Itt a „sörszörnyeteg” ideje?

Úgy tűnik, valósággá válhat a tavaly ősszel belengetett nagy fúzió a sörgyártók között – az Anheuser-Busch InBev és a SABMiller formálta kolosszus a világ sörtermelésének egyharmadásáért lesz majd felelős – és 250 milliárd dollárt ér majd. Míg a fogyasztói oldalon egyre fragmentáltabb a piac, a vállalatok oldalán a két legnagyobb cég konszolidációja forgathatja fel a közeget.

Egy folyamat vége

Az iparági konszolidációt többek között a brazil és kínai gazdasági expanzió lassulása vezérli. A közelmúltban e két ország piaca járult komolyan hozzá a sörgyárak bevételnövekedéséhez (a SABMiller bevételeinek 72%-át a fejlődő országoknak köszönheti, melyek visszafogott gazdasági növekedése, valamint a rand és a peso gyengesége így az ő eredményeikre is rendkívül rossz hatással volt: részvényeik értéke egy év alatt több mint tizenegy százalékkal csökkent). „Az elmúlt ötven év legnagyobb kihíbása előtt áll az iparág” – írja elemzésében a McKinsey&Company, megjegyezve, hogy „nem létezik egyetlen tökéletes megoldás”.

Sörcsapok egy londoni kocsmában. Forrás: Flickr

„Ne legyenek illúzióink, ez egy felvásárlás és nem egy fúzió” – írja Larry Nelson, a Brewer’s Guardian szerkesztője. Hozzáteszi, hogy a sörpiacon potenciálisan az utolsó nagy egyesülés – a két cég piaci részesedése a 2014-es adatok szerint 20,8 illetve 9,7 százalék, ezzel a világ első két helyén állnak, emellett a világ húsz legnépszerűbb söréből kilenc az övék.

2008-ban a Scottish & Newcastle-t a Heineken és a Carlsberg közösen vásárolta és darabolta fel, az Anhaeuser-Buscht pedig ugyanebben az évben vásárolta fel a belga InBev, kialakítva az AB InBev-et. A SABMiller 2011-ben vette meg az ausztrál Forster’s-t, a piacvezetők pedig 2012-ben a mexikói Grupo Modelo-t. A SABMiller alig egy hete próbálta meg felvásárolni a Heinekent, de a család ragaszkodik a holland cég önállóságához – egy belső forrás szerint a kísérletnek nincs köze az AB InBev ajánlatának elhárításához. A korábbi évek fúzióit a tőzsde pozitívan fogadta, ha a fogyasztók éppenséggel nem is. Történjék azonban bármi, elemzők szerint a SABMiller topmenedzserei együttesen több mint egymilliárd fontnyi kifizetésre számíthatnak, ha sikerül nyélbe ütni az üzletet, mely az idei év legnagyobb felvásárlása lenne, lekörözve a Shell és a BG Group 81,5 milliárd dolláros egyezségét.

Más kérdés, hogy a kézműves sörök növekvő népszerűsége is komoly szerepet játszik ebben a folyamatban. „Több a kézműves sörfőzde most Amerikában, mint az alkoholtitalom idején” – nyilatkozta a Milwaukee Brewing Company egyik igazgatója. Amellett, hogy ez egyre kiélezettebb versenyhelyzethez vezet köztük, a felvásárlási folyamatot rájuk is kiterjeszti: a Lagunitas alapítója a hónap elején adta el részesedésének felét a Heinekennek, az AB InBev pedig már 2011-ben felvásárolta a Goose Island nevű chicagoi sörfőzdét – és azóta három másikat is. Egyelőre nem egyértelmű, hogy az AB InBev és a SAB üzlete milyen hatással lesz majd a kézműves sörök piacára: a Brewers Association elnöke szerint a társadalmi trendeket nem fogja megfordítani és az igény a kézműves sörökre egyre csak nőni fog: a fiatalok körében a mennyiség helyét egyre inkább a minőség veszi át. Szerinte pont e fúzió miatt fognak a fogyasztók a kisebb főzdék védelmére kelni: „az emberek számára a sör személyes ügy” – nyilatkozta a Business Insidernek.

Rockefeller forog a sírjában?

A „sörszörnyeteg” – mely riválisaihoz képest valószínűleg hatalmas földrajzi és költségelőnnyel rendelkezik majd – létrehozását a trösztellenes szabályozások nehezítették. A két vállalat egyesülésével az amerikai sörpiac 70%-át fednék le, világszerte pedig 615 millió hektolitert(!) gyártanának évente a világ összes kontinensén jelen lévő cégben. „Ez olyan lenne, mint ha a General Motors, a Ford és a Chrysler egyesülne” – nyilatkozta a témában egy, az antitröszt-törvényeket jól ismerő jogász.

Háromféle kézműves sor egy pyongyangi(!) bárban. Forrás: Flickr

Úgy néz ki azonban, hogy az e tekintetben korábban is jól manőverező AB Inbev ismételten tudott olyan megoldást találni, mely megnyugtatónak bizonyult a hatóságok számára. Lépéseik kiszámíthatóak, de hatékonyak voltak: már előre látható volt, hogy el adniuk 58%-os részesedésüket a MillerCoors-ban, ami a kisebbségi tulajdonos Molson Coors Brewing számára jelentett nagyszerű lehetőséget: csupán az AB Inbev-SABMiller-fúzió hírének hatására tizennégy százalékkal emelkedett részvényeik értéke. Több prémium európai márkát a japán Asahi vásárolt meg tőlük, illetve különböző kelet-európai eszközöket is eladásra kínáltak, a 4,6 és 7,8 milliárd dollár között árazott sörfőzdékre azonban egyelőre még nincs vevő.

Árulkodó, hogy milyen könnyen mondtak le az öreg kontinensen még csak a top tízben sem lévő márkáikról azért, hogy a SABMilleren keresztül nagyobb szeletet hasíthassanak ki a dinamikusan növekvő afrikai piacból – a számítások szerint az egyesült vállalat EBITDA-jának csak kilenc százalékát teszi majd ki Európa – a latin-amerikai térség negyven százalékkal az első. Az üzletre már a Dél-afrikai Tartalékbank is áldását adta a brüsszeli döntés után.

Kelemen Luci

További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.