„A bevándorlás lehetőség, nem pedig probléma. Én azt mondom, hogy lassan a testtel!”
2015. október 08. írta: lumens

„A bevándorlás lehetőség, nem pedig probléma. Én azt mondom, hogy lassan a testtel!”

Orbán Balázst, a Századvég kutatási igazgatóját, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatóját, illetve a Századvég és a Mathias Corvinus Collegium által közösen alakított Migrációkutató Intézet főigazgatóját kérdeztük a migráció jelenségének jogi aspektusairól és az Európai Unió előtt álló jövőképről.

Hogyan tudná összefoglalni az európai migrációs folyamatok alakulását?

Először is fontos a fogalmakat tisztázni. A migráns kifejezés egy tudományban bevett fogalom, bátran ajánlom mindenkinek a használatát, mert semleges, önmagában nem mond semmit a vándorlás motivációjáról. A motiváció azonban kulcsfontosságú ebben a kérdésben, mert olyan, mint a rovar és bogár esete: minden menekült migráns, de nem minden migráns menekült.

A XX. században elképesztő módon felgyorsultak a mozgási folyamatok az egész világon. Eltérő számok vannak ebben a témában, de egyes ENSZ tanulmányok szerint jelenleg 100 millióan vannak úton. Az idők során a migráció egy újfajta jelenséggé nőtte ki magát és az irányok is változtak. Európa évszázadokon keresztül küldő ország volt, nem pedig fogadó. A kontinensnek viszonyulnia kell ehhez a helyzethez, hisz senkinek sem könnyű átállnia és megemésztenie, hogy egy másik szerepet kezd játszani. Nem mindegy, hogy valaki a Hamletben Ofélia vagy Rosencrantz és Guildenstern.

Hogyan reagált minderre a kontinens?

A II. világháború után kialakult menekültügyi rendszer első pillére az 1951-es Genfi Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó kiegészítő rendelkezések, amelyek minimum követelményeket állapítottak meg a menekültek befogadásával kapcsolatban. Egyes országok jogalkalmazások útján komolyabban kibővítették a menekült definícióját, de az Egyezményben lefektetett szisztéma alapjait tekintve, még mindig minden egyes menekültügyi rendszernek az alapja. Elavult és rendkívül módon hozzájárul a mostani migrációs hullámhoz, kifejezetten katalizálja, nem pedig csillapítja azt.

Fotó: Csikós Barnabás / lumens.hu

Miben rejlik a rendszer buktatója?

Elsősorban a gond az, hogy nincs egy egységes mérce. Ugyanazon menekültügyi definíció szerint Kanada és Svédország a 90-es években az emberek 60-80%-át menekültként elismerve befogadta, míg Finnország 0,4%-át. Ugyanazt a szomáliai népcsoportot Kanada majdnem 80%-ban fogadta be, míg az Egyesült Királyságban ez az arány 1% alatt maradt. Tehát az, hogy milyen arányban kapott valaki menekültstátuszt, sokkal inkább függött az ország bevándorláshoz való hozzáállásától, vagy attól, hogy milyen munkaerőre van szüksége, mint attól, hogy a menekültjoghoz folyamadó közvetlen üldöztetés alatt állt-e.

Másodsorban a II. világháborút követően a világ a politikai ideológiák mentén kettéosztódott; a menekült az egyéni üldöztetés elől az egyik politika blokkból a másik irányába menő üldözött volt. Tipikus példa erre az ’56-os forradalom után Ausztriába menekülő magyarok. Ez a rendszer ezekre a jelenségekre épült. Ez azt jelenti, hogy egy: menekült az, aki bizonyos védett tulajdonságai szerinti üldözés, vagy az attól való megalapozott félelme miatt jön. Kettő: ahhoz, hogy menedékkérelmet nyújtson be, el kell érnie az adott fogadó országot. Három: a menekültet nem lehet visszaküldeni abba az országba, ahonnan jött. Négy: nem büntetendő azért, mert illegálisan lépett át az ország határán. Ezek az alapszabályok a jelenlegi nemzetközi menekültügyi gondolkodásmódnak az alapjai, amelyeket mind a mai napig vallunk, és meghatározott helyzetek kezelésére kiválóan alkalmas. Csakhogy a jelenlegi migránshullám nem ebben a klasszikus értelemben jelentkezik.

Harmadsorban, mindezek alapján mi magunk idézünk elő olyan helyzetet, hogy ahhoz, hogy valaki például Németországban menekültként letelepedhessen, el kell indulnia Törökországból, átvágva az Unión keresztül, sehol nem kérve menekültstátuszt, az országhatárokkal sem foglalkozva. Útjuk során, át a Földközi-tengeren, mindenféle humanitárius katasztrófát és iszonyatos megpróbáltatásokat vállalnak, majd átgyalogolnak számtalan biztonsági, társadalmi és kulturális feszültségekkel járó módón Európán. Fontos látnunk: minderre mi ösztönözzük őket.

Érdemes lenne újragondolni a nemzetközi menekültügyi rendszer pontjait?

Mindenképp át kellene gondolni a mostani pilléreit és filozófiáját. Az a nézőpont, hogy csak akkor tudunk velük „foglalkozni”, ha már idejöttek, alapjáraton problémát jelent. Meg kellene fordítani a logikát, illetve nekünk helyben segíteni. Az a gondolat, hogy ne küldjük vissza őket, logikus, bár cizellálni kellene, illetve a szankciómentes illegális belépésről szóló pont szintén idejétmúlt; egyik sem ad választ a problémákra. A genfi egyezmény, illetve menekültügyi rendszerünk az egyéni elbírálás talaján áll, azonban ezeknek az embereknek nem egyéni elbírálásra van szükségük, hanem humanitárius segítségnyújtásra, éppen ezért csoportként kell őket kezelni. Valójában azonban állampolgársági alapokon nyugszik a döntéshozatal, vagyis az adott államról szóló ország információk alapján határozzák meg az eredményt. Ha az állam szakemberei úgy vélik, hogy az ország nem biztonságos, akkor általános jelleggel kapnak zöld utat.

Mi alapján határozzák meg, hogy egy ország biztonságos-e vagy sem?

Két jogi kategória van: a biztonságos származási ország és biztonságos harmadik ország. Uniós szinten is meg lehetne határozni, de erre még nem került sor, így egyes országok maguk döntenek erről. Ha valaki biztonságos származási országból jön, akkor az ő kérelmét sokkal könnyebben vissza lehet utasítani. Főleg az európai országok sorolhatóak a biztonságos származási országok közé. Ennek ellenére az év első felében a Magyarországra érkező kérelmezők 30-40%-a európai országokból érkeztek. A biztonságos harmadik ország logikája szerint minden menekültkérőnek ahhoz van joga, hogy kimeneküljön abból az országból, amiben üldözésnek van kitéve. Azonban, a menedékkérőnek abban az országban kell menedékjogot kérnie, ahol az első biztonságos országot találja, működőképes menekültügyi rendszert, hatékony védelmet és nem kell tartania a visszaküldéstől. Ha valaki mégis továbbmegy, egy ilyen biztonságos harmadik országba visszaküldhető. A jogi konstrukció ugyanakkor nem az, hogy kimondjuk, hogy egy ország biztonságos, és kész, hanem vélelmet alkalmazunk, amellyel szemben ellenbizonyításnak van helye. Tehát mi előzetesen feltételezzük azt, hogy az érintett származási vagy harmadik ország biztonságos, de minden menedékkérő bizonyíthatja, hogy az adott ország általánosságban ugyan valóban biztonságos, de az adott egyénnel szemben nem volt az. Akivel szemben mégsem volt biztonságos, annak menedékjog iránti kérelmét érdemben el kell bírálni. A magyar kormányt ezzel kapcsolatban az a vád érte, hogy minden kérelmet vissza fogunk dobni, ami Szerbia felől érkezik, miután Szerbiát biztonságos harmadik országgá nyilvánítottuk. A számok – ahogy említettem – mást mutatnak: a 600 kérelmező közül nagyjából 50-et utasítottunk el, a többinek viszont hagytuk, hogy ellenbizonyítsanak.

Szintén ajánljuk:

lumens_melegh.png

Mi a véleménye a felmerült kvótarendszer(ek)ről?

Lassan kezdenek ráébredni a nemzetek, hogy a problémát a gyökereinél kell megoldani úgy, hogy kihúzzuk a szükséges dugókat, vagyis rávesszük az embereket, hogy ne induljanak el, különben egy spirálban találjuk magunkat. Ez eddig nagyon fontos. Akár az uniós, akár a világkvóta ötletét nézem, a filozófia mindkettő mögött az, hogy a felelősség oszoljon el az országok között. Ezekkel a megoldássokkal kapcsolatban ugyanakkor sok jogos kétség felmerül. A rendszerváltozás utáni – csupán pár ezer főt érintő – magyar tapasztalatok például azt mutatják, hogy a menekültügyi programunkon keresztül zajló integrációs próbálkozások kudarcot vallottak. Jellemzően a programok befejezése előtt, az országba érkező emberek elhagyták az országot, mert nehéznek találták a nyelvet, vagy nem volt olyan közösség, ahova csatlakozni tudtak volna. Tehát nem tudtunk számukra megfelelő körülményeket biztosítani, és nem azért, mert nem volt elegendő forrás vagy, mert embertelen lett volna a magyar rendszer, hanem mert az idegen civilizációból érkező emberek integrációja a magyar viszonyok között nagyon nehéz. Éppen ezért, ha olyan helyzetbe kényszeríti őket a jog, vagy a társadalom, amiben ők nem akarnak lenni, akkor továbbállnak. Az uniós kvótát tehát az élet bizonyosan felül fogja írni.

Ennek ellenére azt a mögöttes filozófiát mélyen támogatom, hogy az államoknak közösen kell humanitárius segítséget nyújtani. Ne hagyjuk becsapni magunkat, és ne hagyjuk azt, hogy olyan menekültügyi rendszer legyen az iránymutató, amely szerint a menekültkérelem benyújtása szerinti fogadó ország az egyedül felelős azért, hogy menedékjogot adjon és humanitárius értelemben ne szenvedjenek a migránsok; ez rendkívül önző és hipokrita gondolat. Ez egy olyan jelenség, amit globális konfliktusok okoztak, amelyben a világ minden ország részt vett és nekik ilyen-olyan módon ki kell venniük a részüket a megoldásból; az, hogy befogadnak, vagy anyagi támogatást nyújtanak, már más kérdés.

Hogyan tudja kezelni a jogrendszer a kulturális összeütközéseket?

Magyarországon többfajta menedékjogot lehet szerezni a belső jogi terminológia alapján: menekült, oltalmazott, menedékes és befogadott. A menekültekre főszabály szerint ugyanazok a jogi normák és alapjogok vonatkoznak, mint a magyarokra, és a magyar jogrendszer külön rögzíti azokat a kivételeket, amikor eltérő a helyzet. Például szavazati joggal rendelkeznek az önkormányzati választásokon, és az állam sok módon segíti a beilleszkedésüket. Az elismerést követő hat hónapig tartózkodhat például ingyenesen a befogadó állomáson, mely időtartam egy alkalommal hat hónappal meghosszabbítható. A befogadó állomáson való tartózkodása alatt szállásra, napi háromszori étkezésre, személyes használatra étkező és tisztálkodási eszközökre, ruházatra jogosult, adományokból részesülhet, valamint utazási kedvezményeket vehet igénybe. Ezen kívül szabad felhasználású havi költőpénzben részesülhet és két évig ingyenes egészségügyi ellátásra jogosult. Ezt követően a hatóság és a menekült egymással úgynevezett integrációs szerződést köthet, amelyben további támogatásokért cserébe az elismert együttműködést vállal. Ennek ellenére természetesen az állam nem fogja például engedni, hogy többször házasodjanak egy magyar anyakönyvvezető előtt – ebből is jól látszik, hogy ez ismét egy szociológiai kérdés.

Fotó: Csikós Barnabás / lumens.hu

Mit takar pontosan ez a szociológiai kérdés?

A nyugat-európai tapasztalatok jól reprezentálják, hogy a muszlim vallásúak kulturális értelemben jelentősen eltérőek. A vallásgyakorlás szintén nem csupán hitbeli kérdés, és úgymond az államtól totálisan elkülönített dolog, hanem összefonódik az élet többi területével. A mecsetek, ahova járnak, politikai, életvezetési, teológiai, közösségformálási és szinte minden egyéb értelemben útmutatóak ezen emberek számára. Ez egy nagyon jól működő kapcsolati háló, és amikor arra kényszerítjük őket, hogy asszimilálódjanak, vagy legalább integrálódjanak, akkor tulajdonképpen egy olyan valaminek a feladását várjuk tőlük, ami az identitásuknak a saját része. Éppen ezért – ahogy a tapasztalatok is mutatják – ez alapvetően egy elvetélt ötlet.

A mostani migrációs hullámmal kapcsolatban lehet követ dobáló és könnygáztól síró migráns gyereket is látni, és valószínűleg mindkét képben van igazság. A szélsőségek mindenütt jelen vannak, ugyanígy biztosan vannak nyugaton is sikeresen integrációs modellek, de nagy általánosságban az mondható, hogy azokon a területeken, ahol nagyszámú, eltérő civilizációs közegből jövő kisebbség jött létre, ott nem egy integrált közösség, hanem nem jogi értelemben, de egyéb szempontok szerint párhuzamos társadalmak jöttek létre. Ebből szerintem az következik, hogy az ilyen típusú bevándorlást lehetőség szerint el kell kerülni. Ezekkel az emberekkel szemben humanitárius értelemben felelősséget kell vállalnunk, főként azért, mert a nyugati államoknak komoly szerepe volt abban, hogy ezek a konfliktusok így alakultak és ezeknek az embereknek most menekülniük kell. De ez nem azt jelenti, hogy befogadjuk őket, mert azzal csak a saját problémáinkat növeljük, és nem megoldjuk őket.

Hogyan kezeljük a családegyesítés kérdését ebben az ügyben?

Az uniós és a magyar jog úgy működik, hogy családegyesítési céllal is ad menekültstátuszt, ez egy legitim szempont, sőt könnyített feltételek alapján lehet így menedékjogot kapni. A migráció szociológiája úgy működik, hogy azért mennek egy adott országba, mert már ott van egyfajta kialakult közösség, vagy családtagok, akik információval, védelemmel tudnak szolgálni. Ezek a csatornák egy migrációs spirálban egyre olajozottabban működnek. Az érkezők között most felülreprezentáltak a fiatal felnőtt férfiak, és azok, akik például a mi fogalmaink szerint szinte gyerekek, de Keleten az ilyen korú fiatalok már önfenntartó férfinek számítanak. Ők úgynevezett elsőkörös bevándorlók, akiket nagy valószínűsséggel követik majd a következő hullámokban a családjuk többi tagja is, ekkor gyorsul fel igazán a folyamat.

screenshot_2015-10-08_09_29_55.png

Milyen következményei lehetnek ennek a helyzetnek az Európai Unióra tekintve?

Azért életveszélyes ez a helyzet, mert ha a menekülthullámot nem tudják kezelni a schengeni külső határok őrizetét ellátó országok, akkor a belső országok vissza fogják állítani a határellenzésüket, mert anélkül nem tudják kontroll alatt tartani a helyzetet. Ez azért probléma, mert ez nemcsak az Unió közös menekültügyi rendszerét, de a szervezet egyik legnagyobb vívmányát, a belső közös határok nélküli Európa képét is lerombolja. Pár hónappal ezelőtt, amikor erre először célozni próbáltunk, még sci-fi kategóriába kerültünk idehaza, most meg már közhelyes, hogy ezt felhozom.

Úgy látom sajnos, hogy a következő életveszélyes lépés az lehet, ha a nyugati társadalmak fejében többé nem lesz éles különbség az Unió keleti régiójából jövő munkavállaló és az Unión kívülről érkező harmadik országbeli bevándorló között. Tehát, ha azt fogják mondani, hogy nemcsak albán, hanem lengyel bevándorlóra sincs szükség Nyugaton. Ez a gondolati csíra még nem kapott nagy nyilvánosságot, de ha egyszer a fejekben ez a két különböző dolog összekapcsolódik, mondjuk az uniós tagságról szóló, tervezett brit népszavazás kapcsán, akkor ott kő kövön nem marad. Ekkora ugyanis nemcsak a schengeni vívmányok és a szabad belső mozgáshoz való jogból, de az Európai Unió négy alapszabadsága közül a munkaerő szabad áramlásából is visszalépünk. Ma ez a gondolat is pont olyan extrémnek hangzik, mint anno a belső határellenőrzés visszaállítása. A jelenlegi folyamatok tehát valóban destabilizálják a rendszert. Itt nem arról folyik a vita, hogy szeretjük-e őket vagy nem, ez egy torz elképzelés, hanem hogy az európai szuverenitást, a döntési szabadságot, a folyamatok feletti kontroll lehetőségét fent tudjuk-e tartani. Ez a kérdés, függetlenül attól, hogy mit gondolunk a bevándorlásról vagy, hogy jobb, netán baloldali kormány van hatalmon.

Milyen megoldás jöhet szóba az Unió számára?

Az Európai Unió ugyanúgy reagál erre a problémára, mint mindig: rendkívül lassan és bürokratikusan, de ha ez a hullám ilyen mértékben és ilyen módon fennmarad, akkor elkerülhetetlen lesz, hogy karakteresebb és erősebb válaszokat lássunk. Abban a három dologban már megszületett az egyetértés – bár ehhez egy év kellett –, hogy ez a hullám így, ebben a formában senkinek sem jó, ezért csillapítani kell és ennek érdekében az Uniónak fel kell lépnie. Abban nincs közös nevező, hogy hogyan. A keleti és nyugati országok véleménye abban tér el, hogy ezek az országok úgy gondolják, hogy mindamellett hogy csillapítjuk, javítjuk a helyzetet a közel-keleti régióban, deklarálnunk kell, hogy ha valaki illegálisan átlépi az Unió határát, akkor elveszti a lehetőséget arra, hogy ő legális státuszhoz jusson, függetlenül attól, hogy szír, afgán, vagy koszovói. Bizonyos országok tehát egy erősebb fellépést támogatnak annak érdekében, hogy helyben segítsünk és egyben az Európai Unió területén kívül döntsük el, hogy jogosultak-e menedékjogra vagy sem. Ez azonban nem működik anélkül, hogy ezzel párhuzamosan ne mondanánk nekik, hogy ha elindulnak és illegálisan átlépik a határt, akkor nem fognak legálisan menedékstátuszt kapni. Az ausztrálok ezt meglépték. Ők egy befogadó országnak tartják magukat, hajlandóak bevándorlókat fogadni, akár menekültként is elismerni őket, de ha valaki csónakkal az ausztrál partokhoz hajózik és elkiáltja magát, hogy „Asylum! Asylum!”, akkor nem fog menekültstátuszt kapni, hanem vissza fogják őt fordítani. Ennek a fellépésnek a révén, míg az Európába irányuló bevándorlási szám növekszik, addig az Ausztrália irányába menő csökken, mert ez a szigorú rendszer működik és az egyre gyorsuló spirálfolyamatokat meg tudták fékezni.

Mennyire korlátozza az Európai Unió az országok önálló mozgásterét ebben az ügyben?

Én már mondtam olyat, hogy az Európai Uniónak nincs közös menekültügyi rendszere, és olyat is, hogy van ugyan közös menekültügyi rendszer, de az nem működik. Mondtam olyat is, hogy az Uniónak van közös bevándorlási politikája, és volt, amikor azt állítottam, hogy nincs. Érdekes módon mind a négy megközelítés egyszerre lehet igaz, mert az ördög ugye a részletekben rejlik. Az Uniónak van egy menekültkérelmek elbírálását szabályozó közös rendszere, de azon belül, hogy kinek adják meg az egyes országok a menedékjogot, elég nagy a szabadság. Ez jelentős tagállami mozgásteret jelent. Bevándorláspolitikában pedig közös vízumkódexünk van, illetve a legális belépésnek és letelepedéseknek is van egy közös minimum szabályrendszere, de végső soron ez esetben is a nemzeti kompetenciák érvényesülnek. Sok minden utal arra, hogy végső soron itt a nemzetállamok döntenek. Például a magyar nemzetgazdasági miniszter nemrég kiadhatott egy rendeletet, amelyben meghatározhatta, hogy az országban egyidejűleg maximum hány állást tölthetnek be külföldiek.

Fotó: Csikós Barnabás / lumens.hu

Hogyan értelmezhetőek a magyar állam intézkedései?

Magyarország ebben a helyzetben annyit tudott tenni, hogy azt mondta, hogy ő várja a közös európai döntést, s mint látjuk, a kormány most elég aktív javaslattételben is, de egészen addig, amíg ez meg nem születik, addig ezt a hullámot nem akarjuk az országon keresztülengedni, hanem kontroll alatt akarjuk tartani a folyamatokat. Egyébként ezt minden tagállam megtehetné, a görögök is, de nem teszik. Nem tesznek eleget regisztrációs kötelezettségüknek, s ezzel uniós jogot sértenek. Akár Magyarország is indíthatna kötelezettségszegési eljárást, vagy az Európai Bizottság, akinek a menekültügyi biztosa jelenleg nem mellesleg görög. Amíg egyes országokban nem változik a helyzet, addig nincs mit tenni. Erről szól a kerítés is: amit mi megtehettünk, azt megtettük. A szeptember 15-e után, amikortól az új szabályok hatályba léptek a magyar-szerb határon, készült statisztikák alapján az látszik beigazolódni, amit vártunk. A tömeg nem a legális, kontroll alatt tartott belépési pontot kívánja használni, hanem minél gyorsabban, horvát területeken keresztül a célországba jutni. Akik mégis ezt az utat választják, azoknál a tranzitzónás elbírálás során, amikor még nem léphetnek be az országba, szerencsére az uniós normáknak megfelelően alacsony, 10 %-os az elfogadhatatlanná nyilvánítási arány. A röszkei határon nincs tumultus, van egy kapu zsilippel, ami működik.

Milyen jövőképre van kilátás?

Az Unió bevándorlási szlogenje: a bevándorlás lehetőség, nem pedig probléma. Én azt mondom, hogy lassan a testtel, jobban tennénk, ha minden bevándorlási hullámot külön-külön értékelnénk. Ha ukránok tömegei indulnának meg az Unió irányába, akik valóban közvetlenül háborús veszély elől menekülnének, és kulturális és etnikai szempontból annyira nem különbözőek, az ő integrációjukban van lehetőség; persze rövidtávon sok feszültséggel járna, de nem lenne reménytelen a helyzet. Azt a hullámot tehát máshogy lehetne megítélni, mint ezt. Ilyen mértékben és összetételben ez egyértelműen probléma és nem lehetőség. Remélhetőleg erre az Unió is rá fog jönni és megteszi a szükséges lépéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a hullámot csillapítani lehessen. Azt remélem, hogy a helyzet fokozódása ki fog kényszeríteni olyan döntéseket, amelyek egyszer, s mindenkorra lehetővé teszik, hogy az uniós tagállamok a saját logikájukat követve eldönthessék, hogy akarnak-e beengedni bizonyos embereket vagy sem, mert most nincs meg ez a lehetőség. Nem kell mindig mindent egy akolba terelni, az nem oldja meg a problémákat. Pont ellenkezőleg, minden kérdésben át kell gondolni, hogy mi az, amit egységesíteni kell, és mi az, amiben az önállóságot meg kell hagyni. Ha komolyan vennénk magunkat, és azt, hogy belül nincsenek határaink, de kívül igen, akkor például egy erős közös határellenőrzést kellene felállítani a schengeni határok mentén, a menekültkérdésben pedig a közös, külső határokon kívüli humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos közös fellépést kellene sürgetni. Azt pedig, hogy egyes országok a demográfiai problémájukat milyen emberi erőforrásból kívánják megoldani, rájuk kellene hagyni.

Halkó Petra

A bejegyzés trackback címe:

https://lumens.blog.hu/api/trackback/id/tr277948938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2015.10.09. 02:13:47

"Azt pedig, hogy egyes országok a demográfiai problémájukat milyen emberi erőforrásból kívánják megoldani, rájuk kellene hagyni."

Ja, bocs, de én nem akarom egyik Orbánra sem hagyni, hogy semmiféle megoldása nincs a demográfiai problémára, és az egyetlen megoldást elutasítja.

Ezen bukik az egész riport. Úgy tesz, mintha Európának, és különösen Magyarországnak ne lenne égetően szüksége bevándorlókra.

E.Katolnai 2015.10.09. 03:49:00

„ugyanígy biztosan vannak nyugaton is sikeresen integrációs modellek” – igen, és hol vannak ezek a sikerek? melyik nyugati ország, melyik városában? Csak nem Marseille-i 14-15 kerületében látja a sikeresen integrációs modellt vagy talán az antwerpeni Borgerhont sikeréről hadovál?
Ki is ez pali? Egyetemi oktató, meg kutatási igazgató? Ha nem képes pontosan megnevezni egy sikeres integrációt valamelyik mohamedánok lakta nyugati nagyvárosának kerületén, amit mindenki leellenőrizhet, akkor vagy egy ostoba pali, vagy szándékosan hazudik. Járt ez valaha Évri déli kerületeiben vagy sötétedés után sétált valaha Montfermeilben?
Balázska és a liberális 'értelmiség' hót hülye a valláshoz, nem értik a mohamedán ideológiát, nem ismerik nem látják az ideológiából eredő aljasságot, alantasságot, sötétséget. Sajnos még azt sem igazán értik, h mi a különbség vagy létezik-e különbség mondjuk a mohamedanizmus és a Buddhizmus között.

maxval bircaman főszerkesztőhelyettes · http://bircahang.org 2015.10.09. 05:16:46

@Brendel Mátyás:

Semmi szükség integrálhatatlan bevándorlókra, ez nem megoldás a demográfiai problémákra, hanem új probléma létrehozása.

Nzoltan 2015.10.09. 05:53:41

Integrált tömegekre a gazdaságnak van szüksége. Csakhogy akik jönnek, gazdaságilag ráfizetésesek.

Kampfer 2015.10.09. 06:52:49

@Brendel Mátyás: "Ja, bocs, de én nem akarom egyik Orbánra sem hagyni, hogy semmiféle megoldása nincs a demográfiai problémára, és az egyetlen megoldást elutasítja."

Én pedig azt nem akarom, hogy a te orbanofóbiád és 'megoldásod' miatt négerek, szírek, szomálik és egyéb integrálhatatlan és társadalomidegen népséggel kelljen egy élettérben tartózkodnom! Ha neked ez bejön, mehetsz olyan helyre, ahol ez van és működik. Senki sem tart vissza!

"Ezen bukik az egész riport. Úgy tesz, mintha Európának, és különösen Magyarországnak ne lenne égetően szüksége bevándorlókra."

Francot bukik! Kimond korábban tabuként kezelt alapigazságokat! SEMMI szüksége sem Európának, de Magyarországnak biztosan nem ilyen 'migránsokra'! Csak feszültséget, problémát és ráfizetést hoznak...
Kamp.

Kampfer 2015.10.09. 06:55:37

@Bockó: Mint ahogy a ballib és 'civil' propagandára sem! Vagy ha arra igen, akkor erre legalább annyira! Szerintem a legjobb, ha a tapasztalatok beszélnek. Esetleg Franciaország, Németország...? Ha ott sikerült ezeket szépen integrálni és iskolába, munkába járó, európai életmódot folytató polgárokká formálni, akkor el LEHET gondolkodni az integráción. De akkor sem KELL! Szóval...? Sikerült őket integrálni? Ja, nem...
Kamp.

icipicicsipa 2015.10.09. 06:56:08

Nem akarunk egy ilyen agresszív, erőszakos primitív csőcseléket Európába, az országunkba.
Pont.
És az, hogy így döntöttünk, az a szuverén jogunk, senkinek semmi köze hozzá és kuss.

"Ha nem tetszik, akkor el lehet innen menni".

Értve vagyunk?
Remélem.

StanLee · https://newsroll.net 2015.10.09. 07:03:12

Szerintem az utóbbi idők egyik legértelmesebb riportja a menekült témáról. Én úgy érzem, hogy ugyanarról az arany középútról beszél, amit a legtöbb ember gondol itt Németországban. Értsd: nem menekültellenes az egyén, van benne emberség, segíteni akar, de ami most megy, az nagyon nem az, ahogy a segítségadást egy átlagos ember elképzeli.

Én várom, hogy mit lép majd Bajorország ma. Ha lezárja a határt, ugye az osztrák is lezárja, Mo. szerencsére megépítette a kerítést, mi is zárhatunk, akkor majd más problémája lesz a menekült.

Abban is egyetértek, hogy minden nemzet saját hatáskörében eldöntheti, hogy akar-e még több menekültet befogadni. Ha Németország a szír menekültek befogadásában látja a társdalmi problémáinak a megoldását, akkor már egyébként 2012 óta megtehette volna, hogy a menekülttáborokból évente befogad 3-400 ezer menekültet évente, lenne már tapasztalat az integrációval. De ne mondja nekem egyik politikus se, hogy ezt ők így akarták, értsd pár száz ezer ember pár hónap alatt, senki sem tudja mit kezdjenek velük, de azért jöjjenek kontroll nélkül.

A mostani helyzet olyan, mint amikor a kismalac elesik a biciklivel, majd azt mondja: én így szállok le a bicikliről.

jogalany 2015.10.09. 07:25:46

Nincs demográfiai probléma, természetes folyamat van és már megint kontraszelektál az állam. Mert az állam nem értünk, hanem saját megáért van, rövid az esze és haszonelvű. Sok ember = sok adó, ez a logikája.
De ez nem jó, mert a bevándorlás egyben kontraszelekció.

midnight coder 2015.10.09. 07:29:30

@Brendel Mátyás: Attól függ, milyen bevándorlókra. Iszlamistákra, írástudatlan afrikaiakra nincs szükség. Azok a liberósok akik azzal érvelnek, hogy a bevándorlás majd megoldja a demográfiai kérdéseket azért mérhetetlenül ostobák, mert azt hiszik, hogy ember és ember egyenlő, darab darab, és ha idehozzák Oszama Bin Laden hitsorosait, vagy afrikából a kecskékkel együtt lakó, gyerekkatonaként felnőtt írástudatkan kecskepásztort, az majd ugyanúgy termelni fogja a GDP-t, mint a magyar mérnök. Hát nem. Nem fogja termelni. Ha termelné, akkor túl nagy bajunk nem lenne: van ugyanis majd egymillió olyan rejtett erőforrásunk akik még mindig 100x képzettebbek mint a legtöbb bevándorló - igaz, írni-olvasni ők is csak hátszéllel tudnak, de legalább magyarul beszélnek, és nem ellenségesek az európai kultúrával szemben, Pl. az itteni nőket nem tekintik kurvának csak azért mert nem viselnek csadort.

Persze, a bevándorlók között vannak képzettek is. Van egy-két olyan közel-keleti ország ahol az oktatás színvonala majdnem megközelíti az európait, és a szírek is ezek közé tartoztak. De ez azt jelenti, hogy max. a bevándorlók fele használható bármire is - és azok nagy része is velünk ellenséges kultúrából érkezik. És ezek csak a szírek, azok a százmilliók akik még ide kívánkoznak messze nem ennyire okosak. Ezekben az országokban vagy nagyon alacsony a képzett polgárok számaránya, vagy a kultúrájuk szerves része a gyilkolás, vagy a kettő kombinációja. Viszonylag kevés olyan ország van, ahol magas a népesség, és civilizáltak az emberek. És az sem ezekben a térségekben van, hanem Délkelet-Ázsiában.

És ez nem xenofóbia. Jöhetnek ukránok, kínaiak, bárki aki képes civilizált módon országot építeni, és nem élősködni, vagy éppen ellenünk harcolni jött. De nem akarunk Európából Afrikát vagy Közel-keletet csinálni.

Exploiter 2015.10.09. 08:35:15

@Brendel Mátyás:

Inkább te teszel úgy, mintha lenne.

Semmi, de semmi szükség se további népesedésre, se egyáltalán a népesség csökkenésének a megállítására. Főleg nem ilyen ostoba eszközökkel.

Exploiter 2015.10.09. 08:38:23

Egyébként maga az interjú jó, like meg ilyenek.

♔bаtyu♔ 2015.10.09. 08:55:07

"Azért életveszélyes ez a helyzet, mert ha a menekülthullámot nem tudják kezelni a schengeni külső határok őrizetét ellátó országok, akkor a belső országok vissza fogják állítani a határellenzésüket, mert anélkül nem tudják kontroll alatt tartani a helyzetet. Ez azért probléma, mert ez nemcsak az Unió közös menekültügyi rendszerét, de a szervezet egyik legnagyobb vívmányát, a belső közös határok nélküli Európa képét is lerombolja."

Azon nem csodálkozom, hogy ezt a mondatot ami a lényeg egy ostobább ballibsi nem érti, én azon csodálkozom, hogy Merkel csak azért, hogy ne kelljen felelőtlen mondatát megcáfolnia elárulta Európát és euromilliárdokba fog ez kerülni.

A belső országok egyszerűen hátba döfték azokat, akik védték őket. Szerencsére van megoldás, az, hogy nincs védelem, a bevándorlókat egy korridoron át át lehet terelni a belső országok felé. Ezek politikusai pedig szépen belebuknak farizeusságuk miatt.

♔bаtyu♔ 2015.10.09. 08:55:44

@Brendel Mátyás: Épp te írod ezt gyurcsánycsicska.

♔bаtyu♔ 2015.10.09. 09:00:48

@jogalany: A helyzetet totálisan érted félre. A bevándorlás célja a gazdag támogatást nyújtó országok, ez egyszerűen egy gazdasági migráció.

A magyar állam azonkívül, hogy eteti, itatja és szállítja a migránsokat mást nem csinál és nem is tud csinálni, hiszen a bevándorló fentiek miatt oda törekszik, ahol a legtöbb forrást reméli.
Szerencsénkre persze.

♔bаtyu♔ 2015.10.09. 09:06:37

@StanLee: "A mostani helyzet olyan, mint amikor a kismalac elesik a biciklivel, majd azt mondja: én így szállok le a bicikliről."

Kibaszottul találó, pontosan ez történt. Sorosék médiája Mo.-ból bűnbakot, Merkelből pedig hőst faragnak. (Az másik dolog, hogy épp fordítva van, a neten mi vagyunk a hősök és Merkel lesz az, aki ha igaz meg is bukik).

♔bаtyu♔ 2015.10.09. 09:17:34

Egy ballibsi blogger a másik blogban azon kesereg, hogy Orbánék 120 BKV busszal megoldották a bevándorló problémát.

A ballibsik a frappáns megoldásoknak valahogy nem örülnek, ők azt szeretnék, ha állna a bál.

fifibá55 2015.10.09. 09:32:33

Figyelemre méltó interjú és kommentek.

Nemfajtalan srác 2015.10.09. 09:33:49

Mennyi sok évet kellett várnunk, hogy szabadon átjárhassunk dolgozni a Lajtán túlra. Most meg idekeveredik ez a mezítlábas horda, átgázol a határokon, és simán megkapja mindazt amiért nekünk sok évig kellett pitizni

Olyan ez, mint amikor kitartóan udvarolsz egy csajnak, az meg kéreti magát hogy megfoghasd a kezét, majd jön egy erőszakos bunkó és bedönti az első kanyarban, megdugja előlről-hátulról és leszopatja

Így jártunk Európával

_Epikurosz_ 2015.10.09. 14:03:25

@Brendel Mátyás: Figyelj, istentagadó kuffir, ha kikeresztelkedsz, akkor neked kuss van, és befizeted a vagyonod felét, meg a jövedelmed negyedét minden hónapban, akkor hagyunk élni, egyébként megölünk. Ééééérted? A nagy logikád mellé olvashatnád a Koránt meg a kommentárját, meg a muzulmán tudomány és filozófia történetét. Meg az oszmán birodalomét. Meg a muzulmán rabszolgatartásét, 2015-ig.

@StanLee: Igen, ők így szállnak le a bicikliről. :D

@♔bаtyu♔: Azt én is olvastam, szerintem nem az a bajuk, hogy megoldották, hanem hogy titokban, meg hogy késik az emiatti túlórapénz (bár a túlóra ügy régebbi, lehet, hogy ezt már megoldották).