„Hülyének néznénk azt az embert, aki akadémiai szófordulatokkal kérne egy liter tejet a sarki közértben”
2015. december 04. írta: lumens

„Hülyének néznénk azt az embert, aki akadémiai szófordulatokkal kérne egy liter tejet a sarki közértben”

Az Irányzék harmadik adásának vendége Pölcz Ádám nyelvészdoktorandusz, kántor, és a MANYSZI irodavezetője volt, akivel a nyelvészet mindennapi alkalmazási területeiről, fordításról, és újrafordításról beszélgettünk. A beszélgetés szerkesztett leirata a lejátszó alatt található.

Mire jó a bölcsészet?

Manapság nagyon gyakran hallani azt, hogy nincsen szükség bölcsészekre, ez azonban nem igaz, a bölcsésztudás ugyanis konvertálható. Egy nyelvszak elvégzésével sem csak egy irányba lehet elindulni – ha valaki elvégez egy bölcsész szakot, általános műveltségre is szert tesz vele, így szélesebb társadalmi tájékozottsának köszönhetően érzékenyebb lesz a társadalmi problémák és jelenségek iránt.

Ennek a konvertálható-univerzális jellegnek nincs meg az a csapdája, hogy igazából semmihez sem ért mélyen a bölcsész?

Valóban van egy ilyen univerzalitás a bölcsészettudományban, de nem véletlenül vannak szakok – erről szól a specializálódás.

Mit végzett az ELTE BTK-n?

Alapképzésen három év kommunikációt végeztem, szóval tulajdonképpen egyfajta botcsinálta újságíró vagyok. A mesterszakot már magyar nyelv és irodalom szakon végeztem el. Éppen most kaptam kézhez a doktori abszolutóriumomat alkalmazott nyelvészetből – nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar el fog telni ez a nyolc év, amit itt töltöttem az egyetemen. De eltelt, és lassan már a doktori fokozat közelében vagyok.

Sokat halljuk mostanában, és valószínűleg fogjuk is még a jövőben, hogy telített a piac, kislányok várják a folyosókon, hogy felfedezzék őket a TV-be – ezeket lehántva mire jó valójában a kommunikációs képzés?

Ez azért jó kérdés, mert ahány intézmény, annyiféle kommunikáció szak. Az ELTE-n kommunikáció szak nagyrészt inkább elméleti képzés. Alapvetően a Művészetelméleti- és Médiakutatási Intézethez tartozunk. A Budapesti Kommunikációs Főiskolán, lévén főiskola, tapasztalatom szerint a gyakorlati tudásra mennek rá. A Corvinuson – bár ezt csak hallomásból tudom – például a közgazdasági ismeretekre is nagy hangsúlyt fektetnek, a Pázmány kommunikáció-szakán nyelvészeti ismeretek is vannak – intézményenként váltakozó, hogy mi az, ami helyileg akkreditált, vagyis mi az, ami államilag elismert.

Miért a „botcsinálta újságíró” megjelölés?

Sosem voltam gyakorló újságíró, tehát nem dolgoztam komolyan szerkesztőségben, nincsen meg a mindennapi rutinom. Nem fogott meg annyira ez a világ, csupán érdekelt, mi van a hátterében, és szerettem volna kipróbálni magam. Ezért váltottam az alapképzés után, mivel a nyelvészetben több perspektívát láttam.

Kiderült, hogy mi van e világ hátterében?

Ízelítőt kaptam belőle, de igazából a bővebb betekintést máshol kaptam meg: tagja vagyok a Diák és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesületének, egyszer ellátogattam az ő médiatáborukba, ahol láttam, t hogyan próbálják meg a szakemberek megtanítani a fiatalokat ennek a foglalkozás fortélyaira. Ott valóban az igazi gyakorlati tudásra fektették a hangsúlyt –igazából ott kaptam bővebb betekintést abba, hogy hogyan működik az, amikor egy csapat, egy szerkesztőség dolgozik egy anyagon.

Az alkalmazott nyelvészethez visszatérve: mivel foglalkozik alaphangon a nyelvészet?

Triviálisan: a nyelvészet a nyelvvel foglalkozik. A nyelv keletkezésével, jellemzésével, a nyelvműveléssel, fordítással, a helyes beszéd kritériumaival, a nyelv változásaival, a tájnyelvekkel, annak hangtani, kiejtési jellemzőivel… a lista hosszú.

A helyesírási formák átalakulása (nejlon-nylon, hárdver-hardver) is az alkalmazott nyelvészetbe tartozik?Mi tartozik még ide?

A legegyszerűbb talán úgy megragadni ezt, hogy az alkalmazott nyelvészet mindaz, amelynek a gyakorlatban kézzelfogható eredménye van. Ilyen a helyesírás, a retorika, a szociolingvisztika, az alkalmazott hangtan is.

Melyek azok a jelentős változások, amelyek megfigyelhetőek az utóbbi tíz évben – és ezek mennyire lehetnek példaértékűek? Gondolok a suk-sükölésre, vagy arra a kérdésre, hogy az angol szavak kiejtés szerint írása miatt várható-e az, hogy idővel mindent kiejtés szerint írunk…

A suksükölést kapcsán érdemes elmondani azt, hogy bár sokszor ostorozzák, a magyar nyelv bizonyos területein ez nyelvjárási jelenség – a köznyelv persze nem tekinti jellemzőjének ezt a fajta megoldást. Nehéz összeegyeztetni ezt a két tényezőt akkor, amikor egy gyerek bekerül az oktatásba – mondjam azt a gyereknek, hogy hibásan beszél, vagy ne? Világossá kellene tennünk az iskolában, és azon kívül is, hogy különböző nyelvváltozatok léteznek, amiket különböző helyzetekben használunk. A nyelvhasználat helyzethez igazodó – van olyan helyzet, amikor a köznyelvet kell használnunk, máskor meg, mondjuk otthon, a családban, nyugodtan használhatjuk azt a nyelvváltozatot, ami egyébként abból a családból fakadóan a sajátunk.

A másik kérdésre visszatérve: a nyelvnek legváltozékonyabb része a szókészlet –a nyelvtani elemek, a ragok, a jelzők nem változnak olyan sűrűn, mint ahogy a szavak áramlanak be, vagy halnak ki a nyelvből. Említetted még az angol hatást: klasszikus példa a számítógép megjelenése. Ekkor rengeteg idegen szóval találkozott a nyelvközösség, aminek egy részét sikerült magyarítani – nagyon érdekes kérdés, mitől függ ennek sikeressége, mert nem azok döntik el, akik a szavakat kitalálják, hanem a nyelvközösségen múlik, hogy „befogadja-e” az új kifejezést. Például a computer (kompjúter) helyett a számítógép használata meglepő lehet, hiszen a computer egy rövidebb szó, mégsem ez maradt meg a köztudatban. Nagyszerű magyarítás még például a desktop, ugye asztal, illetve az egér, amit a számítógéphez használunk. Mindemellett magyarításnak tekinthető az is, amikor a file szót úgy írjuk, hogy fájl, pont, ahogy mondjuk. Itt is van a kérdés: az angol szavak magyarra való átírása. Van egy ilyen kitétel a helyesírásban: ha már bevett szó az a bizonyos idegen szó, akkor írhatjuk magyarosan. De ki dönti el, hogy az a szó már a nyelvkészletnek szoros része-e? Ezt nehéz megítélni, és általában az írásmódot azok döntik el, akik a helyesírási szótárat szerkesztik.

Mi a helyzet olyankor, amikor a „népakarat” és a helyesírási szótárak szerkesztői nincsenek egy véleményen?

Erre nehéz válaszolni, mert tényleg a nyelvhasználók döntik el, hogy mit szeretnének használni, szóban legalábbis mindenképpen – de a helyesírásnak Magyarországon olyan nagy a presztízse, hogy azt csak úgy nem merik az emberek megváltoztatni, vagy legalábbis nagyon nyomós okra van szükségük hozzá. A szépirodalomban találkozunk nagyon sokszor azzal, hogy nem követik az akadémiai helyesírást, de ennek stilisztikai okai vannak, mert valamit ezzel ki akarnak fejezni. Internetes fórumok vitáin sokszor lehet látni azt, hogy érvek híján valaki elkezdi a másik helyesírását ostorozni.

Nem lehet, hogy ez egy olyan érvelési stratégia lesz, hogy „lám-lám, te nem tudsz helyesen írni, tehát a te érveid rosszak, mivel annyira primitív vagy, hogy még a helyesírás sem megy”?

Pontosan erről van szó, ez tulajdonképpen egyfajta műveltségi cenzus. Szerintem nem kellene ennyire szigorúan venni, főleg nem egy internetes felületen, ahol egészen másféle írásbeliséget képviselünk, mint mondjuk egy hivatalos levél, vagy nyilvános e-mailek esetében. Főleg azért, mert nem is tartozik a tárgyhoz, hogy a másik hogyan ír, hiszen ez nem lehet érv amellett, vagy az ellen, amiről beszélünk.

Mi a helyzet az alkalmazott nyelvészet háza táján a szinkronnal és a címekkel, hogyan viszonyul maga a tudomány hozzá, és érdemes-e ezen belül valamiféle javaslattal előállni?

A fordítás az anyanyelvi kultúra miatt is fontos – ezt már egyébként Kazinczy Ferenc is belátta annak idején, ő azt szorgalmazta, hogy a nagy klasszikusokat, Shakespeare-t, és a többi nagy drámaírót fontos lenne anyanyelvre átültetni, már csak a műveltség terjesztése és a nyelv pallérozása miatt is – szerintem ez mind a mai napig nagyon jelentős, különösen napjaink multikulturális világában. A szinkron helyzete nem feltétlenül a fordítások miatt problémás – bár tudok olyanról, hogy egyik ismerősöm, aki szinkronszínészként is dolgozik, panaszkodott amiatt, hogy nem feltétlen a legjobb fordítás születik.

Meg lehet haladni Arany, Babits, Németh László fordításait meg lehet haladni, vagy inkább az az új fordítások célja, hogy napjaink nyelvezetére ültessék át a szöveget?

Szerintem a nagy klasszikusok drámafordításainak irodalmi értéke vitathatatlan. Szerintem az újrafordítások elsősorban színpadra készülne – azért, hogy ott élőszóban könnyebb legyen felfogni a színpadon történteket. A Nádasdy-féle fordítások szerintem nagyon jók – nyilván ehhez az is kell, hogy értékelhető legyen, ami a színpadon történik. Korábban a Nemzeti Színház előadásainak értékéből sem vont le semmit az, hogy mai nyelven, egy maibb nyelven szólaltak meg az előadások.

Mit gondol, a fordítás döntő többségében ferdítés?

Az antropológiai nyelvészet szerint minden nyelv tükrözi a beszélői által ismert valóságot. Ezért is nehéz a fordítás. Sokszor a gondolkodásbeli különbség nehezíti meg a helyes kifejezés megtalálását: nem mindig lehet ugyanúgy visszaadni az egyik nyelven azt, amit a másikon frappánsan ki lehet fejezni.

Ha a nyelv tükrözi az egyén valóságát, akkor mit feltételezzünk azokról az emberekről, akiknek alacsony a nyelvi eszköztáruk?

A nyelvhasználat nyilván sokat elárul az egyénről – a „nyelvi profilt” az igazságügyi nyelvi szakértők szokták is alkalmazni például a névtelen levelek esetén. Nyilván valaki nyolc általánossal nem rendelkezik egy egyetemi mesterszakot végzett személy nyelvi eszköztárával. Nem ítélhetjük meg csak a nyelvhasználat alapján az embereket, mert személyiségünk része – és ha erre megbélyegzően reagál a külvilág, akkor az bizony egy egész világot omlaszthat össze abban az emberben.

Reális az, hogy napjainkban az összes társadalmi szerepünkhöz más „nyelvi személyiség” tartozik? Hogyan hatnak ezek egymásra, összeegyezthetőek egyáltalán?

Összeegyeztethetőek, sőt, annak kell lenniük: az ember máshogy fog beszélni a munkahelyén a kollegáival, mint otthon a családjával. Hülyének néznénk azt az embert, aki akadémiai szófordulatokkal kérne egy liter tejet a sarki közértben. Már az ókori görögök is megmondták a retorikában, hogy a nyelvhasználat a helyzethez igazodik.

A nyelvhasználatunkat hogyan tudjuk javítani az egyszerű olvasáson kívül?

Erre való igazából a nyelvművelés, legalábbis erre esküdött föl. Szögezzük le, hogy az olvasás sok mindennek alapját képezi. Ami a gyakorlást illeti, a retorika például azért alkalmazott tudomány, mert a beszédírás mikéntjére tanítja meg az embert – arra, hogyan vezessen végig egy gondolatot az elejétől a végéig. Tapasztaltam azoknál a hallgatóknál, akiket tanítottam retorikára, hogy nagyon jót tesz a rendszeres gondolkodásnak az, ha az ember egy picit megerőlteti magát, és megpróbálja A-ból B-be elvezetni azt a bizonyos témát, amit választott. A nyelvhasználatnak része a hangzó beszéd is: kiejtésünk, artikulációnk, hangképzésünk – ez meg nettó gyakorlás. A Tanítóképző Karon tanítok beszédművelést, és ott a hallgatóknak bizony gyakran tanítani kell azt, hogy értelmesen és szépen hangzóan csak akkor lehet beszélni, ha kinyitjuk a szánkat, jó helyre vesszük a levegőt, nem félünk megszólalni, és ezt különböző gyakorlatokon keresztül próbálom megmutatni nekik – nyelvtörőkkel, versekkel, mesékkel, és egyszerűbb, gyakorlásra alkalmas szövegekkel.

Mit érdemes olvasnia tágan vett korosztályunknak, mondjuk tizenhat évestől egészen harmincig?

Sokkal könnyebb megfogni az emberket, ha olyannal indítunk, amiről van referenciájuk – olyan novellákat, műveket kellene szerintem elsősorban olvastatni velük, amely a ma nyelvén, a ma világáról szól. Grecsó Krisztián manapság az a szerző, akit az én korosztályom, meg talán a fiatalabbak is biztosan ismer a kortárs írók közül – az ő világa és nyelvezete szerintem alkalmas kiindulópont arra, hogy akár társadalmi problémákat, akár egyéni, érzelmi dolgokat jól tükrözzön a fiatalok számára. Ha tudja az a fiatal kapcsolni valamihez az adott könyvben leírtakat, tehát van a fejében egy kép a valóságról, és a könyvben leírt valóság még össze is egyeztethető az ő valóságával, tehát tudja, hogy mit jelentenek a szavak, mit jelentenek azok a kifejezések, amelyek mondjuk a ruhára, öltözködésre, az akkori technikára vonatkoznak egy történetben, akkor máris nyert ügyünk van, hiszen érti azt a világot. Tudja, hogy miről beszél a szerző. Ehhez képest Jókai esetében: ő egy már teljesen eltűnt világról beszél, tehát nem is olvastatnám gimnáziumban, hanem mondjuk egyetemen, vagy később, amikor már gyakorlottabbak az olvasásban. Akkorra már talán van kitartásuk hozzá, hogy ezt a kicsit archaikusabb világot, szemléletmódot, nyelvhasználatot a magukénak érezzék.

Mivel foglalkozik most a tanítás, a MANYSZI irodavezetése és a Bolyai Önképző Műhely mellett?

Alapvetően retorikát tanultam, és tanulok most is, és mivel régóta benne voltam a nyelvművelő mozgalomban, ezen a vonalon indultam most el, jelenleg az erkölcs, etika és nyelvhasználat összefüggéseit vizsgáom. Még az elején tartok, de már megjelent egy kisebb publikációm ezzel kapcsolatban, éppen Széphalomban, Kazinczy Ferenc szülőföldjén. Klasszikus példa rá a bibliai tízparancsolat, amiben két, egészen konkrét nyelvi vonatkozású erkölcsi felhívás szerepel. Az egyik az, hogy ne mondd ki hiába az Istenednek, az Úrnak nevét, a másik pedig az, hogy ne hazudj, vagyis ne tanúskodj hamisan a te felebarátod ellen. Nagyon érdekes még az etika és az erkölcs megkülönböztetése is – olvastam erről erkölcsfilozófiai eszmefuttatásokat mondjuk Heller Ágnestől és Nyíri Kristóftól, ők megkülönböztetik a kettőt. Azt mondják, hogy az erkölcs az az íratlan szabályok nyelvi formába öntése, az etika meg egy olyan erkölcsfilozófia, ami rendszerezi ezt a fajta tudást. Az egyik legrégebbi etika Arisztotelész Nikomakhoszi Etikája, szerepel benne az összes, a mai etikák alapját képező alapvetés.

Milyen udvarias nyelvi formákat használunk most, ami a köztudat szerves része?

Kicsit könnyebb arról az oldaláról megragadnom, hogy mi nincs – például nagy probléma a hölgyek megszólítása egy levélben. Manapság nehéz megítélnünk, mikor férjezett egy hölgy és ez nem teszi egyértelművé, hogy most őt asszonyomnak, vagy hölgyemnek, vagy hogyan szólítsuk. Egyébként is problémás a megszólítás: a férfiaknál adott a „Tisztelt X.Y. úr” formula, de a hölgyeknél mit mondhatok?

Többször találkoztam azzal, hogy többségében mindenkit lehölgyeznek, amikor nem tudják, milyen megszólítási formát lenne indokolt használni. Olyan ez, mint amikor tiszteletadásképpen valakit a korától függetlenül leuraznak?

Szerintem ez egy stratégia: a „hölgy” azért egy viszonylag semleges megnevezés. A gordiuszi csomó e szétbontása tulajdonképpen megfelelő is lehetne, de a megszólítás kérdése továbbra is adott: nem mondhatom azt, hogy „tisztelt Kovács Ilona hölgy” úgy, mint azt, hogy „tisztelt Kovács János úr. Igazából egyetlen egy jó formulát kellene találni, és azt elterjeszteni. Az előző rendszerben nagyon jó volt az elvtárs mellé az elvtársnő, semmi probléma nem volt a férfiak és nők megnevezésével. Most nincsen ilyen megnevezés, az úrhölgy pedig túlságosan archaizáló, esetleg sznob. Az asszonyom megszólításon megsértődhet az alany, ha esetleg még nem asszony. A kisasszony meg… hát ki tudja, hogy az-e még? Nincs egy megfelelő szavunk a hölgyek megszóítására.

Vannak még a nyelvünkben ilyen elvágatlan gordiuszi csomók?

Szómagyarítás terén vannak inkább ilyen kérdéses dolgok, például nem lehetne-e megfelelő magyar szót találni arra, hogy e-mail? Próbálkoztak azzal, hogy drótposta, meg villámposta, de sokan fintorognak miattuk, hogy ezek nem biztos, hogy jó magyarítások. Megpróbálták elterjeszteni, de nem sikerült: továbbra is azt tapasztaljuk, hogy mindenki az e-mailt használja.

A Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodánál vagy irodavezető, mivel foglalkozik elsősorban ez az iroda, amit az átlagemberek is elérhetnek?

A fő profil a nyelvi tanácsadás. Honlapunkon a nap 24 órájában lehet nyelvi kérdéseket feltenni nekünk, teljesen ingyen.

Mik a jövőbeni terveid?

Nagy álmom volt, hogy az ELTE-n maradhassak és taníthassak magyar nyelvet. Úgy néz ki, megadatik ez a lehetőség, szeptembertől ugyanis az ELTE Tanítóképzőjében kaptam tanársegédi státuszt. Ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy kicsit a saját tudásomat is rendszerezzem, megtaláljam a módszerét annak, hogy hogyan lehetne élményszerűvé tenni a nyelvtantanítást azoknak, akik majd a mi gyermekeinket is tanítani fogják az iskolákban. Emellett nagyon jó lehetőség arra is, hogy a nyelvművelés terén már fölhalmozott ismereteimet, gyakorlatomat ilyen formában is bevessem, azaz továbbadhassam ezeket az elveket amiket vallok és gondolok. Próbálok még hódolni az irodalomszeretetemnek is: elhatároztam, hogy össze fogok állítani egy tizenkét versből álló sorozatot – tizenkét legszebb magyar vers – és ezt szeretném majd valahol, valamilyen formában bemutatni, ilyenformán is terjeszteni a kultúrát.

Az Irányzék című társadalomértő rádióműsor célja a társadalmi jelenségek és azok aspektusainak, kezelésének a bemutatása, elsősorban olyanok számára, akik nem, vagy alig ismerik ezt a tudományt. A műsorban elhangzó beszélgetéseket és átirataikat heti rendszerességgel közöljük a Lumens.hun. Az adás létrejöttét az Eötvös Loránd Tudományegyetem 2015-ös Rektori Kulturális Pályázata támogatta.

További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.

A bejegyzés trackback címe:

https://lumens.blog.hu/api/trackback/id/tr398139858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

inebhedj - szerintem 2015.12.05. 12:31:52

"Manapság nehéz megítélnünk, mikor férjezett egy hölgy és ez nem teszi egyértelművé, hogy most őt asszonyomnak, vagy hölgyemnek, vagy hogyan szólítsuk."

Kicsit összezavarodtam...

Ha már úgyis belekerült a gondolatmenetbe, mi is a kifogás a hölgy(em) ellen? Ha az archaizálás nem gond a Tisztelt Kovács János Úr!-nál, akkor miért lenne gond a Tisztelt Kovács Ilona Úrhölgy!-nél. (Nem gond, mindkettő egyformán archaikus az erre érzékeny olvasónak, aki pedig ettől irtózik, az ma is elhagyja: Tisztelt Kovács Ilona! ill. Tisztelt Kovács János!)

"Szerintem nem kellene ennyire szigorúan venni (ti. a helyesírást - a szerk.), főleg nem egy internetes felületen, ahol egészen másféle írásbeliséget képviselünk, mint mondjuk egy hivatalos levél, vagy nyilvános e-mailek esetében. Főleg azért, mert nem is tartozik a tárgyhoz, hogy a másik hogyan ír, hiszen ez nem lehet érv amellett, vagy az ellen, amiről beszélünk."

Ezel méjjségesen egyettértek, úgyhogy szöveghűjen pasztakópéznák is egy idevágó idézetet egy magyar nyelvű szinkron kontra felirat vitából:

"lehett hogy nèmetül vagy japánul nem tud mindenki de azèrt angolul mindenkinek ilik vallamennyire"

2015.12.05. 13:34:30

Még soha nem láttam azt, hogy 'hárdver'.

A címhez meg annyit, hogy a 'sarki közértben' nem kérek tejet. Odamegyek, aztán elveszem.

BéLóg 2015.12.05. 14:41:27

E-mail mint e-levél magyarul? (Kiejtve e -- szünet -- levél.) Túl kézenfekvő?

Egyébként az ímél teljesen elfogadható. Nem véletlenül amit-írunk-azt-mondjuk nyelv a magyar.
Fészbúk.
Jutúb.
Gugli.
Dzsímél.
Satöbbi.

xclusiv 2015.12.05. 23:09:46

"Manapság nagyon gyakran hallani azt, hogy nincsen szükség bölcsészekre, ez azonban nem igaz..."

"Alapképzésen három év kommunikációt végeztem, szóval tulajdonképpen egyfajta botcsinálta újságíró vagyok..."

"Sosem voltam gyakorló újságíró, tehát nem dolgoztam komolyan szerkesztőségben, nincsen meg a mindennapi rutinom. Nem fogott meg annyira ez a világ, csupán érdekelt, mi van a hátterében..."

"nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar el fog telni ez a nyolc év, amit itt töltöttem az egyetemen. De ... lassan már a doktori fokozat közelében vagyok"

Hozzáteszem: nem olvastam végig, mert tl;dr, és annyira nem is érdekel.

Az interjúból - már amíg elolvastam - kiderül, hogy hősünk eltöltött _csak_ az egyetemen majdnem feleannyi időt, mint én az oktatási rendszerben. Ebből - saját bevallása szerint is - semmire haszna nem volt az első 3 évnek, már leszámítva a "konvertálható tudást", valamint a saját kiváncsiságának a kielégítését.

Ez alatt a 8 év alatt én dolgoztam (sokat), adót fizettem (sokat), és tökre örülün hogy sokadmagammal szponzorálhattam hősünk kiváncsiságának kielégítését, valamint a doktori címért.
És akkor még megy a csodálkozás, hogy miért gondolják azt sokan - köztük én is ha ilyeneket olvasok - hogy a bölcsészképzést nagyrészt be kéne szántani, amit pedig erre költöttünk azt valami hasznosabb dologra költeni. Például készpénzben felvenni, aztán elégetni látványosan. Az legalább szép lenne valamennyire, de mindenképpen látványos.

zsoci 2015.12.06. 00:44:20

@BéLóg: Ezek egyáltalán nem elfogadhatóak. Különösen, hogy egy jelentős részük tulajdonnév. De engem borzasztóan irritál ez a erőszakos magyarítás. A szmítástechnika nyelve angol. Tessék az eredeti elnevezéseket használni. Egyáltalán, miért nem lehet elfogadni, hogy van egy olyan elterjedet idegen nyelv aminek a használata már szabvány gyakorlatilag?

BéLóg 2015.12.06. 01:23:31

@zsoci: Nahát ez egy jó vicc!
E -- levél, miért is nem tetszik? SZÓ szerint azt jelenti mint az e-mail.
Kiejtve pedig ímél -- márpedig mi egy leííró-kiejtő nyelv vagyunk, ezért is tudunk bármely hangot kiadni magunkból (na jó a cseh ř talán problémás :-).
Mitől lenne ez ERŐSZAKOS magyarítás? Nézd már meg a középkorban betelepült külföldi céhek szakmák hány ezer szava lett mára teljesen magyar?
Súblert vettél már kézbe (Schubler, tolómérő németül)? Sperrhaknit láttál már (Sperrhaken, feszítővas), satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Hardver, szoftver, fájl, mi ebben a nemjó? Legyen hardwer, software, file? Ne viccelj már!
Jutúb (jutyúb), fészbúk (faszbúk), gugli, ki nem szarja le hogy "márkanevek" (nem tulajdonnevek). EZT mondjuk ki ha beszélünk, barátom, mitől lenne ez "magyarítás".

Hát Oroszországban voltál-e már? Szerintem nem. Pedig akkor láthatnál amott ilyet hogy Mak Donaldsz azaz oroszul мак Дональдс meg Asan azaz Асан... meg még eg millió mást. Leírják fonetikusan oszt' kész!
Nálunk nincsen kötelező magyarítás mint pl. a kötelező franciásítás. Látod ott TILOS bármilyen idegen (főleg angol!) szót átvenni! Francia kollégáim mesélték, gyakran elő kell venniük az angol kézikönyveket hogy megértsék mi is van, mert fingjuk sincs hogy valamilyen "szakfordító" mit TALÁLT KI egy-egy adott angol szó honosítására.

Ellenben a nyelvünk gyönyörűen fejlődik és ami szép és könnyű, az marad, ami meg nem az kuka.

_Neville 2015.12.06. 06:46:14

A leíró szemléletű nyelvészek azért vitatkoznának az úr néhány állításával... :)

Cuhavidéki 2015.12.06. 10:39:06

@BéLóg: Hát igen, valahogy így alakul ki a másodlagos (a keletkezési országból vagy nyelvterületről szétáradva más nyelvekben gyökeret verő) szaknyelv. Érdekes az utalás a gépészeti-lakatosszakmára, az is "gyötrelmekkel" teli folyamat "eredménye".
Megjegyzések: feszitővas = pajszer, sperhakni=álkulcs.
Azt még az oroszok sem tudták eldönteni, hogy a McDonalds "l" betűje lágyságjeles legyen vagy sem.

zsoci 2015.12.06. 13:59:47

@BéLóg: Azért mert nem úgy hívják. A világ legtöbb nyelvén jó az eredeti formában miért nekünk kell nyelvtannáciskodni? Tessék angolul használni!
Ímél! Úristen,, szerencsére én még nem láttam olyan lelki sérültet, aki ezt így használja.
Az oroszok több szempontból is rossz példák. Egyrészt mert más az iráskép, így nem tudnak sokmindent elolvasni, de amúgy én láttam ott sokhelyen olyat, hogy latin betükkel volt leírva valami. Másrészt pont egy már-már fasiszta rezsim erőszakos törekvései nem éppen követendő példák.
És igen a szakszavakat ismere, sőt szerintem többet mint Te, és használom is őket, de a Schubler, azt én mondjuk így írom.

BéLóg 2015.12.06. 22:27:00

@Cuhavidéki: Nahát! Gyerekkoromtól ismerem a sperrhakni szót és ezért még sosem néztem meg a szótárban ezért most tényleg megleptél. Egy rosszul rögzült dolog, mekkora vicc! Köszönöm. A pajszert ismertem, azt hittem ezek magyarul rokonértelmű szavak.

@zsoci: De hát ÍGY ejtjük az Isten szerelmére már mit kötözködsz? Vagy akkor az lenne a helyes ha azt mondanánk hogy e m Ai l?
Hogy kell ezt "angolul" használni, mondd?

Í-mél, ezt MONDJUK mi akkor a gond ha ezt is írjuk?
Neked Verne Gyulával vagy May Károllyal is gondod van?
Azt tudtad hogy van email (így kimondva) felületbevonó anyag:
www.markerbutor.hu/letoltes/Bosch.pdf

Lelki sérült a nénikéd szerencsétlen! Megártott a télen-nyáron 40 fok a meki sütője mellett állva büfé-ruhatáros diplomáddal?
Ezt akarod? Erre a szintra süllyedjünk le míg beszélünk?

Ha nem láttad, nem sok ismerősöd lehet a "pórnép" köréből!
Hardver. Szoftver. Ímél. Fájl. Mi a fészkesz fene bajod lehet ezekkel?
Nem mobájl és leírva mobile hanem mobil és mobil.

Szia! -- See you! (Nem is tudtad? Hülye magyarítás!)
Szervusz -- Servus (Nem tudtad? Hülye magyarítás!)
Kisztihand -- Küss die Hände (Nem tudtad? Hülye magyarítás!)
Vekker -- Wecker (Nem tudtad? Hülye magyarítás!)
Millió jövevényszaunk van magyar átírással, amelynek az eredetéről sincs fogalmad, azt' itt okoskodsz azért mert 20-30 éve jött egypár új angol szó?

S azt hiszed csak mi csinálunk ilyet? Tudod miért forgalmaznak a repülők mayday! mayday?-t. mert a franciáktól vették át a repülés fogalmát (Nézz utána a sztori még vicces is.)
Hát az idetelepül németek mit csináltak?
Schambek -- Zsámbék.
Werischwar -- Vörösvár
Wudigess -- Budakeszi.
Elcsatolt országrészekben:
Maros -- Mures.
Kolozsvár -- Cluj.
Satöbbi...
hu.wikipedia.org/wiki/Rom%C3%A1nia_legnagyobb_telep%C3%BCl%C3%A9sei_lak%C3%B3n%C3%A9pess%C3%A9g_szerint
hu.wikipedia.org/wiki/Szlov%C3%A1kia_legnagyobb_telep%C3%BCl%C3%A9sei_lak%C3%B3n%C3%A9pess%C3%A9g_szerint

zsoci 2015.12.06. 23:41:34

@BéLóg: Anyáddal beszélgess ebben a stíéusban, te féreg! Beszél, és írj idiótán nyugodtan, hadd röhögjön ki mindenki. De azt hiszem értem, te is egyolyan kis ostoba faszpörgettyű vagy, aki képetlen volt megtanulni egy idegen nyelvet, és ezért kénytelen fonetikusan irogatni. Gratulálok. Ostoba fasz.

BéLóg 2015.12.07. 20:13:56

@zsoci: Kedves Bölcsész Barátom!
Megmondanád, ezt a mondatot ki írta?
"...Ímél! Úristen,, szerencsére én még nem láttam olyan lelki sérültet, aki ezt így használja..."
Én így írom, gondolom ezt levontad már a beírásból. Vagyis akkor ki is kezdte ezt az alpári stílust? Visszanyalt a fagyi és fáj?
Hát idefigyelj te érzékeny lelki sérült dikkhed (sic). Anyanyelvi szinten beszélek németül, amiből szakfordító és tolmácsvizsgám is van. A szakmai angolt magamtól tanultam, iskolába sosem jártam, ellenben most előadásokat és tréningeket tartok szakembereknek. Egyelőre elégedettek. Oroszul olvasok, írok és értek is, nyimnóska beszélek is. Utóbbihoz a csehet is felvettem, ebben beszéd szinten erősen alapfokon állok, az írás még felejtős, az olvasás meg rohadt nehezen megy.
Na ennyit a nyelvekről, őszintén.
A kérem, köszönöm, jónapot plusz bizonyos alapvető szakmai kifejezések terén elboldogulok franciául, spanyolul, lengyelül, malájul és tamil nyelven, ezekben az országokban ugyanis hosszabb ideig dolgoztam. Némelyik nyelven ezek közül még imádkozni is tudok, BEMAGOLVA a megfelelő szövegeket. Fantasztikus érzés egyébként, ajánlom neked is.

Te hogy állsz etéren? Sprechen vous a little bit angielski?
Úgyhogy bekaphatod!

A faszpörgettyű meg valóban te vagy anyádmajma te! Gondolom te mindenkinek a "móbájloddal" telefonálsz és persze tisztán, angolul is írod le ha kell?
El is képzelem amint pötyögöd:
Képzeld, tegnap leesett a mobile-om, szerencsére a screen-je nem tört össze, úgyhogy nem is kellett elvinni a service-ba! See you később anya, majd beszélünk. Este küldök message-t!
Az egész világ ír fonetikusan dolgokat, de gondolom a Wikipédia linkekre kattintani már ciki volt.
Senki sem "kénytelen" fonetikusan írni. Megteszi ezt a maga a nyelv.
Lécci adjál egypár olyan újabb dátumozású linket, ahol hardware-t vagy software-t vagy file-t írnak, jó?
Nesze Herr Schwanzhut!
hu.wikipedia.org/wiki/Hardver
hu.wikipedia.org/wiki/Szoftver
hu.wikipedia.org/wiki/Adat%C3%A1llom%C3%A1ny
A TÖBBI meg majd szépen jön, már ha a NYELVÜNK úgy akarja a fejlődést. Amiben te tényleg leragadtál a meki sütöde mellett, pobre estúpidó :-)

zsoci 2015.12.07. 20:40:20

@BéLóg: Produkálhatod magad, attól mépg egy arogáns köcsög maradsz. Nincs semmilyen fagyi kisköcsög ami visszanyaljon, mert nyugodtan irogathatod afaszságaidat, attól még egy ostoba faszkalap maradsz. Inkább egy gumiban végezted volna, akkor avilág megszabadult volna egy ilyen okoskodó mocsoktól. Remélem ott döglesz meg ahol vagy.

BéLóg 2015.12.07. 23:39:40

@zsoci: Jaj drágaságom, bibis lett a bucikád? Beugrottál egy birkózóringbe, adtál egy pofont annak a csúnya kövér bácsinak az meg visszalegyintett és padlót fogtál öt perce? Most sírsz mert fáj? Gyere anyucihoz, adok puszikát a fejecskédre! Csúnya kövér vitatkozós bácsik bántják anyucika drága kicsi fiacskáját, hát milyen világ ez már?

Remélem minden szemétséged VISSZAHULLIK rád, hiszen te kezdted a gecizést, most meg nyeled amit visszaköpnek. Nem ízlik mi? talán nem kellett volna ELKEZDENI.
Tudod mit? Olvassál szerencsétlen faxlakap!
index.hu/tech/2015/12/07/laszlo_bock/

De mivel szerintem azt se tudod hogy kell egy linkre kattintani, IDEÍROM neked a címét: "Így lesz az ember vérbeli guglis"
Érted? GUGLIS! Ezt merték írni az Indexen így hogy GUGLIS, nem hogy Google-s! Rohadtak! Lelki sérültek! Okoskodó mocskok! Arrogáns (két r-rel!) köcsögök!
Hardver.
Szoftver.
Fájl.
Ímél.
Guglis.
Fészbúk.
Inkább ostoba faszkalap mint a mekiben büfé-ruhatáros "diplomával" hamburgert sütögetni életem végéig!

Ja és nem Bécs hanem Wien, meg nem Lipcse hanem Leipzig. Nem Drezda hanem Desden, Beográd és nem Belgrád, Bucuresti és nem Bukarest, Bratislava és nem Pozsony, Praha és nem Prága! Nippon és nem japán.
Hogy a felvágós sznobokat ne is említsem mint:
Núúúú York,
Jöteborj,
Sikágó!
Zsoci, zsoci, te szopni jársz ide?
süti beállítások módosítása