Okkal nem bíznánk a médiában?
2015. október 06. írta: lumens

Okkal nem bíznánk a médiában?

Egy szeptember végén készült Gallup-felmérés szerint tízből csupán négy amerikai bízik meg a sajtóban, ami a 2012-es és 2014-es „mélypontokkal” egyenértékű. Az életkori statisztikák szerint ez a helyzet a továbbiakban is romlani fog. (Összehasonlításképpen: Magyarországon 2014 elején nagyjából átlagos, hitelesség és kompetencia terén körülbelül hatvan százalékos eredményt értek el a különböző sajtótermékek.) A dilemma azonban természetesen az öreg kontinensen is felüti a fejét.

A szabadság földje?

Chric Cilizza, a Washington Post újságírója szerint ez a visszaesés elsősorban a szélsőséges partizán megnyilvánulásoknak köszönhető, mely csoportok – legyen szó politikusokról vagy niche közönségnek szóló műsorokról – számára előnyös a fősodorbeli médiát elfogultnak kezelni. Ennek a folyamatnak egyben katalizátora és haszonélvezője a szélsőségesebb csoportok felemelkedése. Véleménye szerint azonban mindez a politikai diskurzus ellehetetlenüléséhez vezet, egy olyan közeget teremtve, ahol a velünk egyet nem értő emberek ostobák vagy szándékosan félreértik, amit mondani próbálunk nekik.

Jack Shafer, a Politico újságírója cikkében viszont amellett érvel, hogy teljesen normális és valahol pozitív feljemény az, hogy a(z amerikai) közvélemény egyre kevésbé bízik meg a sajtóban – már csak azért is, mert a társadalom különböző intézményekkel szembeni bizalma jelenleg a történelmi átlag alatt van. A Watergate-botrány és Vietnám óta a média szereplői „csendes szkeptikusokból” „hangos cinikusookká” váltak, aminek a tanultabb olvasók és szerkesztőségek, valamint a technika fejlődése és a mindennapi élet komplexitása is egyre nagyobb teret ad. „A korábbi évtizedek hamis konszenzusa helyett különböző leírásokat kapunk az eseményekről, melyek szortírozása időt és intelligenciát igényel. Ezek hiányában el lehet intézni a dolgokat annyival, hogy a teljes sajtó megbízhatatlan” – írja, hozzátéve, hogy minél többet tudnak az emberek, annál kevésbé kell bízniuk. „Ha sok hírt fogyasztasz és nem hiszel el mindent, amit látsz, valószínűleg jól csinálod” – zárja sorait. Nem véletlen, hogy Sharlyl Attkisson oknyomozó újságíró konkrétan a „hírszkeptikusoknak” ajánlja új műsorát.

Csendes, újra csendes

A 2015-ös Edelman Bizalmi Barométer szerint az országok hatvan százaléka már nem bízik meg a médiában.

Ennek oka persze részben a konfliktusokkal teli nemzetközi szféra, melynek eseményei legalábbis az érintettek számára rendkívül megosztóak – logikus például, hogy a krízishelyzetben lévő Görögországban a lakosság 69 százaléka nem bízik meg a fősodorbéli médiában. Ez a tényező különösen nagy hatással van napjainkban Európára.

Érdemes megjegyezni azt is, hogy a kérdés komoly szocio-demográfiai vonulatai mellett azt is figyelembe kell venni, hogy egyáltalán milyen felületről beszélünk: az Eurobarométer 2013-ban például azt találta, hogy az internetbe, mint hírforrásba vetett bizalom erősen csökken, ahogy nő a megkérdezettek életkora. A tanultabb és jobb anyagi helyzetben lévő emberek is jobb véleménnyel vannak a sajtóról.

A bizalom csökkenésének folyamata persze valahol permanensnek is nevezhető, nagyjából bármely időszakból lehet erre vonatkozó cikkeket találni.

Ideológiai és műfaji játékok

A folyamatos bizalmi visszaesés következménye, illetve egyben azt erősítő tényezője az alternatív hírforrások egyre növekvő népszerűsége. Általánosságban elmondható, hogy sajtóetikai és népszerűségi szempontból is többet ér ma már az átláthatóság, mint az objektivitás: előbbinek okait David Weinberger még 2009-ben, utóbbinak következményeit a Fox News csatorna nevére utaló „foxification” jelensége foglalja össze. Egyrészt könnyebb megtalálni és leellenőrizni a forrásokat, mely fokozza a sajtóval kapcsolatos általános szkepszist, másrészt egyre több a konkrét ideológiai csoportok igényeit kiszolgáló sajtótermék.

Emellett a „humoros hírműsorok” (fake news show) műfaja is egyre népszerűbbé válik, mely szórakoztató köntösbe bújtatja a tájékoztatást, a napjainkban egyre fontosabbá váló kontextualizálást viccest formában oldva meg. Ezzel más demográfiai réteget szólítanak meg, mint a klasszikus hírműsorok, de a felmérések szerint nagyjából ugyanolyan szintű tájékozottságot biztosítanak.

Kelemen Luci

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lumens.blog.hu/api/trackback/id/tr277912378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eßemfaßom meg áll · http://tahobloggerek.blog.hu 2015.10.07. 12:49:28

"drágám, te nekem hiszel vagy a szemednek?" kérdezi a média a polgártól ártatlan bociszemekkel

♔bаtyu♔ 2015.10.07. 13:54:58

Az utóbbi időben a migránsok kapcsán rengeteg Mo. szóló youtube videót megnéztem. A "hivatalos" médiában nagyon egyértelmű volt a magyar ellenes koncepció, pld. BBC a kerítést úgy mutatta be, mintha egyenértékű lenne a vasfüggönnyel, azt, hogy lelocsoltak pár bevándorlót az augusztusi melegben pedig úgy, mintha élessel lőttünk volna.

Ugyanakkor több száz véleményből talán kettő ha volt, aki ezt el is hitte.
Azt már többen hitték el, amikor a rendőrök a sínekre lökték a bevándorló családot, viszont annál nagyobb volt a felháborodás, amikor elkezdték közzé tenni a teljes videót.

A média hazugságai szerintem ha nem is azonnal, de kiderülnek, Sorosék egyre több pénzért egyre kevésbé hatékonyak.