A magyar médiapiac egyensúlyi állapotából már rég kibillent, most pedig végképp felborulni látszik, miközben az átlagfogyasztó alig érzékel ebből valamit – még annak ellenére sem, hogy a független tájékoztatás fenyegetettségére több közelmúltbeli esemény is ráirányította a figyelmünket. Ezek értékelésben és rendszerezésben Urbán Ágnes médiaközgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem docense volt a segítségünkre.
Fotó: Szabó Márton / lumens.hu
Mutatják már számszerű adatok azt a piaci torzítást, amit az M4 Sport elindulása okozott?
Igen, abszolút: az M4 indulását követő harmadik negyedéves időszakban – tehát július és szeptember között – látványosan visszaesett a tematikus sportcsatornák nézettsége. Ebben a számításban az M4 értelemszerűen nem a sportcsatornákhoz tartozik, hanem a közszolgálatiak közé veszik a nézettségmérők.
Az M5 és M6 csatornák nem rég kilátásba helyezett elindítása is más tematikus adók háttérbe szorítását célozhatja?
Ehhez tudni kellene, hogy pontosan milyen tartalmat fognak szolgáltatni. Afelől is vannak kétségeim, hogy megfelelően kiérlelt-e ennek a két csatornának a koncepciója – ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nyáron az M5-ről mint Budapest környéki regionális csatornáról cikkeztek, a legutóbbi hírek szerint pedig már oktatási tematikájú lesz. Mind a kultúra, mind az oktatás, de még a helyi tévé is olyan tárgykör, amely a piaci szegmensben kevésbé látványos beavatkozást von maga után, mint mondjuk a sport – torzító hatása ebből következően kisebb lesz. Az oktatás és a kultúra jellemzően olyan terület, amelyre a kereskedelmi adók sem nagyon „lőnek”, mivel nem lehet velük különösebben sok nézőt elérni.
Sokkal inkább a közszolgálatiság látszatának erősítéséről szólhat a két csatorna indítása. Ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy félévenként be fogják jelenteni: dolgoznak a kulturális és az oktatási csatorna elindításán, mert sokkal több előkészületet igényel, mint gondolták. Ezek nehezen támadható tartalomtípusok: ki az az őrült, aki azt mondaná, hogy nincs szükség egy jó kulturális csatornára? Így sok pénzt el lehet szórni anélkül, hogy valódi értéket állítanának elő, és komolyabb méretű közönséget érnének el.
Azt lehetett tudni már 2010-ben is, hogy a kormány számára az államihoz képest nagyobb kihívást jelent majd a kereskedelmi média saját érdekeinek megfelelő átformálása. Egyértelműen e folyamat eszkalálódását látjuk?
Valóban van egy ilyen logikus sorrend, amelynek értelmében a könnyebb feladatnak ugrottak neki először, aztán idővel jöttek a nagyobb falatok – szerintem viszont van egy másik ok is, amiért felerősödött ez a jelenség. A Simicska-időszakban azért mégiscsak megvolt a médiahátország – tévével, rádióval, nyomtatott lappal –, de az összeveszéssel eltűnt, vagy legalábbis kifejezetten bizonytalanná vált az, hogy mondjuk egy választási kampányban hogyan fognak viselkedni a Simicska-médiumok. Ezért most nagy a kényszer a kormányzaton, hogy kialakítson egy, a korábbihoz hasonló, lehetőleg annál is nagyobb elérésű médiát.
Fotó: Szabó Márton / lumens.hu
Azt lehet olvasni Simicskáról, hogy a TV2 megszerzése talán az utolsó esélye. Lehet ebben igazság?
Attól függ, hogy mi a cél – a kormánynak kell egy jól működő, stabil nézettségű TV2. Simicska csak azt akarja elérni, hogy az ne Orbán Viktoré legyen. Ha kialakul egy éveken át tartó bizonytalan helyzet, az Simicskának nem rossz. Jelenleg nem az ő pénze van benne, ha idővel nem tisztázódik a helyzet, megint csak nem az ő pénzét fogja elvinni. Az opciós jogot is bagatell összegért szerezte meg annak idején. Tehát ha az lenne a célja, hogy legyen egy sikeres, nagy nézettségű kereskedelmi tévéje, akkor igaz lenne az állítás, de jelenleg egy egyéni játszmát játszik más pénzén.
A HírTV milyen jövőre számíthat most, hogy a magyar politikai logika alapján egyfajta vákuumba került?
Az biztos, hogy nem fognak egy teljesen független, középre tartó médium útjára lépni, mert Magyarországon ennek van a legkisebb közönsége –azért sem, mert nagyon magassá válna a hitelvesztés kockázata. Azt lehet látni, hogy főműsoridőben maradt az, ami régen volt, az esti műsorsávban – például Veiszer Alinda műsorában – már lehet bátrabban kérdezni. A jobboldali közönséget nem fogják feladni.
Lehet azt mondani Simicska Lajosról – még ha ő nyilvánvalóan nem tudatosan válik azzá –, hogy jelenleg a legfontosabb szereplő a piacon a szólásszabadság szemszögéből?
Mondjuk inkább úgy, hogy a legemblematikusabb szereplő. Még a kívülállók számára is érzékelhető volt, ahogyan az egykori haver egyik napról a másikra ellenséggé vált. A klasszikus értelemben vett szólásszabadság kérdését tekintve szerintem még mindig a néhány független szereplő az érdekes – azok, amelyek akár kisebb magyarországi befektetők, akár egy nagyobb multi tulajdonában vannak, de teljesen függetlenek a magyarországi politikai köröktől. Ilyenből már valóban nem sok van: néhány print és online lap, illetve az RTL Klub – a többiek már egyértelműen tartoznak valahová politikai értelemben.
A TV2 körüli huzavona ilyen értelemben vízválasztó lehet a jövőre nézve?
Azt gondolom, hogy igen – emellett ez az ügy úgy tudott hatni a nyilvánosságra, hogy képes volt megmutatni a problémát az embereknek: rámutatott a tét nagyságára olyan emberek szmára is, akik korábban sosem foglalkoztak hasonló kérdésekkel. Szintén fontossá teszi a kérdést, hogy amennyiben a kormányzat nem szerzi meg időben a TV2-t, és kiderül, hogy mégsem Andy Vajnáé, akkor nem lesz nagy elérésű médiájuk 2018-ra.
Milyen hatással lesz a csatornára, ha ténylegesen évekig elhúzódik a tulajdonlásáért folyó harc?
A bizonytalanságnak két nagy veszélye van. Az egyik az, hogy nem jön elég pénz az állam részéről – nyilván bedőlni sem hagyják a csatornát, de igazán nagy költségvetésű műsorokat nem fog tudni elindítani. Innentől kezdve az RTL Klubbal szemben folyamatosan alul fog maradni. A másik fontos kérdés az, hogy a magyar televíziózás legértékesebb emberei átmennek-e egy ilyen helyzetben a TV2-höz: hallhatunk olyan híreket is, amelyek szerint az RTL-től próbálják átcsábítani a legnépszerűbb arcokat. Ha egy sztárműsorvezető ilyen egyéni döntési helyzetbe kerül, akkor kiemelten fontos lehet az, hogy az RTL-nél belátható időn belül nem lesz nagyobb felfordulás, a TV2 viszont hónapokon belül fejreállhat.
Fotó: Szabó Márton / lumens.hu
Dirk Gerkens tehát nagy nevek igazolásával próbálná meg piacvezetővé tenni a TV2-t?
Igen, de ehhez mindenképpen kell a tulajdonjog. Ugyanakkor ő az egyetlen, aki az RTL összes gyengeségét és támadható pontját ismeri. Ha eltekintünk a tulajdonosi huzavonától és az állami támogatástól, akkor azt mondhatjuk, hogy kizárólag ő lehet képes sikeresen versenyezni az RTL Klubbal.
Ha az Andy Vajnáék számára kedvező forgatókönyv valósul meg, lehetnek majd illúzióink például a TV2 hírműsorának tartalmával kapcsolatban?
Nem, szerintem egy ilyen helyzetben a politikai irányultság megjelenése a hírekben alapvető dolog. Simon Zsolt korábbi vezérigazgatóról is közismert volt, hogy fideszes kötődésű. Eddig úgy oldotta meg ezt a kérdést a csatorna – már az előző ciklust is így csinálták végig –, hogy ahelyett, hogy propagandába kezdtek volna, inkább apolitizálták a híradót: balesetekkel, celebekkel, cuki kisállatokkal. Mégis úgy gondolom, hogy ez jelentős mértékben még a tulajdonjog megszerezésének bebizonyosodása után sem változna egy darabig – nem érdemes kőkemény kormányzati propagandával elriasztani a nézőket. Az már más kérdés, hogy a 2018-as választás előtt egy-két hónappal könnyedén átállhatnak egy másfajta stratégiára. Kézenfekvő például, hogy karaktergyilkosságra használják fel – ami nyilván attól is függ, hogy kik lesznek majd az ellenzék arcai. Így még a napi egymilliós nézőszámot is meg tudják őrizni.
Ha az RTL Klub hírműsoráról beszélünk, akkor fogalmazunk helyesen, ha függetlenként hivatkozunk rá, vagy akkor, ha kormányellenesnek tituláljuk?
Szerintem lehet függetlennek nevezni. Az a világ minden táján szakmai alapkövetelmény, hogy bemutatnak korrupciós ügyeket bemutatnak – szerintem inkább a magyar médiarendszer teljes torzulását mutatja, hogy ezt már bátor ellenzéki magatartásnak vesszük. Ráadásul vannak olyan hangok is, amelyek szerint az RTL ma már az egyetlen ellenzék, mert a pártoknál sikeresebben tudja megszólítani az embereket – amiről viszont korántsem a csatorna tehet. Jobb helyeken ez a hírszerkesztési gyakorlat normális szakmai megoldás lenne, csak nálunk csapódik le „kormányellenesként”.
Ha viszont ilyen a fogyasztói érzékelés, az nem fordíthat el hosszú távon nézőket az RTL Klubtól?
Egyelőre ezt nem igazolja az élet. A nézettségi adatok is azt mutatják, hogy majdnem minden este az RTL Híradó kerekedik felül a versenyben. Az RTL-esek profik, nem fognak belemenni abba, hogy Magyarországon szabadságharcot folytassanak nem létező ellenzéki pártok kedvéért. Ha azt látnák, hogy ez nem tetszik a közönségnek és visszaesik a híradó nézettsége, akkor azonnal abbahagynák – jelenleg viszont nincs szó ilyesmiről.
Milyen üzenetet hordoz a többi független médium számára az RTL riporterének kitiltása az Országházból?
Azt, hogy bármit meg lehet csinálni – vagyis aki nem akar retorziót, igazodjon. Itt a magyar média egésze – de a főleg az online sajtóorgánumok – hibáztak nagyot: szerintem a nagyobb szerkesztőségeknek egy emberként kellett volna felállnia és kivonulnia a parlamentből, majd azt mondania, hogy addig nem tudósítunk, míg az RTL vissza nem kerülhet. Bár ennek is megvan az a kockázata, hogy ebben az esetben a kormány megköszönte volna az ő munkájukat, és köszöni szépen, ő jól elvan akkor is, ha az államin kívül egy média sem teszi be a lábát a parlamentbe. Normális esetben a médiának tudnia kellene ilyenfajta nyomást gyakorolnia. Németországban egy ehhez hasonló esetben a házelnök alig győzne bocsánatot kérni, és könyörögni, hogy jöjjenek vissza. Itthon simán elhangozhatna az, hogy „köszönjük, nem kell ide újságíró” – amivel persze végképp eltűnne a független tájékoztatás a magyar belpolitikából.
Az online sajtó berkein belül sem ismeretlenek a TV2-éhez hasonló eladási ügyletek. Az Origo helyzete valóban aggasztó lehet, amennyiben tényleg a VS.hu-t működtető cég vásárolja meg?
Ez egy nagyon komoly fordulat lenne, főleg annak fényében, hogy ebben az esetben az Origót újra azok szerkeszthetnék, akik onnan annak idején a VS-hez menekültek. A VS.hu rokoni szálakon keresztül Matolcsy Györgyhöz köthető, bár azt igazából senki nem tudja, hogy valójában mennyire erős a befolyása. Magam is a VS-t gondolom befutónak az Origo megvásárlására, de nem ismerjük a pontos tulajdonosi érdekeket. Annyit lehet tudni, hogy az ő szerkesztőségükben szemmel láthatóan több pénz van, mint máshol – ami mind bérekben, mind munkakörülményekben megnyilvánul.
A szolgáltatott tartalom viszont kevésbé tükröz bármiféle befolyást…
Így van, jó cikkeket írnak, és komoly újságírók dolgoznak náluk. Itt is az a veszélyes inkább, hogy egy esetleg téttel rendelkező választási kampány során ez a portál egyik napról a másikra átállítható lehet. A VS-t előbb megszokjuk, mint normális, minőségi sajtó, aztán elég azt a néhány erős újságírót levenni a sakktábláról, akiket nem lehet üzenőfüzetként használni A fogyasztó nem fogja érzékelni azt, hogy éppen melyik újságírót küldték egy hónapos szabadságra – ha ezt több médiummal is el lehet játszani egyszerre, az életveszélyes lehet.
A látogatottsági adatok szerint ráadásul még mindig első az Origo a hazai online sajtóban. Annyi minden történt már vele, ami miatt azt gondoltuk, hogy a közönség most biztosan elszokik onnan, de nem történt meg. Ez is csak azt mutatja, hogy a fogyasztók nagy része vagy nem is tudta, hogy történt valami az Origóval, vagy nem igazán fogta fel, hogy miben állt annak a jelentősége. Ha egyszer egy márkanév felépül, akkor onnantól házon belül gyakorlatilag mindent meg lehet csinálni, az olvasók akkor sem pártolnak el.
Bogatin Bence
Névjegy: Urbán Ágnes médiaközgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. A Mérték Médiaműhely és a BCE Gazdálkodástudományi Karának kutatója. Doktori disszertációját 2006-ban Az újmédia-szolgáltatások piaca címmel írta. 2008-ban Az év fiatal kutatója díjban részesült.
További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.
