A véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jog győzelmeként ünneplik sokan a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának döntését, amelynek értelmében a magyar bíróságok alapjogokat sértettek meg azzal, hogy elmarasztalták az Index kiadóját és a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületét a cikkeik alatt megjelent sértő hozzászólásokért. Ezzel együtt könnyen lehet, hogy verdikt hozadéka megmarad a jogszabályok nyújtotta elvi síkon: a nemzetközi gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy cikkek alatti hozzászólás korának leáldozott, ennek pedig sokkal inkább üzletpolitikai okai vannak, mintsem szabályozási problémákban gyökerezne.
Forrás: Wikimedia
Magyarországon sok híroldal éppen az Indexet sújtó döntés miatt állította le a kommentelés lehetőségét. Az ominózus 2010-es esetig ugyanis általában a tartalomszolgáltatók került ki győztesen a hasonló szituációkból, ám ekkor megfordult az ítélkezési gyakorlat. Az a megközelítés vált általánossá a hazai bíróságokon, hogy a hozzászólásokért a nyomtatott sajtó praxisából ismert olvasói levél mintájára a szerkesztőség a felelős. Paradox módon éppen ezen a ponton fordult a kocka, és ez a konszenzus mutatta meg a vonatkozó hazai jogi gyakorlat visszásságait. Az ügy alkalmassá vált ugyanis arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vigyék, hiszen a strasbourgi álláspont szerint az objektív felelősség megállapítása korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, és ennek az egy körülménynek a definiálása helyett sokkal árnyaltabb mércét kell alkalmazni.
Egy ilyen szempontrendszer egyik legfontosabb eleme a kontextus mérlegelése, azaz a vita közérdekűségének megállapítása. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a portál jóhiszeműen jár-e el, és törli időben a kifogásolt hozzászólást, amennyiben értesítést kap róla. Végül pedig minden esetben figyelembe kellene venni, hogy az adott ország joggyakorlata egyébként mekkora teret enged a szabad véleménynyilvánításnak. A magyar praxisban például nemcsak az online médiumok esetében érvényes ez a megközelítés: egy televíziós műsorban ugyanúgy a szerkesztőség felelős az elhangzottakért, függetlenül attól, hogy személy szerint kitől származik az állítás.
Ettől futkos a hideg az internet hátán
Terroristákra csap le a Twitter
Érdekes módon az EJEB nem minden döntésében érvényesült azonban ez az érvrendszer. Noha alapvetően mind az USA, mind az Európai Unió gyakorlata a tartalomszolgáltató védelme felé tendált, egy 2006-os eset miatt tavaly júniusban elmarasztalta a Delfi nevű észt hírportált. Az oldal egyik cikke alatt az SLK nevű kompvállalat kapott hideget-meleget, a majdnem évtizedes hosszúságúra nyúló ügy lezárásakor pedig az EJEB a sértő megjegyzések szélsőségesen nagy mennyiségére hivatkozott, amit szerinte a portálnak tudnia kellett volna kontrollálni, ők azonban csak hat héttel később távolították el azokat. A döntést általános aggodalom övezte, mivel szembement azzal az uniós direktívával, amely szerint a jelzés és eltávolítás mechanizmusának működése esetén nem a tartalomszolgáltató a felelős. Az eset esetleges precedensértékűségétől még a tengerentúli médiumok is tartottak.
Forrás: Flickr
Több okra vezethető vissza az, hogy ennek ellenére mégsem a médiumot elmarasztaló döntés született. Az EJEB álláspontja szerint a magyar bíróságok nem reagáltak érdemben arra, hogy az Index megtette a megfelelő intézkedéseket a perben egyetlenként kiemelt sértő hozzászólás eltávolítása érdekében, valamint arra sem, hogy a feljelentő meg sem próbálta arra kötelezni az oldalt, hogy távolítsa el a megjegyzést. Az is a tartalomszolgáltató mellett szólt, hogy a feljelentést egy cég tette, nem pedig természetes személy. Míg utóbbinak valóban sérülhet a méltósága, a jogi személy üzleti reputációja azonban kívül esik azon az erkölcsi dimenzión, amelybe a természetes személyt megillető jó hírnév tartozik. Ráadásul a cég hírnevének csorbulását nem a sértő komment okozta, hanem a közölt tartalom, és az a nagy publicitás, amelyet az ellene folyó vizsgálat kapott. Ilyen feltételek mellett a magyar bíróságnak mérlegelnie kellett volna a komment által okozott járulékos kár nagyságát. Ahogy azt a Delfi és az Index különböző kimenetelű példái mutatják, mindkét esetben ügyspecifikus döntés született, de az ítélet számos megállapítása egészen biztosan hivatkozási alappá fog válni a jövőben is.
Már persze, ha egyáltalán szükség lesz még a jövőben ilyen viták feloldására. A Strasbourgban történtek után ugyan szép lassan elkezdhetnének „hazaköltözni” a kommentek, mégis kétséges, hogy ez nemzetközileg bevett gyakorlattá válna. Az utóbbi években vezető hírportálok szüntették meg sorban a hozzászólás lehetőségét saját felületeiken, és egyáltalán nem bánják ezt. A kommentelők eleinte tömegesen vándoroltak az ugyanazon szolgáltató által fenntartott fórumokra (amelyekre egyébként érdekes módon Magyarországon az Index ügyét követően sem vonatkozott az objektív felelősség megállapításának szabálya), majd a fogyasztói véleménynyilvánítás alapvetően kiszerveződött a közösségi médiába.
Forrás: Flickr
Ezt követően a legtöbb portál olvasottsága ugrásszerűen megnőtt, vagy akár meg is duplázódott. A kisebb, de stabil közönséget vonzó oldalak körében elterjedt, hogy a cikk írója vagy a szerkesztőség valamely tagja kezdeményezi és irányítja a diskurzust poszt alatt. További fontos érv a hozzászólások közösségi médiába exportálása mellett, hogy a tapasztalat szerint a fogyasztók nevük és arcuk vállalásával hajlamosabbak a civilizált és konstruktív kommunikációra, bár erre természetesen nincs garancia. Nem ritka az sem, hogy a felhasználói tevékenység elemzésével a szerkesztőség folyamatosan fejleszti, és olvasóira szabja az előállított tartalmat.
A demokratikus értékek védelme szempontjából fontos iránymutatás született – de mire végre eljutunk odáig, hogy jogilag is érdemben megkülönböztetjük az online felületeket a hagyományos hordozóktól, addigra okafogyottá válhat az eredeti kérdésfeltevés, a tartalomszolgáltatók ugyanis kénytelenek lesznek követni fogyasztóikat a közösségi médiafelületekre.
Bogatin Bence
További írásaink megtalálhatóak a lumens.hu-n, illetve Facebook-oldalunkon is.
