„Az emberek félreértik, amit félre akarnak érteni”
2015. december 09. írta: lumens

„Az emberek félreértik, amit félre akarnak érteni”

Kocsi Ilonával, a Manager Magazin főszerkesztőjével és a Világgazdaság főmunkatársával jártuk körbe a média-manipuláció témakörét, és beszélgettünk a média és társadalom egymás életében vállalt szerepeiről és hatásairól.

Fotó: Szabó Márton / lumens.hu

Ma minden oldalról ömlenek ránk az információk: hogyan lehet kiválasztani közülük a relevánsakat?

E tekintetben nehéz helyzetben vagyunk Magyarországon: nincs egy, teljesen megbízható hír–, illetve információforrás – ha valaki jól informált akar lenni, akkor több oldalról érdemes tájékozódnia és az így megszerzett információk alapján kialakítania magának egy képet. Ez szinte már „hitbéli” kérdés is, vagyis mindenki más hírforrást tart kellően megbízhatónak ahhoz, hogy elsősorban, esetleg kizárólagosan abból informálódjon.

Sok szerkesztőség törekszik arra, hogy objektív és részletes információt adjon, azonban – és ez Magyarországon különösen gyakori – mindig mindenki gyanúba keveredik, mindenkit beskatulyáznak valahová, ez pedig képes az egyébként helytálló információt is hitetleníteni. Szintúgy – egészen biztosan és természetesen – mindenhol törekednek az olvasók-nézők számának növelésére is, azonban az ehhez használt bulvárelemek esetleg már torzító hatást generálhatnak.

Mindezek mellett egy lapnak értelemszerűen van egy szemléletmódja, más néven irányultsága, ami „szemüvegként” funkcionál, amelyen keresztül az olvasó szemlélheti a világot. Egy komoly lap mindig igyekszik a tényeket teljes egészében feltárni, viszont a tálalást maga választja meg – ez szép szóval egyfajta állásfoglalást, cinikusabban nézve manipulációt jelent.

Mikor állhat a tények torzítása közvetlen érdekében egy médiumnak?

Szükségszerűen torzít abban az esetben, ha egy médium szoros kapcsolatban áll egy forrással – legyen az információs vagy pénzügyi forrás. Olykor a lap léte múlhat azon, hogy milyen szépeket vagy rosszakat ír valakiről vagy valamiről, így megteszi: először kisebb mértékben, majd talán nagyobban is.

Felismerhetőek a manipuláció jelei a szakmabeliek számára?

Általában igen: egy médiában jártas személy saját, vagy kollégái tapasztalatából tudja, hogyan működik ez a „trükk”. Amennyiben még számára sem ismerhető fel, vagy egy, a tartalom szempontjából jelentéktelen torzításról lehet szó, vagy egy mesterszintű manipulációról. Az amatőr, túlzott torzítás taszítja az olvasókat, hisz egy értelmes ember irtózik annak felismerésétől, hogy meg akarják vezetni – ha azonban egy manipuláció a hitelesség benyomását kelti, elképzelhető, hogy még a hozzáértők figyelmét is elkerüli.

Tanulhatóak a manipulálás eszközei?

Sok mindenre rájöhetünk ezzel kapcsolatban már akkor is, ha saját magunkat olvasóként elkezdjük megfigyelni, mire hogyan reagálunk. Lehet játszani a hangsúlyokkal, a címekkel, vagy azzal, hogy egy esemény mely elemét emeljük ki. Ma már a képeknek is óriási szerepük van: egy ellenszenves kép egy pozitív tartalmú szöveggel szemben sokkal erősebb hatással bír a kontraszt ellenére is. Az sem mindegy, hogyan közlünk le nyilatkozatot: a szakmában azt mondjuk, hogy úgy kell nyilatkozni, hogy egy mondat vagy mondatrész ne élhessen önálló életet. Az emberek félreértik, amit félre akarnak érteni. Egy mondat kiragadása a szövegkörnyezetéből valójában a manipuláció egyik legcsúnyább eszköze.

Hol húzódik a torzítás etikai határa?

Nehéz pontosan megjelölni a határokat – minden lapnál máshol van, minden esetben mérlegelni kell. Ha egy szerkesztő egyszer egy nagy szenzációval állt elő, amelynek a hatására megnőtt az olvasószám, akkor onnantól kezdve lehet, hogy mindenből szenzációt akar csinálni, vállalva a helyreigazítási és perköltséget is, mert a magasabb bevételből adódóan ez megéri neki anyagilag. Ettől függetlenül én azt mondanám, hogy egy publicisztikában nagyobb a szabadság, a vélemény messzebb mehet, de az sem sértheti az emberi méltóságot, vagy esetleg vallási érzelmeket.

Fotó: Szabó Márton / lumens.hu

Ezek szerint a Charlie Hebdo januárban átlépte volna ez utóbbi határt?

A karikatúránál nagyobb a mozgástér, de való igaz, hogy ez esetben egy réteg vallási érzelmeit mélyen megsértették. Valahol emiatt természetesen messzire mentek – ennek ellenére nem tudnám kategorikusan kijelenteni, hogy az újság szerkesztősége a hibás, hiszen annak az újságnak ez a profilja, s egy gúnyrajz mindig sért valakit. Felnagyít egy sokszor mély érzelmeket, akár hitet érintő jelenséget. A szatíra is egy termék, amit el kell adni. Ha az emberek úgy érzik, hogy ez túlmegy a jó ízlés határán, akkor nem veszik meg a terméket, nincs további kereslet és a lap tönkremegy. Nem ez történt: megvették, sőt több milliós példányszámot értek el – a tragédiából végül profit lett.

Jellemzően a tragédia mindig nagyobb sikert arat, mint a jó hír…

Igen, mert nagyobb érzelmeket vált ki az olvasókból. Milyen jó hír „érne fel“ több ezer vagy akár csak több tíz halottal? A lottóötös hírére ma már nem tódulnak az olvasók: életünk részévé vált. Nagyon nehéz egy örömhírrel akkora érzelmi hatást kiváltani, mint egy tragédiával. Az érzelmi azonosulás az olvasónál is fontos – a jó hírek esetében sajnos ez nem olyan intenzív.

A társadalom érzelmei tehát fontos szerepet játszanak a média alakulásában?

Abszolút, alapvetően egy kölcsönhatásról beszélhetünk a média és a társadalom között, ma azonban az utóbbi olyan szinten érzelemközpontú, hogy közvetlen hatást gyakorol a médiumok életére. Főként és elsősorban a társadalom túlpolitizáltságára gondolok: az ideológiai beállítottság eredetileg csupán egy világnézeti hovatartozást jelentene, ami az ember alapvető személyiségi jegyeit és értékeit nem befolyásolhatná, mégis, ma családokat, barátokat választ szét ez a kérdés, pedig a látszat ellenére nincs is akkora különbség a politikai felek között. Nem éri meg, hogy ne racionálisan gondolkodjunk.

Mi a következménye mindennek egy médium életében?

Magyarországon a politika hitkérdéssé vált, s ez rányomja bélyegét a mindennapokra: ha az emberek az egyik oldal híveivé váltak, onnantól gyakran nincs hallásuk az ellenérvekre. Ebből adódóan nem fogékonyak a mélyreható, oknyomozó elemzésekre, amelyek megmozgatják az agyat, nincs igény a kérdések megvitatására. Ma kevés esélye van annak, hogy az ember tényszerűen végig tudjon gondolni valamit, mielőtt még elragadják az érzelmei. Pedig jó lenne, ha józan és racionális információkból táplálkozó olvasóink lennének, de a jelenlegi helyzet sajnos nem ennek kedvez.

Tud a média enyhíteni ezen a kialakult helyzeten?

Igen, bár a média formái és forrásai folyamatos átalakuláson mennek keresztül, maga a szerepe és befolyásoló hatása továbbra is megmarad. A médiának mindig is sugallnia kell a toleranciát, befogadó –és elfogadókészséget. Az amerikai filmekben például megfigyelhető, hogy társadalmi üzenetet is hordoznak: ilyen például a különböző bőrszínű emberek szerepeltetése, vagy a női vezetők megjelenítése a filmvásznon. Természetessé teszik számunkra a sokszínűséget azzal, hogy rendszeresen szembesítenek bennünket az élet különböző területeivel és esetleges kihívásaival, ezzel közvetlenül hatva elménkre. Ez egy kölcsönhatás: amikor ez a fajta gondolkodás beépül a mindennapokba, más témák kezdik el foglalkoztatni a társadalmat – és ezért a média is másképp kezd el működni.

Ne feledjük, hogy ez is egyfajta manipuláció – de pozitív hatású, és lassan, de biztosan működik.

Halkó Petra

Névjegy:

1954-ben született Siklóson. Felsőfokú tanulmányait az akkori Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Külkereskedelmi szakán végezte, ahol 1977-ben diplomázott. Tanulmányai alatt az egyetemi lap szerkesztőségének is aktív tagja volt. 1979-ben gazdasági újságírás tanfolyamot végzett a Magyar Újságírók Szövetségében, melynek később elnöki posztjára is jelölték. 1978-tól kezdődően dolgozik a Világgazdaságnál, melynek azóta kétszer volt főszerkesztője, jelenleg főmunkatársa. Ezen kívül a Népszava és a Magyar Hírlap szerkesztőségének is tagja volt, utóbbinak főszerkesztője is. Jelenleg a Manager Magazin főszerkesztője. Munkája mellett mentorként tevékenykedik a Független Médiaközpont Fiatal Újságírók Számára hirdetett Mentor Programban. 1997-ben újságírói tevékenységének elismeréseként elnyerte a Táncsics Mihány-díjat.

További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.

A bejegyzés trackback címe:

https://lumens.blog.hu/api/trackback/id/tr48150716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dunántúli gyerek 2015.12.09. 23:10:22

'E tekintetben nehéz helyzetben vagyunk Magyarországon: nincs egy, teljesen megbízható hír–, illetve információforrás – ha valaki jól informált akar lenni, akkor több oldalról érdemes tájékozódnia és az így megszerzett információk alapján kialakítania magának egy képet. '

Ez aztán qrvára nem országspecifikus.

féregírtó 2015.12.10. 08:51:34

Emlékszem évekkel ezelőtt amikor a hírTV még pártcsatorna volt, mennyire hevesen tagadták a jobbantak, hogy pártérdekből direkt utasításos rendszerben születnek a hírek. Pedig ordított a híradásokról a felsőbb utasítás jelleg. Mindenki aki ezt állította bolsevik hazaáruló volt.
Aztán mi történt?
Hoppá!
Nemrég volt egy hírtévés sajtótájékoztató, ahol kerek-perec elmesélték, hogy kapták meg napi szinten a parancsokat egyenesen Orbántól.
Te jó ég, és a fél ország ezen a csatornán csüngött évekig. Amit ott mondtak, az volt az isteni kinyilatkoztatás.
Orwell új könyvet írhatna a jelenségről. A mai napig példátlan ez az eset.

♔bаtyu♔ 2015.12.10. 09:12:04

@féregírtó: Tudod az ATV szintű közTV a Napkeltéjével, a "független" újságíróival, akikből rögtön hármat ültettek az ellenzéki delikvenssel szemben, hogy még apró esélye se legyen, mert egyszerűen belefojtják a szót, független szakértőivel, akikből 3 fő 3 szélsőséges zsidó volt, szemben a HírTV felüdülés volt. Sőt a legtöbb eseményt valójában csak ott lehetett megnézni, pld. 2006.okt.23-a, vagy komolyabb ellenzéki tüntetések, elemzések.

♔bаtyu♔ 2015.12.10. 09:20:56

" Ez szinte már „hitbéli” kérdés is, vagyis mindenki más hírforrást tart kellően megbízhatónak ahhoz, hogy elsősorban, esetleg kizárólagosan abból informálódjon."

Ez biztosan nem igaz, hiszen az ellenzéki média sok olyat leír, amiről a kormánymédia hallgat. Az emberek (a tudatosokról beszélek) többféle hírforrást áttekintve alakítják ki véleményüket és ismerik az egyes hírforrások gyengeségeit, erősségeit, megbízhatósági faktorát az adott hír tekintetében. Pld. bevándorlás tekintetében a kuruc vagy a kormánymédia hiteles, a ballibsi hiteltelen, ugyanakkor (kormányhoz közeli) korrupciós ügyek lényegében csak a kurucon, illetve a ballibsi médiában jelennek meg.