2015. szeptember 15. napjával „új időszámítás kezdődött” – az elmúlt napokban megszámlálhatatlan alkalommal és fórumon szembesülünk a hangzatos kijelentéssel. Az új migrációs szabályok hátteréről és hozadékairól kérdeztük Dr. Hack Péter jogászt és oktatót, a Helsinki Bizottság korábbi alapító tagját, akinek kutatási területe többek között a rendőrség, az igazságszolgáltatás szervezete és működése, illetőleg az emberi jogok érvényesülése a büntetőeljárásban.

A legújabb menekültügyi törvénycsomag számos változást hozott, egyebek mellett többletjogosítványokat biztosított a rendőröknek és a honvédségnek. Milyen eredményeket várhatunk az új lehetőségektől?

El kell választanunk a két markáns irányt, melynek irányába a jogalkotó lépett: a rendőrség és a honvédség többletjogosítványainak biztosítását, illetve a büntető eljárási kérdéseket. Kiindulópontként le kell szögeznem, hogy egyik sem lenne működőképes, ha a határzár nem jönne létre. Ha ugyanis kontrollálatlanul tömegek áramlanak az országba, napi szinten ezres-tízezres számban sértve meg a törvényeket, nincs olyan jogszabály, amit végre lehetne hajtani – ne feledkezzünk meg arról, hogy a tiltott határátlépés szabálysértésként eddig is jogellenes cselekmény volt. A kormányzat lépései egymással összefüggenek: ha létezik határzár, amely a jogsértők számát korlátozni képes, akkor mind rendőri, mind törvényi eszközzel megnyílik az esély a fellépésre, hiszen olyan számú jogsértéssel kell szembenézni, ami napi szinten pár tucatot jelent, nem pedig ezres nagyságrend. Ahhoz, hogy ne törjenek át a határon, őrizet és kellő rendőri erő szükséges. Mivel Magyarországon nincs annyi rendőr, amennyi a százhetvenöt kilométeres határt a tömeges beáramlás megakadályozásához szükséges mértékben meg tudná védeni, ehhez a katonaság felhatalmazása vált szükségessé, ugyanakkor ez egy rendkívül bonyolult kérdés. A rendszerváltás nagy vívmánya volt – és ez a fejlett nyugati demokráciákban is általánosan elfogadott –, hogy belföldi célra, rendfenntartásra, karhatalmi tevékenységre a hadsereget nem veszik igénybe. Ez hazánkban többek között 1956 történelmi tapasztalatain alapszik. Ennek szellemében született az 1989-90-es alkotmányreform – mely az Alaptörvényben is megjelenik –, mely alapján a hadsereg alapvetően a külső háborús beavatkozástól védi az országot. Az Országgyűlés – a Kormány kezdeményezésére – létrehozta a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet intézményét, mely ugyan nem jelent szükségállapotot vagy rendkívüli állapotot, ám azokhoz hasonló, így – noha az előbbiektől eltérő módon – megnyitja a lehetőséget a honvédség bevetésére.

A rendőrségi törvényben végső soron túl sok változás nem történt. Az a végül is elvetett javaslat, hogy a határzárral kapcsolatos bűncselekménnyel összefüggésben a rendőr a magánlakásba beléphet, nem tekinthető különösen jelentősnek, hiszen ez a jog 1994 óta igen széles körben megilleti (tehát az új szabály nélkül is megteheti), így szabálysértés vagy bűncselekmény megelőzése, megakadályozása, illetve elkövetők elfogása érdekében. Az új szabályok lehetővé teszik a halálos eredménnyel nem járó fegyverek, tömegoszlató eszközök alkalmazását. Önmagában ez nem probléma, hiszen szuverenitás védelmének érvei szólnak amellett, hogy a határon történő átlépés ne önkényesen történjen.

Szintén ajánljuk: Jogos önvédelem és liberális hátraarc

Arra tekintettel, hogy a törvény értelmében a honvédség nem vonhatja el a rendőrség hatáskörét, hogyan valósulhat meg e két hatóság együttműködése az új szabályozási környezetben?

Az alapprobléma az, hogy a honvédség nem rendvédelmi szerv. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az utóbbi években rendvédelmi feladatokat is ellátott, hiszen nemzetközi missziókban – Koszovó, Bosznia, Szudán, Sínai-félsziget – részt vettek, többek között határőrizeti, ún. „crowd control” (tömegkontroll) feladatokban. Minderre tehát nem csak kiképezték a katonák egy részét, de némelyek ezt éles helyzetben is gyakorolták. Az igazi kérdés az, hogy az új feladatokra való felkészülésre kellő idő állt-e rendelkezésre a honvédség számára. A külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a kerítésépítés és a résztvevő eljárók felkészítése nem feltétlenül sikerült tökéletesen, illetve a rendőrök ellátása is problémás – bár ilyen jellegű szervezési gondok minden tömegjelenetben előállhatnak. Hogyan fognak viselkedni az alapvetően ilyen feladatokra fel nem készült katonák? Ebben van egyfajta kockázat. 2006 októberében a rendőri brutalitásban nagy szerepe volt annak, hogy nem rendelkeztek megfelelő eszközökkel, ruházattal és kiképzéssel – hozzá kell tennem, hogy 2006 után a rendőrség messze a legjobb tanuló volt, erőn felül teljesíti feladatait. Nyitott a kérdés, hogy ebben a helyzetben ki kinek alárendelt – ha például egy rendőr és egy katona együtt járőröznek, ki határozza meg az adott helyzetben szükséges lépéseket? Erre a hírek szerint egy operatív törzset hoztak létre, és ennek vezetője felelős a harmonikus együttműködés biztosításáért.

Mindemellett a hatályos jogszabályokat nem helyezték hatályon kívül, tehát a rendőrök és katonák a fegyvereiket használhatják, ráadásul az új Büntető Törvénykönyv megváltoztatta a jogos védelem szabályait is, lehetővé téve az élet kioltását akkor is, amikor csoportosan vagy felfegyverkezve támadnak bárkire. A rendőrségi törvény a jogos védelem körén túlmenően is biztosít fegyverhasználatot, természetesen azzal, hogy a rendőr tömegre nem lőhet.

Fotó: Karvaly Bence / lumens.hu

Az új eljárási szabályok milyen jelentős változásokat hoznak, és milyen viszonyban áll mindez a büntetőeljárási alapelvekkel?

Lényegében egy új különeljárást hoztak létre, a határzárral kapcsolatos bűncselekmények elbírálására szolgáló eljárást, mely leginkább a bíróság elé állításra emlékeztet. Nem szükséges írásban vádiratot készíteni, a vádat a tárgyaláson, szóban ismertetik. A tárgyalás szóbeli, közvetlen és nyilvános – ennek érdekében a szegedi járásbíróság tárgyalótermeiben kerül rá sor –, ahol szóban rögtön kihirdetésre kerül az ítélet. A határozatot ugyan írásba is foglalják, de egy módosító indítvány következtében ennél a különeljárásnál kivették a törvényből azt a rendelkezést mely szerint azt a vádlott által ismert nyelvre le kell fordítani – ez azonban ütközhet a nemzetközi szerződések által is megkövetelt tisztességes eljárás követelményével, hiszen ehhez hozzátartozik, hogy a vádlott az általa ismert nyelvet használhassa (az ezzel járó költségek az államot terhelik). Az eljárásban a vádlottat meg kell hallgatni, a védő és a tolmács részvétele kötelező. Ez természetesen új kérdéseket is felvet. Van-e elegendő védő és tolmács? Ráadásul mindenkit, akit tiltott határátlépéssel gyanúsítanak, őrizetbe lehet – és a szökés veszélyére tekintettel kell is – venni, illetve előzetes letartóztatás alá is vonható, nem csak büntetés-végrehajtási intézetben és rendőrségi fogdában, hanem akár a tranzitzónában is. Amennyiben a jelenség tömeges, miként különíthetők el a tranzitzónában tartózkodók? További egyszerűsítés, hogy a fiatalkorúakra (14-18 évesekre) vonatkozó szabályokat kivették, illetve olyan ügyekben is egyesbíró ítélkezik, ahol egyébként tanács járna el. Különösen bonyolult feladat, amikor egy menekült család érkezése esetén, amennyiben a szülők követik el a bűncselekményt, mindketten őrizetbe vehetők, így a gyermekek elhelyezéséről is gondoskodni kell valamilyen módon.

Mekkora többletterhet rónak a szegedi igazságszolgáltatási szervezetre az új szabályok?

Ezt jelen pillanatban még felmérni sem lehet. Amennyiben napi tizenöt-húsz ügyről van szó, akkor technikailag megoldható a probléma: a híradások szerint százharminc bírót és ügyészt mozgósítottak többletjuttatásért, úgy tűnik, az igazságszolgáltatás szereplői kezelhetőnek látják a helyzetet. Kérdés, vajon lesz-e olyan bíró, aki felfüggeszti az eljárást és a szabályok Alaptörvény-ellenessége miatt az Alkotmánybírósághoz fordul. Amennyiben egy eljárást ilyen okokból felfüggesztenek, mi lesz a többi ugyanilyen típusú eljárás sorsa?

Ennek kapcsán szeretném megjegyezni, hogy mintegy száz ügyvéd írt egy kiáltványt, melyben felvetik a kormányzati kommunikáció által közvetített követelményt, mely szerint a migránsoknak meg kell tartaniuk a magyar törvényeket. A kiáltvány készítői szerint azonban maga a magyar állam sem tesz így. Hogyan lehetne törvénytelen eljárásokkal törvénytiszteletre kötelezni bárkit?

Ha a határzár nem működik, akkor rendkívül nehézzé válik az eljárás, hiszen egy vádlottat az ügyben legalább kétszer kell meghallgatni és így szállítani is – ha a másodfokú eljárásban is részt kíván venni, akkor háromszor. Kérdés, hogy van-e szállítókapacitás, kellő tárgyalóterem mindennek biztosítására, és nem válik-e az igazságszolgáltatás karikatúrájává az így lefolytatott eljárás.

Fotó: Karvaly Bence / lumens.hu

Hogyan viszonyul az új jogszabálycsomag az uniós és nemzetközi joghoz, esetleg számíthatunk-e súrlódásokra ezen a terepen?

Nagy esélye van annak, hogy problémákkal nézünk szembe nemzetközi színtéren, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy a nemzetközi szervezeteknek igaza van. Azt le kell szögeznünk, hogy talán a második világháború vége óta Magyarországnak nem volt ilyen rossz viszonya a környezetében lévő országokkal: Ausztriával és Németországgal, mint fontos gazdasági és politikai szövetségesekkel mélypontra süllyedt a kapcsolat, Romániával igen súlyos nyilatkozatok hangzanak el mindkét oldalról, Szerbiával is rossz a kommunikáció – mindennek biztosan lesznek következményei. Magyarország helyzete az Európai Unióban is rosszabb, mint eddig volt, annak ellenére, hogy esetleg az uniós lakosság jelentős része szimpatizálhat Magyarország schengeni határt védő megközelítésével. A hazai álláspont szerint a ténylegesen rászoruló menekülteket és gazdasági bevándorlókat sokkal nehezebb elkülöníteni, ha már milliós nagyságrendben vannak jelen az unión belül, illetve a Schengeni Egyezmény értelmében kötelesek vagyunk védeni a határokat. Ennek tükrében a problémát Európán kívül kellene kezelni, tehát ott megtenni a különválasztást. Azzal ugyanis, hogy a migránsok megérkeznek Európába, a történetnek egyáltalán nincs vége, itt kezdődik a következő fejezet, hiszen még a gazdag Németország sincs abban a helyzetben, hogy mindnyájuknak szállást, ellátást, munkahelyet biztosítson.

A kérdés, vajon kiállja a próbát a Schengeni Egyezmény és a Dublin III, vagy esetleg már történelem lesz, mire ez a cikk megjelenik? A Dublin III alapvetően problémás konstrukció, hiszen kizárólag azoknak az országoknak kedvez, melyeknek nincsenek uniós külső határaik. Ezek az államok megválaszthatják, kiket engednek át a határaikon, szemben a külső határokkal rendelkező országokkal. Emellett Schengent mindenki abszolút érvényűnek tartotta mindaddig, míg az osztrákok és németek meg nem állapodtak abban, hogy ismét bevezetik határaik ellenőrzését.

A magyar szabályozással kapcsolatban fontos lesz Strasbourg reakciója, amennyiben ilyen ügyek kerülnek elé. Vajon azt állapítja meg, hogy a tisztességes eljárás elveit fel lehet adni egyes rendkívüli helyzetekben? Fontosabbnak bizonyulnak-e majd a magyar állam céljai a fair trial (tisztességes eljárás) követelményeinél, vagy éppen fordítva?

Szintén ajánljuk: “Elhitették, hogy a közös valutából mindenkinek előnye származik” - György László az euróövezet kihívásairól

Az igazságszolgáltatás szereplőit nagyban befolyásolják külső és belső tényezők a döntéshozatalban. A jelen körülmények között szociológiai szempontból vázolható-e bármilyen tendencia az új eljárás tekintetében?

A tudomány oldaláról probléma, hogy nincsenek empirikus adataink, nem tudjuk, mi a bírók értékrendje, hogyan gondolkodnak. A hírek szerint tömegesen jelentkeztek az eljárásokban való részvételre a pluszjuttatás reményében – ez rámutat arra, hogy milyen rosszul fizetettek a hivatás gyakorlói, hiszen több mint tíz éve reálértéket tekintve csökken a javadalmuk, nem meglepő tehát, ha többletjuttatásért szívesen vállalnak ilyen feladatot. A száz ügyvéd kiáltványából ugyanakkor látható, hogy több jogász nem ért egyet a lezajló folyamatokkal, ám az arányokat nem ismerjük, és jelenleg nem is folynak olyan kutatások, melyek erre választ adhatnának.

Heinrich Renáta