„A magyar külpolitika rendszerváltás utáni történetében tulajdonképpen példátlan az a nyelvezet, amit most használnak”
2015. október 06. írta: lumens

„A magyar külpolitika rendszerváltás utáni történetében tulajdonképpen példátlan az a nyelvezet, amit most használnak”

Rácz Andrást, a Finn Külügyi Intézet kutatóját, történész-politológust, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusát kérdeztük a hazai külpolitika aktuális kihívásairól és a témáról indított vitacikk-sorozatról.

Mivel foglalkozik jelenleg a Finn Külügyi Intézetben?

Ugyanazzal, amivel Magyarországon is: elsősorban orosz kül- és biztonságpolitikával, jelenleg értelemszerűen az ukrajnai konfliktus releváns a témában. Szakmámon nem változtattam sokat, csupán a munkám helyszínén.

Hogyan került kapcsolatba ezzel a kérdéskörrel?

Az egyetemen kezdődött: az ELTE Bölcsészettudományi Karán végeztem történelem szakon, és szerencsés voltam, mert volt néhány olyan tanárom, aki felkeltette bennem a Kelet-Európa iránti érdeklődést. Politikaelmélet szakon a szakmai gyakorlatom az akkori Teleki László Intézet Külpolitika Tanulmányok Központjában zajlott, és így kerültem a külpolitikai elemzői szakmába tizenegy esztendeje.

Mi a célja a hvg.hu-n elindított vitacikk-sorozatnak a magyar külpolitikáról?

Pont a közép-európai példák ismeretében tartjuk nagyon zavarónak, hogy nem zajlik itthon érdemi társadalmi vita a külpolitikáról. Nálunk lényegesen kisebb közép- és kelet-európai országokban is az értelmiségi réteg által részletesen megvitatott kérdés ez – ma Magyarországon ennek nincs nyoma, holott hagyománya egyébként lenne.

Nem a melegvizet akarjuk feltalálni: pusztán szeretnénk újraindítani azokat a magyar külpolitikáról szóló konstruktív vitákat, melyek a kilencvenes években jelen voltak a közbeszédben – az akkori sajtóban komoly viták folytak az ország EU- és NATO-csatlakozásáról és a határon túli magyarok helyzetéről. Olyan ambíciónk nincs, hogy ezzel megváltoztassuk a magyar közbeszéd általános jellegét, ahhoz ez természetesen kevés – de abban bízom, hogy kezdetnek talán jó lesz.

download_aspx.jpg

Orbán Viktor miniszterelnök október 6-án országházi dolgozószobájában megbeszélést folytat a parlamenti pártok frakcióvezetőivel az illegális bevándorlásról. Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Árvai Károly

Szintén említi a cikkben a 2008-as Külkapcsolati Stratégiát. Ennek milyen volt a hatása, illetve visszhangja?

Mivel a külpolitika kevesebb választópolgárt érint közvetlenül, mint mondjuk az oktatás vagy az egészségügy kérdése, ezért értelemszerűen alacsonyabb is az érdeklődés iránta – ezzel együtt azonban az akkori vitáknak volt közönsége és sikerült a szakértői közeget is megmozgatni. Azt már sokkal nehezebb megválaszolni, hogy egy stratégiának milyen a társadalmi hatása – külpolitikai stratégiának nyilván lennie kell mindettől függetlenül.

Mit gondol a jelenlegi kormány külpolitikai tevékenységéről?

A gyakorlati külpolitika alakítása és működése ennél tágabb kérdés, de önmagában a stratégiaalkotás terén jól szerepel, sokkal jobban, mint az előző. A stratégiai dokumentumoknak ugyanis van egy hierarchiája: az egész rendszer legtetején van egy ország alkotmánya, ami meghatározza a legfontosabb működési kereteket. Ez alatt van egy nemzetbiztonsági stratégia, amelyből deriválódnak az ágazati (katonai, honvédelmi, külpolitikai, et cetera) stratégiák.

Azt látjuk, hogy ezek a dokumentumok a megfelelő sorrendben születnek és fogalmukban, nyelvhasználatukban teljesen koherensek egymással. Önmagában tehát nem állunk rosszul a dokumentumalkotással, de fájlalom a tágabb külpolitikáról szóló érdemi viták hiányát, amiben természetesen helye volna a jelenlegi külpolitikai gyakorlat esetleges kritikájának is. Az állampolgár ugyanis nem tud releváns információkhoz jutni azon kívül, hogy elolvassa ezeket a dokumentumokat.

Balázs Péter vitaindító cikkében azt írja, hogy „a transzatlanti tagságnak Magyarország számára bizonyosan nincsen alternatívája”. Mit gondol erről az állításról?

Teljes mértékben egyetérek vele. Ennek egyik oka az, hogy az ukrán válság – valójában nem egyszerű válság, hanem háború – miatt felértékelődött az ország megvédésének fontossága. Erre Magyarország önerőből nem képes. Soha nem is volt, ilyen kis gazdasággal nem is lehet – már a Für Lajos-féle „körkörös védelem” koncepciója sem volt reális, pedig akkor majdnem százezer fős volt a magyar honvédség.

A tavalyi esztendő ebből a szempontból fordulópontot jelent: Magyarország közvetlen szomszédjában szabályos – bár korlátozott – államközi háború zajlik Ukrajna és Oroszország között. Ez nem polgárháború, ez nem kizárólag ukrán belső válság, hanem háború. Emiatt felértékelődik a katonai védelem szerepe, aminek garantálásához szövetségesekre van szükségünk – ez a NATO. Olcsóbb is a kollektív védelem, valamint a felelősség is megosztható.

NATO-légibázis Geilenkirchenben.

Mindemellett mégis úgy tűnik, hogy egyre több konfliktust vállalunk a szomszédainkkal és az olyan, fontos szövetségeseinkkel, mint Németország. Mi ennek az oka?

Arról beszéltünk, hogy a transzatlanti tagságnak nincs alternatívája – ezen nem változtat az, hogy néhány konkrét ügyben pár szövetségesünkkel most feszült a viszony. Minden keleti vagy déli nyitási ambíció mellett a magyar külpolitika általános keretét és mozgásterét egyértelműen meghatározza az EU- és NATO-tagság, ebben nem is látszik változás.

Az egy dolog, hogy Magyarország néhány kérdésben mozgolódik – például az oroszokkal elleni szankciók kapcsán, a miniszterelnök híres beszédében meg is jegyezte, hogy ezzel „lábon lőjük” magunkat –, de végrehajtjuk őket, nem lépünk ki a sorból. Elkötelezett tagként követjük az EU és a NATO által megszabott fő külpolitikai vonalakat. A napokban számolt be a sajtó arról is, hogy jelentősebb NATO-bázis nyílik Székesfehérváron.

Mindenféle Oroszországhoz való közeledés ellenére nem alternatíva, hogy kilépjünk: nagyon szilárdak és beágyazottak a külpolitika euroatlanti irányultságát adó keretek, ez pedig nem fog változni.

Szintén ajánljuk:

lumens_melegh.png

Beleillik ebbe a képbe az, ahogy a menekültkérdést kezeli a kormány?

Az egyes uniós államok álláspontja eltér a megfelelő megoldásról és a Magyarország által választott út nagyon komoly feszültségforrás, de ezzel együtt az EU- és NATO-tagságot ez egy pillanatra sem veszélyezteti. Megjegyzem, az európai integráció történelmét nézve azt látjuk, hogy valamilyen válság mindig volt: a kétezres évek elején az uniós alkotmányról szóló vita, előtte a maastrichti szerződés problémái… az integráció mindig tele van vitákkal, de ezzel együtt meglehetősen erős.

A menekültkérdésben a magyar kormány rendkívül sajátos útvonalat képvisel, és nem gondolom, hogy pontosan azt tervezte, ami ebből végül kialakult. A folyamat nagyon érdekes. A FRONTEX (az EU határvédelmi ügynösége) adatait nézve – mellyel a kormány természetesen rendelkezik, hiszen EU-tagok vagyunk – már 2015 elején látni lehetett, hogy nagy migrációs hullám várható, amelynek még az összetételét is elég jól előre jelezték. Ezzel az információval tehát rendelkezett a kormányzat. Azt nem tudom, hogy ennek ellenére miért nem történtek felkészülési lépések – a plakátkampányt leszámítva.

Nem épültek ideiglenes befogadóállomások, nem kezdték időben növelni a rendőrség létszámát, nem készítették fel a lakosságot, sőt, a hangulatkeltéssel ennek pontosan az ellenkezőjét tették. Nagyjából augusztus környékén derült ki, hogy a kormányzat súlyosan alábecsülte a migrációs hullámot – és azóta kapkodunk. Ezért kell bevetni a hadsereget a határ védelmére, ezért jelentenek a kerítésépítési bejelentések rendszeres konfliktust a szomszédokkal, és ezért változott a magyar külpolitika álláspontja egy hét alatt háromszor is a migránsokkal kapcsolatban, amikor elkezdtek vonulni az autópályán. Ugyannek köszönhetően osztott ki körülbelül ötven országot a külügyminiszter egy hónap alatt.

Pontosan erről szól az is, hogy most már be is valljuk, hogy nyolcvanezer embert engedtünk át regisztráció nélkül, holott korábban azt kommunikáltuk, hogy minden schengeni szabályt betartunk. A rendszer pedig már így is rendkívül túl van feszítve. A honvédség lényegében minden mozgatható alakulata lement a határra kerítést építeni és határvédelmi feladatokat ellátni, és még így is láttunk kaotikus jeleneteket. Azt is tudjuk, hogy az állam semmiféle ellátást nem adott az országba kényszerült menedékkérőknek.

Az ideiglenes kerítés a magyar-szerb határon júliusban. Fotó: Délmagyarország/Schmidt Andrea

Lehet, hogy az az intézkedések hiányának oka, hogy előbb Navracsics, aztán Szíjjártó is felforgatta a külügyet?

Nem, a Bem téren történtek csupán következményt jelentenek. Egy ilyen migrációs hullámra való felkészülés elsősorban belügyminisztériumi feladat. Az ő hatáskörébe tartoznak azok a szervek – rendőrség, katasztrófavédelem, et cetera –, amelyek a határon belül kezelni tudják ezt a helyzetet.

A külpolitika feladata elsősorban az lett volna, hogy a migrációs hullám kezelésére vonatkozó terveket előzetesen lezongorázza a szomszédos országokkal. A magyar külpolitika rendszerváltás utáni történetében azonban tulajdonképpen példátlan az a nyelvezet, amit most használnak. Nem sokszor fordul az elő, hogy a magyar külügyminiszter lényegében hazugsággal vádolja meg az ENSZ-főtitkárt, a német alkancellárt, az osztrák kancellárt és még sok más vezető külföldi politikust.

Az, hogy erre a diplomáciai ámokfutásra sor került az elmúlt hat hétben, azt mutatja, hogy a magyar külpolitika képtelen volt előkészíteni a migrációs hullám kezelése érdekében meghozandó lépéseket. Mind a szlovén, mind a román, mind a horvát partnerek egybehangzóan azt mondják, hogy a kerítésépítésről szóló bejelentések előtt Budapest egyáltalán nem konzultált velük, ami szakmailag nonszensz. A külpolitikai előkészítettség hiánya azonban csak egy tünete annak, hogy a kormány – nem tudom, hogy ennek oka egy tudatos döntés vagy inkompetencia volt – nem készült fel a helyzetre.

Mit gondol, a jelenlegi helyzetből előre tekintve milyen célokra lenne érdemes törekednie a magyar külpolitikának – legyen szó a menekültkérdés kezeléséről illetve a nemzetközi sajtóban lévő „felülreprezentáltságról”?

Azt hiszem, hogy a menekültügy kezelésénél a legfontosabb szempont annak a belátása lenne, hogy nincsenek működő, kizárólag nemzeti alapú megoldások. A határok humánus, de hatékony megvédése csak összuniós politika keretein belül működhet. Ez olyan szintű kérés, mint a klímaváltozás, vagy a nemzetközi fegyverzetkorlátozás: önmagában senki sem tudja megoldani, főleg nem kis államok. Félrevezető az az elképzelés, hogy „előbb védjük meg a határokat, aztán majd kezdünk valamit a menekültekkel”: ez nem oldja meg azok problémáját, akik már bent vannak. Szerintem téves az, hogy sorrendet állítunk fel a két probléma között; ehelyett párhuzamosan kell orvosolni őket.

Ami a nemzetközi sajtót illeti, nem gondolom, hogy külön „rá kellene görcsölni”: a továbbiakban is be fognak számolni arról, amit Magyarország csinál. Ha elkezdünk hatékonyan, az uniós elvekkel és gyakorlattal összhangban cselekedni, akkor a nemzetközi sajtómegítélésünk is javulni fog. Nyilván fontos elmagyarázni, hogy a magyar kormány mit miért csinál, de illúzió arra számítani, hogy csupán kommunikációs eszközökkel és a kiváltó okok megszüntetése nélkül lehet javítani a rossz imázson.

Kelemen Luci

Névjegy

Rácz András

A Finn Külügyi Intézet kutatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa.

A budapesti Veres Péter Gimnázium elvégzése után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem szakon, Társadalomtudományi Karán pedig politikaelmélet szakon szerzett diplomát. Ugyancsak az ELTE-n védte meg történelemtudományi Ph.D.-ját 2008-ban. A graduális és doktori tanulmányok ideje alatt az Egyesült Államokban, Lettországban, Lengyelországban, Litvániában és Belaruszban vett részt hosszabb-rövidebb külföldi képzéseken.

A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központjának volt tudományos ösztöndíjasa 2004 és 2006 között, majd 2007-től az újonnan megalakult Magyar Külügyi Intézet munkatársa lett. Emellett dolgozott az egykori Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetében is. A Finn Külügyi Intézetben 2014 augusztusa óta dolgozik, jelenleg Helsinkiben él.

Kutatási területe a poszt-szovjet térség államainak kül-, biztonság- és védelempolitikája, valamint a magyar kül- és biztonságpolitika.

A bejegyzés trackback címe:

https://lumens.blog.hu/api/trackback/id/tr217896950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

♔bаtyu♔ 2015.10.07. 09:13:56

"Azt hiszem, hogy a menekültügy kezelésénél a legfontosabb szempont annak a belátása lenne, hogy nincsenek működő, kizárólag nemzeti alapú megoldások. "

Orbán a nemzeti alapú megoldások előtt fél évig rimánkodott az EU-nak, csináljanak valamit. Aztán amikor a bevándorlók elkezdtek beáramlani, azért könyörgött az EU-nak, hogy akkor állítsuk meg őket, vagy sem.
Junckernek egy mondatban sikerült azt válaszolnia, hogy Mo. állítsa meg a "menekülteket", de az erőszak és a kerítés nem megoldás. Természetesen bár külső határa vagyunk az EU-nak, értékelhető segítséget sem kaptunk.
Most az EU ennek százszorosát fogja majd elkölteni azzal, hogy területét megtisztítsa a bevándorlóktól. (és a tömeges migrációért felelős politikusok esetleg még megmenthessék hatalmukat).

A legfontosabb szempont Inkább annak belátása lenne, hogy az EU válság helyzetben nem működik, a nemzeti megoldások működnek.

Az egész poszt arról árulkodik, hogy bár szakértőnek nevezed magad, politikai érzelmeid alapján "szakértesz".

Pld.: "Pontosan erről szól az is, hogy most már be is valljuk, hogy nyolcvanezer embert engedtünk át regisztráció nélkül, holott korábban azt kommunikáltuk, hogy minden schengeni szabályt betartunk."

Az osztrákok, horvátok pontosan ugyanezt tették. Szakértőként fel sem merül benned, hogy erőszak alkalmazása nélkül nem lehet napi hatezer olyan bevándorlót regisztrálni, akik ebben nem érdekeltek.

"A FRONTEX (az EU határvédelmi ügynösége) adatait nézve – mellyel a kormány természetesen rendelkezik, hiszen EU-tagok vagyunk – már 2015 elején látni lehetett, hogy nagy migrációs hullám várható, amelynek még az összetételét is elég jól előre jelezték. Ezzel az információval tehát rendelkezett a kormányzat. Azt nem tudom, hogy ennek ellenére miért nem történtek felkészülési lépések"

Te tényleg nem tudod? Még augusztusban is azért támadta Orbánékat a magyar balliberális és nemzetközi média, hogy kerítést épít.

Te tényleg nem olvasod el a külföldi magyarfikázó cikkek, alatt azt a millió hsz-t? Egyetlen ország amelyet éppen felkészültsége miatt dicsérnek.

♔bаtyu♔ 2015.10.07. 09:32:33

Az Index "szakértője"

"Merkel nem veszítette el a realitásérzékét, és egy dologban biztosan nagyon különbözik Orbán Viktortól: nem fél."

Ha itt ebben a történetben valaki nem fél, az egészen biztosan Orbán Viktor, hiszen ő annak a munkának a végén áll, ami Merkelre még csak vár. Merkel ha hatalmát meg akarja tartani kénytelen lesz pontosan azt csinálni amit Orbán csinált és amiért Orbánt baszogatta hónapokig Merkel médiája.

kemény határőrizet és a bevándorlók gyors kipaterolása.

Persze őt az index nyilván dicsérni fogja, milyen határozott, ekkor már nem lesz menekültsimogatás, ezek már gonosz iszlamisták lesznek.

Terézágyú 2015.10.07. 09:35:38

Rosszat mond a kormányról??? akkor nincs igaza, rohatt libsi és biztos zsidó is, és a gyíkemberek pénzelik.

♔bаtyu♔ 2015.10.07. 09:50:16

@Terézágyú: És te hol olvasol ilyet? Iylesmiket nagyon könnyű érvekkel is cáfolni, nincs szükség balliberális eszközökre.

A szerző írásának lényege az EU felkészültsége és annak lehetetlensége, hogy az egyes kormányok nemzeti szinten tudják megoldani a problémát.
Ami természetesen elvekben igaz, csak éppen a gyakorlatban nem működött.

Ez itt pld. éppen az bizonyítja, hogy ha az EU idejében lép, több milliárd Eurót takarított volna meg EU-s szinten, mellesleg a magyar kerítésnek sem kellett volna felépülnie. A szerző szerint a FRONTEX adatai szerint a bevándorlás mértéke már januárban ismert volt.

"http://nemzeti.net/eddig-tartott-a-vendegszeretet-tobb-szazezer-bevandorlo-kiutasitasat-tervezik-brusszelben-3476973.html"

Egyébként ez a terv is csak azért születhetett meg, mert Merkel mint Washington legfontosabb embere és más hasonló társa egyre jobban sodródik a bukás szélére.

Mindamellett ha bármit el akarnak érni, annál magasabb fokú erőszakot kell alkalmazni, amiért Orbánékat jelenleg is bírálják.

Terézágyú 2015.10.07. 09:58:53

@♔bаtyu♔:
"És te hol olvasol ilyet?"
Ezt nem kell olvasni, ezt minden ÉRTELMES ember tudja.

"Merkel mint Washington legfontosabb embere és más hasonló társa egyre jobban sodródik a bukás szélére."

Úgy kell nekik! Ez mind rohatt libsi és biztos zsidó is, és a gyíkemberek pénzelik.

Terézágyú 2015.10.07. 10:16:36

"Az egész poszt arról árulkodik, hogy bár szakértőnek nevezed magad, politikai érzelmeid alapján "szakértesz"."

Bezzeg mi, értelmes emberek, akik nagy embernek látjuk orbánt, nem az érzelmeink hanem a józan belátásunk által politizálunk...

♔bаtyu♔ 2015.10.07. 10:54:17

@Terézágyú: Elvtársam, Merkel Washington legfontosabb embere Európában. Mellesleg Izraelé is. Tudod ilyen a világpolitika.

Inkább érveljél, pszichológiai problémáidat, orbánfóbiádat én sajnos nem tudom megoldani, az egy másik emelet.