„Nemcsak az a következmény, amikor kattan a bilincs”
2015. szeptember 24. írta: lumens

„Nemcsak az a következmény, amikor kattan a bilincs”

Interjú Pethő András újságíróval, a Direkt36 alapítójával

A Közgép konglomerátum összefonódása a politikai elittel, a Miniszterelnök vejének csodálatos sikerei az uniós pályázatokkal, Lázár János hivatali luxusútjai: az oknyomozó újságírást a szakmabeliek a legnemesebb műfajnak tartják, Magyarországon azonban mégis elvétve találkozni igazán jelentős munkákkal. A Direkt36 oknyomozó műhely februárban alakult, a mindenkori regnáló hatalom ellenőrzésének céljával. A műfaj magyarországi sajátosságairól, és az elmúlt fél év tapasztalatáról beszélgettünk Pethő Andrással.

Lázár János június végén tartott egy sajtótájékoztatót a szállodai számlái ügyében megjelent friss bírósági ítélettel kapcsolatban. Majdnem pontosan egy évvel az eredeti kiszivárogtatás után, mely végül az Ön Origótól való távozásával végződött. A sajtótájékoztatón Lázár kifejezte, hogy örül a személyes találkozásnak, és meghívta egy hivatali útjára, hogy láthassa, hogyan zajlik egy ilyen. Megbeszélték azóta a részleteket?

Még 2010-ben csináltam vele egy interjút, de nem hiszem, hogy akkor megjegyzett volna. Ez a nyári sajtótájékoztató volt az első személyes találkozás, amióta a hotelszámlák ügye megindult. Azért döntöttem úgy, hogy elmegyek a sajtótájékoztatóra, mert volt jó pár kérdés, amire nem válaszolt a Miniszterelnökség, és úgy hallottam, hogy a Kormányinfón mindenki kérdezhet. A tájékoztató kezdetén pont Lázár egyik sajtós munkatársa mellett álltam, aki az okostelefonját birizgálta, és amikor odapillantottam, azt láttam, hogy az én fotóimat nézegeti. Gondolom, tudni szerette volna, hogyan nézek ki. Odahajoltam hozzá és a fülébe súgtam, hogy itt vagyok. A sajtótájékoztatón aztán Lázár tényleg felajánlotta, hogy elvisz engem egy útjára. Nem ez volt életem vágya, hogy vele utazhassak, de ha lesz egy ilyen lehetőség, akkor azon el fogok gondolkodni. Nagy lehetőség egy újságírónak, ha közvetlen hozzáférést kap egy befolyásos közszereplőhöz és esetleg tud vele beszélni akár hosszabban, mélyebben is. Azóta amúgy tettem fel neki kérdéseket az üggyel kapcsolatban, és akkor azt is megkérdeztem, hogy mikor is lenne ez az utazás. A Miniszterelnökség mintha meg se hallotta volna ezt a kérdést, úgyhogy lehet, hogy csak egy poén volt a részükről.

Több mint fél éve indult a Direkt36. Mik voltak a személyes élményei az indulás kapcsán, és hogyan értékelné az újságot most, ahhoz képest, amit az induláskor vártak?

Az egyik tapasztalat az, hogy mindig minden kicsit lassabban történik, mint ahogy azt az ember szeretné, bár ez valószínűleg minden induló szervezetnél így van. Ezzel együtt azt gondolom, hogy jó úton járunk. Készítettünk olyan cikkeket, amikkel meg tudtuk valósítani azt, amit ígértünk; hogy annyira mélyre ásunk, amire más, napi versenyben levő szerkesztőségek nem képesek erőforrás hiányában. Persze most mindenki – joggal – a menekültekről beszél, de azt gondolom, hogy az elmúlt tíz évben az egyik legfontosabb történet Magyarországon a hatalmas mennyiségű EU-s pénz beáramlása volt, és az, hogy ezt hogyan költik el. Az volt a stratégiai döntésünk, hogy ezt követjük, és szerintem ebben sikerült eredményt elérnünk. Vorák Anita kollégámnak már egy cikksorozata van arról, hogy a miniszterelnök vejének céges érdekeltségei hogy jutottak hozzá nagy értékű uniós támogatásból finanszírozott szerződésekhez és projekthez. Ugyanígy a legutóbbi cikkünk is azt vizsgálta, hogyan pazaroltak el nagyobb összegű uniós támogatásokat úgy, hogy olyan cégek kapták, melyek sok esetben nem sokkal később felszámolás alá kerültek. Nem akarok győzelmi jelentést tenni, mert tisztában vagyok vele, hogy több és jobb sztorit kell csinálnuk, hogy igazán megvessük a lábunkat ezen a médiaterepen. A nyár egy kicsit csendesebb időszak volt, bár folyamatosan dolgoztunk, de úgy éreztük, hogy nem érdemes július-auguszutusban nagy sztorikkal előállnunk, hogy ne vesszen el a nyári szabadságolások alatti uborkaszezonban. Most ősszel több cikkünk is meg fog jelenni, melyek kicsit eltérnek majd az eddigiektől témaválasztásukat tekintve, de erről egyelőre nem szeretnék többet mondani.

Az oldal indulásakor Sáling Gergő társalapító úgy fogalmazott, hogy azt szeretnék, hogyha annak a kevés anyagnak, ami megjelenik lenne egyértelmű hatása, következménye. Ez megvalósult?

Én a következmény szóval mindig óvatosan bánok. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a cél az, hogy legyen tétje azoknak a sztoriknak, amivel foglalkozunk. Jó dolog, ha van egy újságcikknek következménye, és pozitív változást generál a társadalomban, viszont azzal vigyázni kell, hogy mennyire vezérli ez az újságírót. Ha ugyanis valakit az visz előre, hogy következményt vagy változást érjen el, akkor ez elvakíthatja. Nekünk az a feladatunk és dolgunk, hogy az igazságot kiderítsük, és ha az az igazság csúnya, akkor a társadalom immunrendszere reagálni fog, és az jó esetben megpróbálja helyrerakni magától. Ez lenne a szép, demokratikus folyamat.

Fotó: Csonka Zsófia / lumens.hu

„Akkor működik jól egy újság, ha ideges emberek telefonálnak miatta” – nyilatkozták szintén az indulás kapcsán. Voltak-e olyan következményei a cikkeknek, melyekről nem tudnak az olvasók? Könnyebb préda így a szerkesztőség, hogy egyértelmű a függetlensége?

Nagyobb nyomásgyakorlás, fenyegetőzés nem volt jellemző. Nekem volt több cikkem, ami az V. kerületről, egy vállalkozó és az önkormányzat érdekeltségeiről szólt. Ez egy nagyon érzékeny történet volt, gyakorlatilag egyik szereplőnek sem állt érdekében az, hogy róluk bármi is megjelenjen. Ebben a konkrét esetben jogi lépésekkel, perrel fenyegettek, de az Origónál is voltak már ilyen tapasztalataim. Újságíróként azt is gyakran megkapja az ember, hogy valakinek a megbízásából kutakodik egy-egy ügyben. Ez nem igaz, de ettől valószínűleg a Direkt36-nél sem fogunk szabadulni. .Ha valaki azt akarja gondolni, hogy egy szervezetet a háttérből irányítanak, bárki köré tud gyártani összeesküvés-elméleteket. Nagyon sokáig az Origónál sem tapasztaltam politikai nyomást, csak az ott töltött időm vége felé, épp ezért jöttünk el. Most szerencsésebb helyzetben vagyunk, hiszen saját magunk főnökei vagyunk, nincsen tulajdonosi nyomás. Mindazonáltal a cikkekben nagyon komoly gazdasági érdekeket sértünk és az érintettek nyilván megpróbálnak mindent megtenni, hogy ezt megakadályozzák. Mi alapból körültekintőek vagyunk, de ha érkezik egy jogi fenyegetés, akkor persze még inkább ügyelünk arra, hogy ne kövessünk el olyan hibát, ami miatt később a bíróságon kell felelnünk..

A saját vállalkozás hátulütője, hogy nincsen kialakult gazdasági hátországa. 24 000 euró gyűlt össze a közösségi finanszírozásból. A jövőben is fenntartható lesz az oldal?

Nyilván nincsenek hosszútávú garanciák, de azt kiemelném, hogy az adománygyűjtés csak egy része a finanszírozásunknak. Nemcsak anyagi, hanem insprációs szempontokból is különösen fontos volt a számunkra, de egyébként a működési költségeink nagyobb részét továbbra is olyan szakmai támogatóktól kapjuk, mint az Open Society Foundations, a Rockefeller Brothers vagy a Fritt Ord nevű norvég alapítvány. Működésünk harmadik lábaként piaci szolgáltatásokat is nyújtunk, kutatómunkát végzünk más szerkesztőségeknek, a menekültválság kapcsán pedig bedolgoztunk több külföldi újságnak. Fontos az egyensúly megteremtése, az oknyomozó munka mellett az időnk kisebb részét tudjuk csak ilyen munkákra fordítani. A fenntarthatóság szempontjából viszont fontos, hogy minél több lábon álljunk, mert ha leragadunk egy partnernél, vagy egy támogatási típusnál, akkor az bizonytalanná tenné a szervezet jövőjét.

A médiapiac adottságai magával hordozzák, hogy van egy nagyon jelentős réteg, akikhez nem tudtok elérni a jelenlegi formátumukkal. Ezt így is tervezték már az induláskor, vagy szerették volna bevonni ezt a réteget is?

Nem szoktunk úgy célközönséget belőni, hogy most éppen a belvárosi értelmiségnek, vagy kisvárosokban lakóknak írunk. A cél az az, hogy minél több emberhez eljussanak a közérdekű információk. Aminek a leginkább örültünk, hogy a tévécsatornák több sztorinkat is feldolgozták, pl. az RTL nemcsak Lázár János szállodaügyével kapcsolatban hozott le minden aktualitást, hanem Tiborcz István ügyeiről is beszámolt, illetve a 7/24 híradó által is sok emberhez eljutottak a cikkeink. Mi eleve tudtuk, hogy nem lehet egy nagy látogatottságú honlapot úgy létrehozni, hogy még csak hetente sem tudunk anyagokat közölni, mert ez egy más műfaj. Ezért döntöttünk úhgy, hogy partneri kapcsolatokra törekszünk olyan szervezetekkel, amelyeknek van nagy és napi szintű látogattoságuk – így adta magát a 444, akik a cikkeink többségét lehozták. Később persze lehetnek más partnereink is, és szerencsére már most is gyakran átveszik a cikkeinket mások is. Az természetes, hogy a kormánypárti médiumok nincsenek köztük, mert ezek most nagyrészt olyan történetek, amelyek kényelmetlenek a kormányoldal számára. A mi alapállásunk az, hogy a hatalmat ellenőrizzük, függetlenül attól, hogy éppen ki van pozícióban. Hosszú távra tervezünk, úgyhogy ha változik a politikai felállás, akkor könnyen lehet, hogy majd azok fognak érdeklődni a sztorijaink, akik most nem foglalkoznak velük.

Arra várnak, hogy több kisebb sztorival egyre jobban tudatosuljon oldalatok a hírolvasókban, vagy egy nagy sztorira apellálnak?

Persze, örülnék, ha lenne egy olyan sztorink, amiről mindenki beszélne, hatalmas durranás lenne és megállna tőle az élet Magyarországon. De ha valaki nagyon görcsösen akkor egy nagyon nagy sztorit, akkor az nem fog összejönni. Kitartóan kell dolgozni, ásni, kutatni a pénz útját, vizsgálni a befolyásos emberek tevékenységét, és így bele fogunk futni az ügyekbe. Előbb-utóbb kifizetődik ez a munka. Lázár hotelszámláinak ügyébe véletlenül botlottam bele, de ott is sok időbe telt eljutni az első kézzelfogható tényekig. Korábban az Origónál közel két évig foglalkoztam Simicska Lajos ügyeivel, ott is nagyon sok érdekességet lehetett előásni.

Különleges helyzetben van-e Magyarországon egy oknyomozó újságíró, tekintve, hogy a végrehajtó és törvényhozói szervezetek élén szinte kivétel nélkül egykori barátok, kollégiumi szobatársak helyezkednek el?

Azért huszonöt év alatt ezek az emberi viszonyok is változtak és sok új szereplő került be ebbe a körbe. Akik most második vonalban vannak – Lázár János, Rogán Antal – már nem a Bibó Kollégiumból jöttek, az alapítók közül pedig sokan kijebb szorultak. Egyébként meg nem kell egy szervezetnek kollégiumi szobatársakból állnia ahhoz, hogy nehéz legyen áttörni a hallgatás falát. Minden szervezetre igaz, hogy van benne egy nagyon erős belső kohézió, és ezek mögött lehetnek pozitív és negatív ösztönzők is. Ha elkezd szaglászni egy újságíró, akkor beindulnak a védelmi reakcióik. Persze, nagyon szeretném tudni, hogy ott legbelül milyen beszélgetések zajlanak és hogyan hozzák meg a döntéseket, kinek milyen vagyontárgyai vannak, de nagyon sok dolgot fel lehet tárni úgy is, ha az ember nincs a kör közepén. A digitális kornak épp ez a legnagyobb előnye, hogy rettentően sok információ érhető el, és ha az ember ügyes, akkor akár háttérbeszélgetések, akár adatelemzések, akár más módszerek révén rá tud találni rejtett történetekre és össze tudja kötni a pontokat.

Az adatújságírás olyan hívószó, mint a startupok világában a Big Data. Minden használja, de kevesen tudják, mi az valójában…

Az adatújságírás az utóbbi években egyik leginkább robbanásszerűen fejlődő területe a szakmánknak. Egyre növekszik a minket körbevevő digitális adathalmaz, és kellő tudás birtokában az újságíró akár saját maga is fel tudja dolgozni az adatokat, és a saját eszközeivel fel tud tárni összefüggéseket. Mondok egy példát arra, hogyan működik az adatújságírás, vagy ahogy én inkább szeretem hívni: adatvezérelt újságírás. A legutóbbi cikkünk arról szól, hogyan nyeltek le cégek uniós támogatásokat. Bemutattuk, hogy sok százmilliós támogatásokat kaptak olyan cégek, melyek a pénz kiutalása után nem sokkal csődbe mentek és felszámolás alá kerültek, így ez az Uniótól kapott pénz gyakorlatilag elveszett. Ez a sztori nem a hagyományos úton jött, nem egy háttérbeszélgetésen hallottam erről, még csak nem is a szél fújt be valamilyen levelet az ablakon, hanem egy mélyebb adatelemzés vitt el hozzá. Első lépésként sikerült hozzájutni az uniós támogatási adatbázishoz, majd beszereztem azt az adatbázist, ami tartalmazta, hogy mely cégek kerültek felszámolási eljárás alá 2007 – a mostani uniós finanszírozási ciklus kezdete – óta. Ezt a két – összességében több százezer adatot tartalmazó - adatbázist az Excelen belül összefésültem, mert arra voltam kíváncsi, hogy mi a metszete ennek a két listának. Fennakadt több száz cég, úgyhogy láttam, hogy valószínűleg van itt egy érdekes történet. Utána egyenként megnéztem az érdekesebb vállalkozásokat, és így kerekedtek ki olyan történetek, mint például az, hogy egy cég 411 millió forintot kapott, hogy felépítsen egy gyárat, ami soha nem kezdte meg a működését. Vagy az, amelyikben egy Kft. felvett közel 170 millió forint támogatást, majd néhány hónappal az utolsó kifizetés után tönkrement. Érdekesség, hogy ennek a cégnek az egyik tulajdonosát azóta kinevezték egy állami cég vezetőjének. Ez egy jó példája az adatvezérelt újságírásnak. Nem állunk meg ugyanis az Excel-táblázatnál, hanem rendes újságírói eszközökkel feldolgozzuk a történetet. Telefonálunk, interjúzunk, újabb adatokat kérünk be, kimegyünk a terepre.

Fotó: Csonka Zsófia / lumens.hu

Belefér-e az ügyes internethasználat kategóriájába a különféle adatbázisverziók sérülékenységének kihasználása, a hackelés? Mi a véleménye Edward Snowdenről?

Az újságírói etika egyik legizgalmasabb kérdése az, hogy mik azok a szituációk, amikor indokolt lehet a törvények megsértése vagy egy törvénysértéshez való asszisztálás. Általában erre az a válasz, hogy akkor lehet és kell ezt megtenni, amikor az információk megismeréséhez fűződő közérdek nagyobb, mint a törvénysértés által okozott kár. Edward Snowden információival kapcsolatban a Washington Post és a Guardian választása egyételmű volt. Tudták, hogy a birtokukba került információk törvénysértéssel kerültek ki, azok közzétételével tehát asszisztálnak is ehhez, de úgy látták, hogy a közérdek nagyobb ebben az esetben. De itt az újságok nem követtek el direktben törvénysértést. Az már egy izgalmasabb kérdés, hogy vajon az újságíró aktívan hackerkedhet-e, de bevallom, ezen még nem sokat gondolkodtam.

A fellelhető adatok összekapcsolásán túl az adatigénylés is az egyik eszközük az információszerzésre. Az információszabadságról szóló törvény legutóbbi módosítása fizetőssé teszi ezeket, annak reményében, hogy ez csökkenti a kérelmek számát. Milyen a magyar jogszabályi környezet az oknyomozó újságírás terén?

A magyarországi jogszabályokban vannak kifejezetten pozitív és negatív példák is. Ausztriában például nincs is információszabadság-törvény, ott nem segítik ezzel az újságírókat. Az ugyanakkor mindenképpen probléma, hogy láthatóan az a kormányzati irány, itthon hogy megpróbálják egyre jobban megnehezíteni nemcsak az újságírók, hanem bármelyik érdeklődő állampolgár dolgát. És már a szigorítások előtt sem volt igazán könnyű a helyzet.. Hiába mond ki egy ítéletet a bíróság, ezt évekig el lehet húzni a fellebezésekkel. Még korábban pereltem a médiahatóságot a kereskedelmi rádiók szerződéseinek kiadásáért. Két évvel később született meg a jogerős ítélet arról, hogy ki kell adni ezeket, de közben az egyik rádió meg is szűnt és az egész történet elhalt. Ezzel meg tudják ölni a sztorikat. Egyébként meg nagyon-nagyon vegyes a gyakorlat. A józsefvárosi önkormányzat első kérésre minden információt, szerződést kiadott, amit kértem, míg az V. kerületi önkormányzatban teljesen ignorálják a kéréseket, még csak azt sem válaszolják vissza, hogy nem. Ugyanaz az ország, ugyanaz a jogrendszer, mégis ekkora különbségek vannak.

Szintén ajánljuk: A média tudománya, avagy „a szórakoztató hazugság művészete”? - Jáksó László az informatika és a média szimbiózisáról

Találkozott-e olyan jogszabályokkal, amit akár az uniós pályázatok, akár a közbeszerzési törvény kapcsán azonnal módosítana? Milyen a helyzet az Egyesült Államokhoz képest?

Mi nem vagyunk egy advocacy szervezet, úgyhogy ilyen tanácsokat nem szeretnék megfogalmazni. Nehéz az amerikai helyzettel összehasonlítani a hazait, bár ott általában könnyebb az újságírói munka, jobbak a viszonyok. Cégadatokhoz ugyan nehezebb hozzáférni, hacsak nem tőzsdei szereplőről van szó, viszont bírósági és rendőrségi adatokhoz sokkal könyebb. De a fő különbség, hogy ott felismerték, hogy nem az a helyes út, hogy akkor kell kiadni az adatokat, ha valaki kéri, hanem eleve kirakják az állami szervek a honlapjaikra. Apróságnak tűnhet, de a formátum is nagyon sokat számít. Hiába van Magyarországon a kozbeszerzes.hu-n minden közbeszerzési hirdetmény és pályázati dokumentáció, de egyesével lehet őket csak végignézni. Nem kattinhatok egy gombra, és hívhatom le az összes engem érdeklő pályázatot, amit aztán végig lehetne elemezni. Ott sokkal előrébb járnak, például van egy weboldal, ahol a szövetségi kormány összes szerződése ott van, és van egy szép export gomb, amit ha megnyomok, akkor megkapom táblázatban az összes adatot. Egyelőre nem látni, hogy a közpénzek költésével kapcsolatos tájékoztatás ebben az irányba haladna itthon.

Ezeket a változásokat a társadalom immunrendszerének kell kierőszakolnia? Mi szükséges ahhoz, hogy tudatosabban képviseljék az érdekeiket a választópolgárok?

Amikor azt mondják, hogy Magyarország következmény nélküli ország, akkor arra gondolnak, hogy ha kirobban egy ügy, akkor a felelősöket nem éri retorzió, amiben van valami. Azonban vannak látványos ellenpéldák, például Schmitt Pál, akinek a lemondását Hvg.hu által feltárt plagizálási ügy váltotta ki. Közben azt gondolom, hogy nemcsak az számít következménynek, ha valaki megbukik, vagy ha valaki börtönbe kerül. Még ha nehezebb megfogható módon is, de következmény az is, ha változik a közvélemény. A kormányoldalnak például tavaly ősztől elég látványosan romlott a támogatottsága és valószínűleg van összefüggés ez és aközött, hogy sorban jöttek ki a politikusok lakásügyei vagy éppen a Quaestor-ügy. Ez is egy következmény, még ha nem is bukott bele közvetlenül senki. Az is egy következmény, hogy az emberek ezt nem fogják elfelejtetni, vagy legalábbis nem mindenki.

Fotó: Csonka Zsófia / lumens.hu

Azért indult el a Direkt36, mert Magyaroszág megérett rá, vagy akkor fog megérni politikai tudatosság tekintetében, ha sikeres és közismert lesz a munkájuk?

Erre nehéz válaszolni. Ezt egy kényszerhelyzet szülte, ami pont nem az ország érettséget mutatja. Az Origo sokáig nagyon jó hely volt a független és szabad újságírásra, de úgy láttuk egy idő után, hogy nem lehet azt tovább művelni. Kockázatosnak láttuk elmenni egy másik médiacéghez, valószínűsítettük, hogy hasonló problémákkal fogunk szembesülni, és úgy láttuk, hogy nincs más út számunkra. Pont azért kezdtük el a crowdfundingot, hogy felmérjük, hogy van-e igény az ilyen típusú munkára Magyarországon, és abszolút mértékben megerősítettek bennünket a visszajelzések. Mivel az oldal magyaroknak szól, ezért hosszútávon azt tekintenénk sikernek, ha egyre inkább tudnánk hagyatkozni a saját hazai közönségünkre anyagilag is.

Hogyan néz ki ma a magyar oknyomozó újságírói szcéna? Milyen az együttműködésük az Átlátszóval, K-Monitorral, Transparency Internationallal?

Leginkább eseti az együttműködés, de az szerencsére nagyon jó. Ebben a körben mindenki ismer mindenkit, például a K-Monitor több cikkünk esetében segített minket adatokkal, a Transparency az adatkérési pereinkhez adott segítséget. Az Átlátszóval is van kapcsolat, és hálásak vagyunk azért, hogy rendszeresen foglalkoznak az anyagainkkal a podcastjeikben és hírleveleikben.

Mi érzékeltek a legnagyobb problémának, amikor elindították az oldalt?

Ami azóta is nehézség, az az apátia a hatalommal való visszaélés, a korrupciós ügyek iránt. Ha egy olyan történetről írunk, ami 100 millió forint visszás felhasználásáról szólt, akkor a reakció gyakran az, „Csak ennyi? Minek írtok erről, mikor milliárdokat lopnak el?” Ez egy veszélyes spirál, és vigyáznunk kell, hogy ne csavarodjunk bele mi is.. Az nettó cinizmus lenne, ha azt mondanánk, hogy ha itt csak százmilliót loptak, akkor ezzel mi nem foglalkozunk.

Ha bármelyik politikustól kérdezhetne valamit, amire muszáj lenne igazat mondania, akkor mit kérdezne?

Mindenképpen megkérdezném Lázár Jánostól, hogy kivel találkozott Londonban, Zürichben és Milánóban. De az is nagyon izgat továbbra is, hogy ki szivárogatta ki az őszödi beszédet, ezt is meg lehetne kérdezni pár korábbi szocialista vezetőtől. Persze, ezek régre visszanyúló kérdések, de én oknyomozó újságíró vagyok, azt kutatom, ami már megtörtént.

Grüll Dávid

A bejegyzés trackback címe:

https://lumens.blog.hu/api/trackback/id/tr157814976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anti Liberal 2015.09.25. 00:44:06

Valaki igazán ok-nyomozhatná hogy ki az a faszfej ( az öregedés ellen keményen harcoló,de vesztésre álló ) aki az Aston Martinjával állandóan az Opera előtt parkol, mert amíg zabál a sarki rettenetben, addig nézegeti a kocsiját.. Közterület felügyelők nem büntetik, rendőrök leszarják.. etc etc.

Ezzel kellene kezdeni a nyomozgatást..Az ilyen négy láb jó két láb rossz alakokkal..