Japánban rendkívül magas az öngyilkosságok száma, 2012 óta azonban évről évre kevesebben vetnek önkezűleg véget életüknek. A tavalyi évben – 18 év óta először – 25 000 alá csökkent ez a szám. Az öngyilkossági listát Guyana, Dél Korea és Srí Lanka vezeti – hazánk sajnos szintén az élbolyba tartozik.
Tódzsó Hideki tábornok 1945-ös öngyilkossági kísérlete után.
A Japan Today cikke szerint a japán nemzeti rendőrségi ügynökség (NPA) előzetes jelentése alapján 23 971-en követtek el öngyilkosságot a tavalyi naptári évben, így 1997 óta először csökkent 25 000 alá az egy évre jutó hasonló aktusok száma az országban. Ez 1456 fővel kevesebb a 2014-es értéknél. A Fuji TV beszámolója szerint ez a hatodik év, hogy csökkenés tapasztalható.
Régiós bontásban a legtöbben Tokió prefektúrában vetettek végen önként életüknek, a népesség arányához viszonyítva azonban Akita vezeti a listát, a legalacsonyabb arányt pedig Oszaka könyvelheti el magának. A nemenkénti eloszlás is tanulságos: tavaly 7330 nő és 16 641 férfi menekült a halálba. A jelentés arra is rámutat, hogy a legtöbb öngyilkosság márciusban történt (2300 fő), a legkevesebb pedig februárban (1766 fő).
A számok jelentős javulást mutatnak Japán úgynevezett „sötét korszakához” képest – az 1998-tól 2012-ig tartó időszakban folyamatosan 30000 fölött volt az ilyen halálesetek száma. Csökkenés csak ezután következett, amikor is 1997 óta először harmincezer alá ment az öngyilkosságok száma.
Öngyilkossági kísérlet Dallasban. Forrás: Wikipedia Commons
A Worldatlas adatai szerint az elmúlt negyvenöt évben világszerte 60 százalékkal nőtt az öngyilkosságok száma – és a ráta nem demográfiai, társadalmi vagy gazdasági tényezőkön múlik, a legsúlyosabban érintett országok ugyanis meglehetősen változatos csoportot alkotnak. A szomorú listát a dél-amerikai Guyana vezeti, ahol 100 000 ezer főre 44,1 öngyilkosság jut. A második és harmadik helyen Dél-Korea és Srí Lanka áll – az előbbinél ez 28,9, az utóbbinál 28,8 eset.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2014-ben kiadott tanulmánya szerint 2012-ben összesen 804 ezren vetettek véget életüknek a tagországokat és további három államot figyelembe véve. Túlnyomó többségben az alacsony- és közepes jövedelmű országokban a legmeghatározóbb a jelenség: az ilyen halálesetek csaknem 82 százaléka ezeken a területeken történik.
A rossz gazdasági mutatókkal bíró államokban főleg a reménytelenséggel küzdő fiatal korosztály menekül a halálba, a gazdagabb országokban azonban inkább a 40-60 évesek követnek el leggyakrabban öngyilkosságot.
A nemek szerinti eloszlás világszerte is tanulságos: általában a férfiak a veszélyeztetebbek. Ez alól azonban kivétel Kína és néhány más távol-keleti ország. Sajnálatos módon hazánk ebben a rangsorban szintén az élbolyban van: Japánt megelőzve tizenhatodik helyen állunk annak köszönhetően, hogy itthon 2015-ben 19,1 ember vetett véget az életének minden 100 000-ből.
A Központi Statisztikai Hivatal 1930-ig visszamenően rendelkezik öngyilkosságokra vonatkozó adatokkal. Ezek alapján tavalyelőtt összesen 1927-en vetettek véget önkezűleg életüknek – ez a szám utoljára 1956-ban volt ugyanilyen alacsony. Innentől kezdve egészen 2013-ig folyamatosan 2000 fölött járt az érték, a legsötétebb időszak pedig a hetvenes-nyolcvanas évek volt, amikor évente több mint 4000-en végeztek magukkal. A legtöbben 1984-ben lettek öngyilkosak – összesen 4900 fő.
A 2014-es WHO-jelentés öt fő kockázati tényezőcsoportot különít el: az egészségügyi ellátás hiánya vagy elérhetetlensége, a társadalom anomáliái, a környezet, az emberi kapcsolatok és egyéb, egyéni tényezők felelősek nagyrészt az öngyilkosságokért.
A stigmatizálástól való félelem sokszor gátat szab annak, hogy rászorulók segítséghez forduljanak. Olykor a média is felelős abban, hogy egy-egy országban ilyen magas az öngyilkosságok aránya – fontos ugyanis, hogyan tálaljuk az ilyen témájú híreket, és fel kell hívni a figyelmet a kiút lehetőségére. Sok államban ingyenes lelkisegély-vonalak élnek ezen célból.
A katasztrófa és háború sújtotta területeken is sokan döntenek úgy, hogy inkább önkezűleg vetnek véget az életüknek. A társadalomba való beilleszkedés okozta stressz is növeli az öngyilkosságra való hajlamot, ahogy a diszkriminációtól, kiközösítéstől vagy megalázástól való félelem is sokakat az öngyilkosság felé sodor – ahogyan azok is gyakran menekülnek a halálba, akiket az elszigeteltség érzése, vagy párkapcsolati problémák taszítanak elviselhetetlennek tűnő helyzetbe.
Különösen veszélyeztetettek azok, akik korábban öngyilkossági kísérletet követtek el, mentális zavarban, esetleg alkoholizmustól szenvednek, vagy krónikus fájdalom kínozza őket. Nagy a kockázat az olyan személyeknél is, akik családjában már történt hasonló eset, illetve genetikai úton is örökölhető az öngyilkossági hajlam.
Ahogy a tanulmány is felhívja rá a figyelmet, látható előjelei vannak annak, ha valaki a halálba vágyik – és az is tévhit, hogy aki öngyilkossággal fenyegetőzik, az nem jelenti azt, hogy meg is teszi. Azt javasolják, hogy inkább segítségért és támogatásért való kiáltásként értelmezzük, és figyeljünk oda a másikra.
Karvaly Bence
További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.
