A spanyol miniszterelnök, Mariano Rajoy jelentette be a múlt héten, hogy két órával előbbre hozná a munkaidő végét az országban, és így este hatig tartanának a munkanapok. Az intézkedés célja, hogy a spanyolok munkarendje jobban illeszkedjen az Európában megszokotthoz, sokak szerint azonban az új szabályok csak a szieszta halálát hozzák majd el. De egyáltalán tartják-e még a spanyolok ezt a szokást, vagy már csak a legendákban él a délutáni pihenőidő Spanyolországban?

Forrás: Pixabay

A két-három órás ebédszünetet és pihenőidőt irigylésre méltónak hallhatjuk elsőre, de kétszer is megfontolnánk, hogy megéri-e a hosszabb napközbeni szünet, ha cserébe este nyolcig a munkahelyünkön vagyunk. Spanyolországban pedig eddig ez volt a megszokott, s ezen szeretne most változtatni a kormány vezetője.

Ennek egyik oka, hogy a sokáig elhúzódó munka közel sem mutatkozik olyan eredményesnek, mint a kontinens nagy részén megszokott „nine to five” munkaidő. Az OECD adatai szerint például a németek produktivitása sokkal magasabb, mint a spanyoloké. A spanyol cégek nemzetközi kapcsolatainak sem kedvez, hogy eltérő idősávokban dolgoznak, mint partnereik a kontinensen. De nemcsak a munkára, hanem a spanyolok mindennapi életére is hatással van ez a több mint két órás eltolódás. A spanyol emberek később kerülnek ágyba, és később is kelnek, mint a dolgozók Európa többi részén.

Nem véletlen, hogy már korábban is felmerült, hogy az országnak alkalmazkodnia kellene az európai szokásokhoz. 2013-ban készült egy parlamenti jelentés, amely szerint Spanyolországnak rugalmasabb munkaidőkre, rövidebb ebédszünetre és a pontosság gyakorlására lenne szüksége. Az elemzések szerint a szieszta lerövidítése emelné az életminőséget, növelné a születésszámot, sőt, a válások magas arányát is csökkenthetné.

Három évvel ezelőtt azonban semmilyen változást nem sikerült elérni. Nuria Chinchilla, az IESE Business School professzora szerint ez azért van, mert bár az emberek változást szeretnének, a politikusok félnek, mert nem tudják, milyen fogadtatásra találnának a tényleges intézkedések. További problémának számít, hogy az ebben a rendszerben szocializálódott üzleti vezetők nehezen fogadnák el az új rendet és a változásokat.

Forrás: Pixabay

Nem áll egyszerű feladat Rajoy előtt sem, aki azt mondta, mindenképp „olyan konszenzust fog találni, amivel biztossá teszi, hogy este hatra vége a munkaidőnek”. A bejelentést megelőző hétvégén több párttal, szakszervezettel és üzleti vezetőkkel egyeztetett azért, hogy támogatókat találjon programjához. Sokak szerint Rajoy azért is karolta fel ezt a régóta széles körben támogatott kezdeményezést, mert így szeretni szavazókat szerezni a júniusban esedékes választásokon. Akármi is áll azonban kijelentései mögött, az biztos, hogy ígéretével nemcsak a helyi, hanem a nemzetközi sajtó figyelmét is felkeltette.

A szieszta halálát vizionalizálták az angolszász lapok, és egy-két újság kijelentései egyenesen felháborították a spanyol olvasókat. Az Independent például arról írt Twitter-profilján, Spanyolország így végre csatlakozhat a huszonegyedik századhoz, a Washington Post pedig szintén ezen a közösségi oldalon szólította fel a spanyolokat, hogy ébredjenek fel végre. A bejegyzéseket és a cikkeket a spanyol felhasználók támadásnak vették, és több száz haragos tweet és üzenet érkezett a neves lapokhoz. Az egyik leghíresebb spanyol napilap, az El País is élcelődött az angolszász lapok sztereotípiáin és pontatlanságain.

Szintén az El País vizsgálta meg, hogy a valóságban sziesztáznak-e még egyáltalán a spanyolok, és a rövidebb ebédidővel tényleg sokan veszítenék-e el azt a lehetőséget, hogy délután lepihenjenek. A FUNDADEPS 2009-es felmérését vették alapul, ahol 3000 spanyol felnőttet kérdeztek meg. A beérkezett válaszok alapján a spanyolok nagyjából 16%-a még most is minden nap sziesztázik, 22%-uk néha él ezzel a lehetőséggel, 3% csak hétvégente tart délutáni pihenőt, ám mintegy 59% sosem sziesztázik. A cikk szerint tehát bár a spanyol ebédszünet lényegesen hosszabb az európai átlagnál, a dolgozók majdnem kétharmada ezt nem alvással tölti. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a sziesztázók aránya egyre csökken a spanyol társadalomban, hiszen egy 1998-as felmérésben még a válaszadók 24%-a sziesztázott minden hétköznap.

Ahogy arra a spanyol napilap is felhívta a figyelmet, az angolszász hírekkel ellentétben tehát Rajoy intézkedésének a célja nem a szieszta megszüntetése lenne, csak a munkaidő európai normákhoz való igazítása, amire azért is van szükség, mert a lakosság egyre kisebb része tartja meg minden nap a sziesztát. Így viszont a hosszú, két-három órás ebédszünet is értelmét veszti, és lehetőség lesz előbb befejezni a munkát. A spanyol miniszterelnök nemcsak a hosszú munkaidővel számolna le, hogy Európához közelebb kerüljenek, hanem visszaállna a greenwichi középidőre is, hiszen a spanyol időzóna a kelet-európai országokhoz hasonlóan a londoni előtt jár egy órával. A földrajzilag egyáltalán nem logikus döntés Franco diktátorhoz köthető, aki, mikor úgy látta, a második világháborút Hitlerék fogják megnyerni, átállította országa óráit a német időszámításra. A döntés azóta elavult, nem jár jelentőséggel, és maximum bosszúságot okoz a spanyoloknak, nem csoda hát, hogy Rajoy ez ellen is próbál tenni új intézkedéseivel.

Hegyi Fanni

További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.