Bár egyre többen – és egyre hatékonyabban – kampányolnak azzal, hogy nem politikusok, és más jellegű tapasztalatuk alapján paradox módon jobban illenek a politikai szférába a „hivatásosoknál”, a statisztikákat megnézve az derül ki, hogy a legtöbben igenis betartják ígéreteik legnagyobb részét. A lakosság percepciója ennek voltaképp teljesen ellenkezője.
Forrás: kremlin.ru
Falakat emelni
Az USA elnökválasztási kampányát teljesen felborító Donald Trump teljesítményét még évekig fogják majd elemezni a politikatudomány képviselői, de kiépített imagének szerves része az, hogy a politikai szférán kívülről érkezett. Egy 2014-es felmérés szerint az amerikai választóknak csak négy százaléka(!) gondolta azt, hogy ezek az emberek betartják a kampány során tett ígéreteiket. Obama 2009-es adó-szintentartási ígéretéről ís a többség azt gondolta, hogy nem fogja tartani magát hozzá, egyben a megkérdezettek 59%-a szerint a választott képviselők általánosságban sem tartják be ígéreteiket.
A tudományos eredmények legnagyobb része voltaképp egybehangzóan azt támasztja alá, hogy a politikusok legalábbis megpróbálják betartani kampányígéreteiket, és a vizsgált több mint ötven éves időszakban ez kivétel nélkül az esetek több mint felében sikerült is nekik. Ez nem csak az Egyesült Államokban van így: kanadai, görög(!), holland és brit tudományos munkák is ezt a tendenciát támasztják alá.
Ígérgetni jó
Szintén kiderült egy londoni egyetem kutatásából, hogy a brit konzervatív és munkáspárt is jóval több ígéretet tett a közelmúltban pártprogramjában, mint a korábbi évek során – és bár komoly különbségek vannak az egyes országok közt (Svédországban például az ígéretek 80%-a teljesült a vizsgált időszakban), ettől még tény, hogy alapvetően nem csak a rövidtávú népszerűséghajhászás motiválja a maradandó állásfoglalásokat. Szintén kiderült, hogy a koalíciós kormányok rosszabbul teljesítenek ígéreteik megtartásában, mint az egyetlen pártra épülő politikai csoportok.
Ígéreteikkel ellentétben viszont ideológiai állásfogalásaikat nagyon könnyen változtatják a politikai élet szereplői, így ezek sokkal rosszabb prediktorai későbbi viselkedésüknek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a lakosság általános tájékozatlansága, illetve a konkrét politikai ígéretek és az ideológiai pozíciók összemosása az, amelynek köszönhetően az indokoltnál sokkal negatívabb képünk van választott vezetőinkről.
Kelemen Luci
További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.
