„Az információ tartósságának kiemelt fontosságúnak kell maradnia”
2015. szeptember 17. írta: lumens

„Az információ tartósságának kiemelt fontosságúnak kell maradnia”

Mi lesz veled, kézírás?

Elsőként az USA néhány államában vezették be, 2016-tól pedig Finnországban is életbe lép az új oktatási reform, miszerint folyóírás helyett gépírást és nyomtatott betűs írást fognak csak tanítani a gyerekeknek az iskolákban. Dr. Szidnai László igazságügyi grafológus szakértőt, írásszakértő szakpszichológust és írásanalitikusként kérdeztük ennek előnyeiről és hátrányairól.

Miért éppen az USA-ban és Finnországban döntöttek az új oktatási rendszer bevezetéséről?

Az írott betűs ábécének nemzetenként változó, rengeteg fajtája van. Az USA-ban praktikus okai voltak a reformnak: a népesség nagy része spanyol bevándorló, eltérő írásmóddal, így az érthetőség miatt indokolt lépés volt ez. Egy ázsiai emigránsnak például meg kell tanulnia a karaktereket is, tehát egyszerűbb a nyomtatott forma elsajátítása. Emellett a gyorsabb információrögzítés érdekében célszerűbbnek tűnt megszabadulni a nehézkes és időigényes folyóírástól, és nyomtatott illetve gépelt betűkkel helyettesíteni azt. Ami a finneket illeti, a változtatás engem is meglepett. Véleményem szerint ebben az esetben sokkal inkább időspórolásról lehet szó akkor, amikor a folyóírás helyett a gépelést tanítják meg az iskolákban. Közben ez egy ellentmondásos döntés, hiszen a kötött betűs írással gyorsabban, hatékonyabban lehet írni – ezért is „folyóírás” a neve. Ha az a célunk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbbet jegyezzük le, a folyóírás jobb választás; viszont egy három soros cetlihez, ahol a cél az, hogy mindenki megértse a rajta szereplő szöveget, a nyomtatott betűk alkalmasabbak.

Milyen problémákat vethet fel a kézírás oktatásának hiánya?

A kézírás a legkomplexebb emberi tevékenység. Egyszerre kell koncentrálnunk kell a szóra, a helyesírásra és a kivitelező mozgásra is. Rengeteg kötött szabályt kell elsajátítani hozzá, amelyeket később ugyan egyéniségére szabhat a gyerek, de az így megszerzett gyakorlat elveszne, ha csak pötyögnénk a laptopokon. Fejleszti a finommotoros tevékenységet, segíti a képszerű gondolkodást, illetve növeli a kreativitást is. Türelmet és önfegyelmet igényel. Nézzük csak meg! Manapság megszűnni látszik a mechanikus erőfeszítés, hiszen a mai gyerekek nem képesek egy oldalnál hosszabb szövegre koncentrálni. Sajnos ez a tendencia egyre inkább jellemző lesz így. A diákok nem gyakorolják be készségszinten a folyóírást, így nem érzik azt, hogy gyorsabban tudnak írni. Ha egy gyerek valamilyen tevékenységet rendszeresen, pontosan és számonkérhetően csinál, az a kognitív képességektől a kézügyességig mindenre kihat.

Több helyen a kézírás eltűnését „a kultúra halálaként” emlegetik. Járhat ez valóban ilyen drasztikus következményekkel?

Nem gondolnám. A kultúrának mindig is fontos részét képezte az információ megszerzése és annak rögzítése, a különbség csupán abban rejlik, milyen platformon történik mindez. Amióta ember él a Földön, mindig jeleket hagy maga után. Ma nem fába vésik, hanem laptopba pötyögik be a tartalmakat, a betűket pedig a tableteken is fel kell ismerni. A digitális kultúra csak addig él, amíg ezek az eszközök működnek; például nem tudjuk már kiolvasni, amit a floppylemezre írtunk, mert megváltozott a technika. Az írás alapvető funkciója az információrögzítés, a tartósság. Később ráadásul fel fog értékelődni a kézzel írott szöveg. Szerintem nagyon elegáns dolognak számít majd, ha valaki egy kézzel írott levelet, vagy meghívót kap. Személyesebb.

Írásminta. Forrás: Flickr

Az írásképünk egyfajta önkifejezés is, hiszen mindenkié egyedi. Mi lesz így ezzel az egyediséggel, a grafológiával, a szignóval…?

A nyomtatott betűs írást továbbra is oktatják, az pedig szintén lehet egyedi, beazonosítható. Ott sem találunk két egyformát, mindenki „személyre szabja”. Ráadásul, ha valaki egy picit kapkodva, gyorsabban akar írni, a nyomtatott betűs írás is rögtön egyedi lesz. Ez is azonosítható, csak másképpen néz ki. A grafológia éppen a saját praktikák kifejlesztéséről szól. Ami pedig az aláírást illeti: ha nem lesz folyóírás, sokkal könnyebben elszakadunk a normától és kreálunk valami különlegeset.

Lehetséges, hogy a kézírás teljes egészében megszűnjön?

A folyóírás megszűnhet, de szerintem a nyomtatott betűs írás nem fog. Az emberben mindig megvolt az információ rögzítésének vágya, ráadásul az új technikai eszközökön most már lehet kézzel is írni. Léteznek olyan, egyre népszerűbb programok, amik már képesek a folyóírás visszafejtésére is angolul. Szerintem a számítógépek fogják megtanulni a mi kézírásunk értelmezését, és nem fordítva. Sokkal könnyebb, gyakorlatiasabb, és több információt is tartalmaz egy kézzel írt jegyzet ábrákkal és nyilakkal. A kézi jegyzetek és a digitális eszközök közti szakadék megszűnni látszik.

Milyen gyorsan fog elérni Magyarországra ez az új trend?

A magyar iskolákra inkább a hagyományos módszerek jellemzőek, de amióta a „ klebelsbergi” oktatáspolitikára váltottunk, minden elképzelhető. A kapuk nyitottak, bármikor elrendelhetik itt is ezt az újítást. Persze ennek technikai akadálya is vannak – például laptopot kellene adni a gyerekeknek, ami nem biztos, hogy mindenhol megoldható. Viszont egy áttekinthető, ábrákkal illusztrált jegyzet (ami kézzel is elkészíthető) érthető lesz később is. Szerencsére már léteznek ilyen innovatív eszközök is. A technikát kellene ebbe az irányba vinni, nem pedig az ember ujját.

Mi várható a jövőben?

Sajnos nem feltétlenül a folyó és a nyomtatott betűs írás között van különbség. Sokkal fontosabb kérdés, hogy egyáltalán írunk és olvasunk-e még. Az ember egy energiafaló lény, és minden tevékenységét a lustaságához és a biológiai adottságaihoz igazítja – a legkevesebb energiával akarja a legtöbbet elérni. Az információ gyors cseréje a lényeg, nem pedig a külsőségek. Minden korszakban elsiratják az idősebbek a fiatalabbakat – lehet, hogy egy napon az a felfogás lesz konzervatív, hogy miért legyen ékezet a betűkön. A beszélt nyelv, a helyesírás egyszerűsödik, csiszolódik, és egyre kevesebb dolog „akadályozza” az embert. Persze nem biztos, hogy mindig az a legjobb, amit a legkönnyebben elérünk. Lassan az órai fogalmazásoknál sem szempont a helyesírás; úgyis van helyesírás-ellenőrző, az információ átvitele a lényeg. Emellett azt is elképzelhetőnek tartom, hogy kialakuljon akár egy új kódexíró társaság. Lesz, aki csak pötyögni fog a laptopokon, de lesznek emberek, akik a hasznos információkat úgy rögzítik, hogy a jövő kultúrája tudja olvasni. Az információ tartósságának kiemelt fontosságúnak kell maradnia.

Ön szerint ez a jelenség alapvetően pozitív vagy negatív?

Jelenleg a rugalmasság és a gyorsaság a legfontosabb szempont, a gépírás pedig egy nélkülözhetetlen képesség a mindennapi életünkben. Praktikusabb SMS-t és e-mailt küldeni, mint egy levelet feladni a postán. Persze hozzátenném, ha nyelvtanilag is helyesen, pontosan szeretnénk írni, ékezeteket használva, akkor mindez nem feltétlenül gyorsabb a kézírásnál. Az nagyon rossz lenne, ha megfosztanák az embereket attól a lehetőségtől, hogy ismerjék a folyóírást. De az is lehet, hogy akkor elmennének az érdeklődők kalligráfiát tanulni. Szerintem tudunk alkalmazkodni és változtatni is, és úgy gondolom, ez az kérdés önmagában nem égető probléma – sokkal inkább az ez okozta igénytelenség, illetve a jövő generációinak a tudása.

Takács Dalma

A bejegyzés trackback címe:

https://lumens.blog.hu/api/trackback/id/tr497794890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.