke ugyanis kimondja, hogy nem lehet a szolgáltatókat olyan általános kötelezettséggel sújtani, amely szerint a továbbított vagy tárolt információkat nyomon kellene követniük, vagy a jogellenességre utaló tényeket vagy körülményeket ki kellene vizsgálniuk. Ha mégis így történne, akkor az könnyen a vállalkozás szabadságának alapjogát sértené. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy a blokkolással elérni kívánt tartalmak hozzáférhetetlenné tétele adott esetben a felhasználók információhoz jutását gátolhatják.
A védett kikötő nem az egyetlen lehetőség a felelősség alól való mentesülésre. Ez az út akkor is nyitva áll, ha a a szolgáltató továbbított információt nem módosítja, nincs tényleges tudomása a jogsértésről, és amint arról tudomást szerez, haladéktalanul intézkedik a jogsértő tartalom eltávolítására.
A technikai válasz tehát adott, ám a hatékonysága továbbra is kérdőjeles. Az ígéretes intézmény fejlesztést igényel, amelynek a lehetséges iránya a jogsértő weboldalak listázása és egyidejű blokkolása akár minden szolgáltató által több országban. Ez egyelőre meglehetősen utópisztikus, de vannak országok – például Portugália –, ahol ez az irány valósággá válhat. Ugyancsak megoldás lehet, ha a nemcsak a tartalmakhoz való hozzáférést, hanem a weboldalakon elhelyezett hirdetésekből befolyó pénzösszegeket is elapasztják.
Harkai István
További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.
